"Szeretek, mert szeretek; szeretek, hogy szeressek."
Clairvaux-i Szent Bernát apát és egyháztanító ünnepét a ciszterci rend idén augusztus 18-án ülte meg a Zirci Apátság Bazilikájában.
Délelőtt ünnepi szentmisét mondott Bérczi L. Bernát kormányzóperjel, akinek 2018. szeptember 15-én ugyanitt lesz apáti benedikálása.
Szentbeszédében Bernát atya Szent Bernát gondolatait, írásait vette alapul és meghívta a jelenlévőket a keresésre-az Isten keresésére.
Három pontban foglalta össze ezt az utat:
Az első, amikor az igazságot magamban kell keresnem.
A második, amikor magamat az igazságban megismerem, és a másikat irgalommal szeretem. Reálisan látom a saját gyengeségeimet, és ezt szemlélve segítek a másik embernek, most már irgalommal. Az igazságosságból az Isten irgalmába menekülök. Ekkor a szív szeme megtisztul.
A harmadikban megtisztult szívvel (nem magamban, nem a másikban), önmagában szemlélem az Istent.
A szentmisén két ciszterci atya húsz éve tett örökfogadalmáért is hálát adott a szerzetesközösség és a velük ünneplő hívők.
Az egész magyar szerzetesség képviseletében a ciszterci renddel együtt ünnepelt Lobmayer Judit (az MRK elnöke) és Kiss Didák (a Szerzeteselöljárók Irodájának vezetője) is.
A liturgikus ünnepség után állófogadás volt, majd a jelenlévők megtekinthették a Látogatóközpont aktuális kiállítását, a könyvtárat és a sörfőzdét.
„A szeretet önmagában elegendő, önmagában és önmagáért is kívánatos. Önmagában érdem és jutalom is. A szeretet nem keresi sem okát, sem gyümölcsét önmagán kívül: maga a szeretet gyakorlása a gyümölcs. Szeretek, mert szeretek; szeretek, hogy szeressek. Nagy dolog a szeretet, de csak ha kútfejéhez visszaörvénylik, s ha eredetébe torkollva és forrásával eggyé válva mindig onnan buzog elő, ahonnét szünet nélkül árad. A lélek összes indulata közül, felfogó és érzelmi képességei közül egyedül a szeretet alkalmas arra, hogy benne a teremtmény, ha nem is egyenértékű vagy akár csak hasonló módon is, valami viszonzást nyújtson Teremtőjének. Mert amikor Isten szeret, nem akar mást, mint hogy viszontszeressük: nem másért szeret, csak azért, hogy szeressék; tudva, hogy maga a szeretet boldoggá teszi azokat, akik őt szeretik. (...)
Boldog, akinek megadatott, hogy ilyen nagy gyönyörűség ölelését tapasztalja! És ez nem más, mint a szent és tiszta szerelem, az édes és gyönyörűséges szerelem, az annyira felhőtlen, amennyire őszinte szerelem, a kölcsönös, bensőséges és erős szerelem, amely a két felet nem egy testben, hanem nagyon is egy lélekben egyesíti, úgyhogy a kettő már nem kettő, hanem egy lesz, amint Pál mondja: „Aki az Úrhoz ragaszkodik, az egy lélek vele”."
Clairvaux-i Szent Bernát apátnak az Énekek énekéről mondott beszédeiből