Andrásfalvy János tartományfőnök atya vezetésével április 17-én, szombaton 10 órától 13 óráig tartották meg a Szalézi Család Napját Péliföldszentkereszten, amelyhez ezúttal is online formában kapcsolódhattak Don Bosco nagy szerzetesi családjának tagjai.
A családi nap a tartományfőnök atya köszöntőjével kezdődött, majd a Szalézi Család egyes ágainak, illetve a szalézi rendházaknak a képviselői beszéltek az ott folyó életről, kezdeményezéseikről, terveikről.
Andrásfalvy János tartományfőnök köszöntötte a személyesen és online résztvevőket, majd kitért az idei év kiemelt témáira, aktuális jubileumaira (Albera-év, Szent József-év). Ezek után szólt a tartományban folyó jelentősebb építkezésekről (Nyergesújfalu – iskola bővítése, menza felújítása, Óbuda – oratórium, tartományfőnökség, Kazincbarcika – műhelyépület, Szombathely – kripta bővítése). Kiemelte azt az értékes segítséget, amit egyes intézmények, plébániák csoportjai, közösségei nyújtottak a járvány idején, végül pedig köszöntötte a legidősebb magyar szalézit, aki jelenleg Szikszay Sándor atya (81), a magyar Szalézi Családban pedig Annuska nővért (100) és Hamza Pálné szalézi munkatársat (93).
A Segítő Szűz Mária Leányai részéről Carolina Costabile nővér beszélt az újdonságokról a nővérek házai táján. Beszámolója elején említette a tordasi iskola átvételét, majd hozzátette, hogy szeptembertől átveszik a maklári iskolát is, ahol, nagyon hasonlóan a tordasihoz, olyan katolikusokat találtak, akik vágynak a szalézi karizmára. Örömmel jelezte, hogy van egy novíciájuk Castel Gandolfóban, egy posztulánsuk és egy jelöltjük is. Végül egy rövid videón keresztül mutatta be a nővérek életét.
A magyar szalézi munkatársak képviseletében Marillai Andrea, a munkatársak koordinátora vette át a szót. Kiemelte a személyes jelenlét fontosságát, amiből sajnos most a legkevesebb volt ebben az időszakban, ennek ellenére igyekeztek találkozni, akár személyesen, akár online formában. Kitért arra is, hogy a munkatársak egyes csoportjai igyekeznek tettlegesen segíteni a rászorulóknak, emellett természetesen az ima segítségével is kapcsolatban vannak egymással. Sárvári Miklós, a munkatársi formáció felelőse felhívta a figyelmet a formáció fontosságára, valamint annak erejére, hogy az imádságban hordozzák a szalézi szerzeteseket és egymást. Örömmel mondta el, hogy mintegy 50 fő készül jelenleg a szalézi munkatársi hivatásra országszerte. Bángi-Magyar Anna, az egyesület titkára kiemelte a kapcsolattartás fontosságát a szórványban élő munkatársakkal, majd szólt az őszre tervezett régiós találkozóról. A beszámoló végén a koordinátor néhány mondatban kitért a régiós kapcsolattartásra is.
A volontáriákról (VDB) Kukuczka Robert atya, a Szalézi Család ezen ágának asszisztense beszélt. A világban mintegy 3800 nővér van jelen, akik nem közösségben, hanem a világban, „titokban” élnek megszentelt életet, és akik közül Magyarországon jelenleg csak 3 aktív tag van, ezért intézményileg a szlovák volontáriákhoz tartoznak. Robert atya bemutatta a volontáriák intézményét, majd kitért a magyar VDB-k találkozásaira, lelki életükre és kérte a Szalézi Család tagjait, hogy imádkozzanak újabb hivatásokért.
Németh Ádám a Szalézi Voltnövendékek Egyesületének szervezetéről beszélt, amelynek hivatalos magyarországi megalakításán egy ideje aktívan tevékenykedik. Ismertette a Szalézi Család ezen ágának felépítését, tevékenységét és eredményeit, részletezte a munkát, amit a szervezet hazai életrehívása érdekében végbevisznek és ismertette az ezzel kapcsolatos terveket.
Ezek után egyes szalézi házak igazgatói számoltak be az ott zajló tevékenységekről.
Elsőnek Csány Péter atya vette át a szót. Rámutatott a lelkipásztori helytállásra, a rendtársak munkájára a járvány idején. Domonkos atya a fiatalokkal tartotta a kapcsolatot, akik szép számban animátorkodnak, ministrálnak, részt vesznek az imaalkalmakban, a programok szervezésében. Nagyböjtben újszerű utakon fordultak Isten felé. Domonkos atya elkezdte megépíteni a Remény útját, Péter atya 40 napos online „szeretetkúrát” ajánlott fel a Facebookon. Vendrey Gábor atyát a hétköznapok folyamatos jelenléte jellemzi, állhatatos munkája, a sport, egészséges életmód, lankadatlan imádság… A fejlesztések között említette a bővítéseket a kriptában, a pince rendbehozását, a kármelita nővérektől kapott „csecsemő Máriát”, az új stációkat, az új hírlevelet, az új templomlépcsőn folytatott munkálatokat.
De Rossi atya először a péliföldszentkereszti temető kibővítéséről szólt, majd a szalézi közösség lelkipásztori területeit részletezte:1. plébániák, pincék megáldása, nagyböjti misék, húsvéti szertartások; 2. oratórium, online képzések, nyári előkészületek; 3. magyar falu pályázat, geotermikus fűtési rendszer, ifiház bejáratának szigetelése, stabil internet; 4. a látogatóközpontban a játszótér bővítése, vízelvezetés, simogató kialakítása, motoros emlékmű szerepel a tervek között; 5. csendes nagyböjt, online misék folyamatos közvetítése, Szent József szobor felújítása, az Örömút projekt is folyamatban van.
Kazincbarcikáról Ábrahám Béla rendházigazgató számolt be. A közösség 7 szerzetesből áll. Az idei évben született meg egy régi projekt életrehívása - a Műhelyiskola „az utolsó utáni esélynek is adjunk még egy esélyt” – Fülöp Tibor nagyon sokat van közöttük, nem csak a fiatalokkal, hanem a nevelőkkel is foglalkozik, ami nagyon fontos. Kirner Zoltán atya iskolalelkész, de nagyon sok más helyen is talált magának tennivalót a járvány idején, főleg személyes beszélgetések formájában. Kővári László pappászentelése május 24-én lesz. Sivadó Balázs a gimnázium „motorja”, nagyon jól megtalálta a hangot a tanárokkal, fiatalokkal, a „hittan projekttel” foglalkozik, hogy ne csak egy unalmas tanóra legyen a hittan. Jó gyakorlat ez, ami talán más intézményeknek is adhat segítséget. Vitális Gábor atyának köszönhetőnek 2020. december 17. óta együtt lakik az új rendházban az egész közösség. A megismerés, tapasztalatok gyűjtésének időszakát élik ezzel kapcsolatban. Július 21-től indult a FETE Sajókaza hosszú távú felzárkóztató program.
Claudius Misquitta atya az újpesti szalézi rendházban folyó munkáról szólt, amely szervezetileg Péliföldszentkereszthez tartoznak; ez előnyös a közösségi alkalmak szempontjából (rekollekció, ünneplés). Három templomot látnak el innen: Baross-utca, Újpest-Megyer (egyben) és a Clarisszeum. Újpest-Megyeren sokrétű lelkipásztori munkát végeznek, Hartai Gábor atya foglalkozik a csoportokkal (munkatársak, cserkészek). A Clarisseumban Márkus Zoltán atya a plébánosi kormányzó, amikor a járvány megengedte, aktív élet folyt itt a munkatársakkal. Négy iskolában is tevékenykednek: Péter-Pál iskolában Zoli atya, aki örömmel jár oda, Gábor atya az állami iskolában tart hittant, Claudius atya pedig a Számalkban és a Metában (1800 18 év feletti diák), ahol nagyon izgalmas az egész evangelizáció. Amikor csak lehet, oratóriumi programokat is próbálnak megvalósítani Emmanuel segítségével, aki a ministránsokkal és az animátorokkal foglalkozik. Online oratóriumokat szerveznek a járvány ideje alatt.
Az óbudai történésekről Tran Dinh Biet Pál atya, a rendház vikáriusa, templomigazgató mondott néhány szót, mivel az igazgató, Sabu atya Indiában tölti szabadságát. Óbuda tanulmányi házként is működik, 3 kispap van, akik teológiát tanulnak (Kovács Sándor, Emmanuel és Tóth Péter), Dávid pedig nyelvkurzuson vesz részt. Sok programot online valósítanak meg, mint pl. az animátorok képzését és a hittanórákat. Jani Áron testvér röviden szólt az óbudai építkezésekről, a munkálatok aktuális állásáról mutatva néhány képet, amelyek várhatóan nyáron be is fejeződnek.
A tartományfőnök atya zárszavában megemlítette, hogy május 9-én lesz a péliföldszentkereszti búcsú szabadtéri szentmisével, a kibővített temető megáldásával, május 24-én, pünkösdhétfőn pedig Kővári László pappá szentelése Kazincbarcikán.
A Szalézi Családi Nap a kegytemplomban 12.30-kor kezdődő szentmisével zárult, amelyet a YouTube-on keresztül követhettek azok is, akik a programon a világhálón keresztül vettek részt.
Forrás és fotó: www.szaleziak.hu
