Szentek legyetek!
Ennek a mottónak a jegyében került sor 2019. április 27-én a magyarországi szerzetesek gyalogos zarándoklatára.
A zarándokok nagy része már április 26-án, pénteken este megérkezett Szécsénybe, ahol közös zsolozsmával, vacsorával, ismerkedéssel vette kezdetét az a közös út, amin ötvenen vettünk részt, szerzetesnők, illetve szerzetes férfiak. Zarándoklatunkat közösségeinkért, a magyarországi szerzetességért ajánlottuk fel, hogy hivatásunkat hitelesebben, radikálisabban, odaadottabban tudjuk megélni, és hogy imádkozzunk hivatásokért.
A lelkes kis csapatunk április 27-én, szombaton reggel a közös zsolozsma után indult útnak. A zarándoklatot színesítette, hogy útközben háromszor is hallhattunk egy-egy rövid elmélkedést Dr. Németh Emma szociális testvér, Pau Tristany marista testvér, és Puskás Antal pálos testvér gondolataiból az életszentségről, a szerzetesi élet radikális megéléséről. Magyargéc és Nógrádmegyer hívei pedig elhalmoztak bennünket süteményekkel, ebéddel, így a lelki tanítások mellett a fizikai táplálék is bőségesen megadatott. Imádkozva, időnként csendben menetelve, vagy éppen egymással beszélgetve egy nagy családdá kovácsolódott össze a 14 különféle közösségből érkezett szerzetes.
Utunk végén Mátraverebély-Szentkúton a szokásokhoz híven már vártak bennünket. Dr. Orosz Lóránt kegyhelyigazgató jött elénk, hogy köszöntsön és az esti szentmisét is ő mutatta be. Fáradtságunkat félretéve este még közösen dicsőítettük az Eucharisztiában köztünk lévő Urat, aki minden szentség forrása, aki életünk alapja és megújítója, aki nélkül értelmetlenné válik szerzetesi életünk is, akihez zarándokoltunk, aki életünk középpontja. Ő az, aki megerősít bennünket. Szép volt ezt megtapasztalnom az út során is. Amikor már kissé fáradtan a hegyen felfelé menve átvettem a keresztet, és a rögös úton én vihettem, akkor valahogy könnyebbé vált a kaptató. Bár terhet vittem, de volt mibe, Kibe kapaszkodnom, és nem tűnt olyan hosszúnak az út. Jézus erőt adott. Mélyebb értelmet kapott az is, hogy miért érdemes áldozatot vállalni, Kiért, Kivel érdemes haladnom életem útján.
Másnap, vasárnap Berhidai Piusz ferences magiszter beszélt nekünk „Húsvéti hit, húsvéti hivatás” címmel a szerzetesi hivatásról, melyet két tanúságtétel követett Terenyei M. Fausztina megváltós nővér és Ivácson M. Rita ferences szegénygondozó nővér megosztásában. Az ünnepi szentmisét pedig Dr. Dobszay Benedek ferences tartományfőnök mutatta be a kegytemplomban. A közös zarándoklatot a közösen elköltött ebéd zárta le.
Hálásak vagyunk mindenekelőtt az Úristennek, aki elvezetett erre a napra és vezetett minket ezen az úton! Hálát adunk mindazoknak, akik befogadtak minket, szeretetükkel, gondoskodásukkal segítettek bennünket! Hálát adunk mindazokért, aki testi, lelki gyarapodásunkért tettek!
Szűz Mária oltalma és az Úristen kegyelme legyen mindig velük!
Forrás és fotó: Kóródi M. Veronika ferences szegénygondozó nővér
Álljon itt még néhány résztvevő élménybeszámolója:
Farkas Ferenc (Fokolare Mozgalom)
Nekem ez a 3. alkalom, amikor részt veszek a szerzetesek zarándoklatán.
Talán az első dolog, hogy miért jöttem el most a 3. alkalommal is. A zarándoklat hozza az összes ígért ajándékait: pihenés, elcsendesedés, ima, közösség, áldozat. Ezeket mind megtapasztaltam az úton. Ez alkalommal nagy ajándék volt, hogy voltak testvéreink, akik megajándékoztak bennünket elmélkedéssel, mely gondolatok végig kísértek bennünket utunkon.
Eszembe jut alapítónk (Chiara Lubich) egy írása arról, hogy az Egyházban a szerzetesrendek mint egy nagy virágos kert vannak jelen, ahol mindegyik virág egy karizma, egy rend, egy szépség, mely az evangéliumot tükrözi vissza. Ez a nap nekem ezt adta, hogy ebben a virágos kertben lehettem, egy szemlélődésben. A másik, amit kiemelnék, amit érzékeltem, kitapintható volt közöttünk egy olyan Egyháznak az előképe, amire Ferenc pápa is vágyik és amire a világ is vágyik, azaz szerzetesnők, szerzetes férfiak egy családként ragyogtatják fel mindazt a szépet, ami maga az Egyház.
Köszönöm, hogy veletek lehettem ezekben a napokban!
Petrovics M. Lúcia (Ferences Szegénygondozó Nővérek)
Nagy öröm volt számomra ez a zarándoklat, amelyet a szerzetességünk megújulásáért, hivatásokért ajánlottunk fel. Ajándék volt, hogy a közösségemmel együtt igent mondtunk a szervezésre és ezt közös erővel meg is tudtuk valósítani. Jó volt azt megtapasztalni, hogy mi szerzetesek mindannyian úton vagyunk, ami nem mindig könnyű, mert elbotlunk, és el is esünk, de a közösség ereje tud segíteni abban, hogy újra és újra felálljunk, és tovább haladjunk a hit és a szeretet útján a beteljesedés felé.
Köszönöm a beszélgetéseket, a nyitottságot, a vidámságot az elmélkedéseket, a csendeket, a dicsőítést, mert mindez egy újabb lendületet ad a továbbhaladáshoz.
Neveda Orsolya Bernadett (Domonkos Nővérek)
Nagyon örülünk neki, hogy részt vehettünk ezen a zarándoklaton. Lehetőséget adott arra, hogy többféleképpen megtapasztaljuk Isten szerető jelenlétét: a többi szerzetesen és a falvakban minket váró emberek vendégszeretetén keresztül. Ebben a szeretetben rácsodálkozhattunk arra, hogy ez a várakozás nem nekünk, hanem Valaki másnak, Jézusnak szól. Megható volt látni azokat, akik odafutottak a kereszthez, hogy megcsókolhassák. Ez egyrészt megerősített a hivatásunkban (Krisztust vinni az emberek közé), másrészt ez a radikális Krisztus-követésnek is egy jó példája volt, amelyről az út során elmélkedéseket hallhattunk.
Földváry Katalin, Horváth Judit, Márton Etelka, Rácz Borbála és Szabó Anikó (A Szociális Testvérek novíciái)
A Szociális Testvérek noviciátusának tagjai közül ketten már másodszor, hárman pedig először vettünk részt a magyarországi szerzetesek Mátraverebély-Szentkútra szervezett zarándoklatán.
Legfontosabb élményünk, hogy mindennapi helyzetekben találkozhattunk más közösségek képviselőivel. Ezáltal megtapasztalhattuk a valós testvériséget, hogy mit jelent egynek lenni a Krisztusjegyességben, a meghívottságban, ugyanakkor sokszínűnek lenni a karizmákban. Isten szeretete összekovácsolt minket: az Eucharisztiában és a liturgiában. Ez a szeretet bontakozott esőben, szélben, lejtőn és emelkedőn vagy a közös étkezések, kilométerek, fáradtságok, beszélgetések, lelkesedések és bíztatások által.
Megható volt, és hálásan köszönjük mind a helyiek, mind a szervezők vendégszeretetét: a helyet, a technikát és a fuvarozást, a palóclevest, a palacsintát és a kávét, a mosolyokat, integetéseket és pacsikat és még annyi mást. A szervezés sokszínűsége – a közösségek bevonása, elmélkedések és csend, kötött imádságok, énekek, szabad beszélgetések és fakultatív programok – lehetővé tették, hogy egyenként újra meg újra megtaláljuk a helyünket és figyelmünk középpontját.
Oltsa be az Úr egyre erősebben örömünket, szeretetünket és bizalmunkat a húsvéti hitbe, hogy a szentté válásunk útján tapasztalt akadályok a Szentlélekben Krisztus megváltó sebeivé válhassanak, amelyre szüksége van a világnak, és amely által az Atya felismer bennünket!
MSZKI
