A szerzetesek hangja – egy szinodális egyházért címmel rendezték meg a tavaszi Sapientia-napot március 19-én Budapesten, a Sapientia Szerzetesi Hittudományi Főiskolán. Az esemény egyik előadója Nathalie Becquart XMCJ, a püspöki szinódus altitkára volt.
A 2023-ban sora kerülő püspöki szinódusra készülve, a Ferenc pápa által meghirdetett szinodális folyamatba bekapcsolódó hazai szerzetesi közösségek képviselői nagy számban eljöttek a Sapientia Szerzetesi Hittudományi Főiskola rendezvényére, hogy megosztva egymással a tapasztalataikat az eddig megtett közös útról, a jövőről is együtt gondolkodjanak.
Fehérváry Örs Jákó OSB a Sapientia rektora vezetésével a Veni Creator Spiritus kezdetű taizéi ima eléneklésével, a Szentlélek megszólításával kezdődött a konferencia, amelyen a közös úton való „együtt járásról”, egymás meghallgatásának az Egyházban megélt folyamatáról (szinodalitás) beszéltek a következő előadók: Nathalie Becquart XMCJ, a püspöki szinódus altitkára; Marton Zsolt váci megyéspüspök; Kalmár Petra, a Piarista Rend Magyar Tartománya szinódusi folyamatának projektkoordinátora; Hortobágyi Cirill OSB pannonhalmi főapát; Németh Emma SSS, a Szociális Testvérek Társasága kerületi elöljárója; Deák Hedvig OP, az Árpád-házi Szent Margitról Nevezett Domonkos Nővérek általános főnöknője; Berhidai Piusz OFM, a Magyarok Nagyasszonya Ferences Rendtartomány tartományfőnöke; valamint Szakál Ádám SchP, a Piarista Rend Magyar Tartományának tartományfőnöke.
A Sapientia rektora bevezetőjében elmondta, a szinodalitást a szerzetesi főiskola „létmódjává” szeretnék tenni, ehhez járul hozzá a hallgatók számára szabadon választható szinódusi szeminárium is, amelyek részét képezte a Sapientia-napon megtartott konferencia is. Fehérváry Jákó OSB kifejtette: nem kell magyarázni a szinodalitás lényegét annak, aki közösségben (például szerzetesként) él, mégsem magától értetődő a fogalom tartalma, pedig már az ókori egyiptomi atyák mondásaiban (apophthegmata) is megjelenik: „A felebarátunktól függ az életünk és halálunk” (Szent Antal apát). Ferenc pápa a szinódusi folyamatot prófétai jelnek nevezte a mai világban, hiszen az Egyház abban a korban kezd beszélni egymás meghallgatásáról, amikor azt tapasztaljuk, hogy sok szempontból „személyes buborékokban” élünk, ugyanarról az eseményről homlokegyenest más vélemények alakulnak ki, szinte nincs is mód a párbeszédre. A rektor hozzátette: ugyanakkor látnunk kell, hogy egyelőre tanulási fázisban vagyunk, a szinodális létmód szemléletváltást is jelent.
Nathalie Becquart xavériánus szerzetes, a püspöki szinódus altitkára egy perc csendes elmélkedésre hívta meg a Sapientia konferenciáján jelenlévőket, majd arra, hogy ki-ki a mellette ülővel ossza meg gondolatait két percben a szinodalitásról.
E sorok írója mellett ülő szociális testvér arról beszélt, hogy anyaházukba tíz háborús menekültet fogadtak be a napokban, s a közösen megtett út, egymás meghallgatása témájában a befogadás nehézségei, a jövő bizonytalansága járt a fejében az egy perc szilencium ideje alatt.
Nathalie Becquart a továbbiakban a 2023-as püspöki szinódus logóját elemezte. Rámutatott, hogy az tükrözi az Egyház szinodális vízióját: Isten népe halad, a Lélekből él, elől mennek a gyermekek, a kisemberek, a sérültek, s utánuk a többiek, köztük a klérus tagjai is; közösen élik meg a küldetést, így indulnak a világba. A xavériánus szerzetes kifejtette: a szinodalitás kulcsfogalma a közösség, az interakció, a küldetés (misszió) és a részvétel. Nem a kisebb egyházi csoportok összehangolásáról szól, a lényeg az, hogy „minden egyháztag részvételére számítunk”, s így a kommunióban és a közös küldetésben megvalósul az Egyház mélyebb identitása.
A szinodalitásnak ugyanakkor nincs elhatárolt definíciója, azt mindenkinek a saját kultúrájában, a maga nyelvén kell megfogalmaznia, s főként megélnie. Utóbbi a fontosabb, hiszen a cél nem dokumentumok, állásfoglalások gyártása, hanem egymás meghallgatása, a másik emberre és a Szentlélekre való tényleges odafigyelés, a közös úton járás, ami segít abban, hogy az Egyház megújuljon, saját gyökereihez visszatérve és abból kiindulva. Mindig tanulhatunk valami újat egymástól, szót kaphatnak a gyermekek is, a periférián élők is, „senki nem statiszta, mindenki főszereplő” – idézte a pápát az előadó. Megtapasztalhatjuk ezáltal, hogy a Szentlélek, aki minden megkeresztelt emberben működik, üzen.
A Szentatyának ez az ekkleziológiai víziója a II. Vatikáni Zsinat tanításából, a Lumen Gentium kezdetű dokumentumból forrásozik. Az Egyház hierarchiapiramisa helyett a horizontális jellegnek kell érvényesülnie, a szinodalitás-élmény egybefogja Isten egész népét: a pápai primátust és a püspöki kollégiumot a teljes szinodalitáson belül kell elgondolnunk. A mások feletti uralkodást fel kell váltsa a kölcsönösség, az egymásra utaltság és a kiengesztelődés lelkülete. A karizmák által mindenki hozzájárul Isten népének építéséhez.
A szinodális forma az, amely által az Egyház képes továbbadni a hitet, s ebben kucsszerepet játszanak a fiatalok. Nathalie Becquart elmondta, a gyakorlatban az történik, hogy a szinodális testületek nem „parlamenti vita” keretében, hanem közösségi alapon jutnak konszenzusra, a Szentlélekre figyelve. A továbbiakban az előadó rámutatott: a szinodalitás távolabbi, antropológiai alapja, az ember hivatása, ami nem más, mint a testvériségben élni. Ennek jegyében radikális vezetői stílusváltás történik az Egyházban, ennek kulcsfogalma a barátság, a közelség: „az egyháztagokat fel kell szabadítanunk arra, hogy megélhessék a karizmájukat." Önmagunk s az Egyház megújításának célja: mélyebb kapcsolatba kerülni az evangélium üzenetével. Ebben a folyamatban úgy tanulunk, hogy közben cselekszünk. A gyakorlatban Jézust követjük, aki az emmauszi tanítványokat először meghallgatta, s azután tanította – hangsúlyozta a püspöki szinódus altitkára.
A Sapientia-nap következő előadója Marton Zsolt váci megyéspüspök többek közt elmondta, egyházmegyéjében a „közösség, a részvétel és a küldetés” jegyében 2040-ig tartó szinodális projektet terveztek.
„Kaptam egy álmot a Szentlélektől! Evangéliumi egységben lévő közösségként építkezünk együtt. A jövőképünk: az egység” – mondta a püspök.
A stratégia szerint közösségi alapon működő központi missziós plébániák jönnek létre, amelyek életet generálnak, Isten országát építik a belső elköteleződéssel élő egyháztagok ki-ki a hivatásán keresztül. A célok megvalósítása érdekében operatív munkacsoport alakult, papi, diakónusi, világi párbeszédcsoportok jönnek létre. Többek közt megalakult a pasztorális referensek tanácsa is amelyben papok, állandó diakónusok, világiak, s köztük egy házaspár is részt vesz. A görögkatolikus Tóth András, 9 gyermekes édesapa lett az egyházmegye spirituálisa, s az egyházmegye motivációs képzési központjában beindult a mentálhigiénés képzési irány is.
Marton Zsolt püspök arról is szólt, hogy működik egy ökumenikus lelkészkör is. Az egyházmegye megalapításának 2025-ben esedékes ezredik évfordulójára pedig új szembemiséző oltár épül a székesegyházban, mert – mint hangsúlyozta –: „nekünk Jézus az első, köré csoportosulunk.”
A szerzetesi konferencia következő előadója, Kalmár Petra, a Piarista Rend Magyar Tartománya szinódusi folyamatának projektkoordinátora többek közt 18 éven át tartó hitoktatói munkájáról beszélt. Hangsúlyozta, hogy „minden, ami van út Istenhez”, s reményét fejezte ki, hogy a szinodalitással tekintélyt kap ez a tapasztalat. Spirituális párbeszédet javasolt, a megélt hittapasztalat megosztását. „Higgyék el a laikusok, hogy a hétköznapi spiritualitásnak van ereje!” Rámutatott, hogy a szinodalitás folyamata félelmeinkkel is szembesít: „Sérült tanítványok vagyunk, de azért vagyunk tanítványok, mert sérültek vagyunk”, Isten belép a félelmeinkbe; a sebzett Jézus belép a rettegő tanítványok körébe és a tanítványok tanúságtevőkké válnak.”
Hortobágyi Cirill pannonhalmi főapát a konferencián a bencések szinodális tapasztalatáról beszélt, s emlékeztette a jelenlévőket, hogy a megkülönböztetés a szerzetesi élet alapfeladata, utalva az Amoris laetitia pápai dokumentum 8. fejezetére, valamint a Sapientia rektora után ismét egy ókori apophtegmát (mondást) idézett: „Mi a szerzetes munkája? A megkülönböztetés”, azaz felismerni a saját szívünk akaratát és megkülönböztetni Isten akaratától.
A főapát megemlítette, hogy a szinodalitásnak Mario Grech bíboros, a püspöki szinódus főtitkára által egy korábbi interjúban összefoglalt ismérvei nem idegenek a benedeki regulától. Beszélt a játszmák nélküli, nyílt, erőszakmentes kommunikációról a közösségi döntésekben, s a vezetési stílusban. Részletezte a területi főapátságban a püspöki zsinatot előkészítő szinodális tevékenységet, s elmondta, már zajlanak a szinódusi konzultációk a plébániákon, amelyet száz (a képzésre a kiküldött meghívók alapján önként jelentkezett munkatárs) koordinál. Hortobágyi Cirill OSB hangsúlyozta, a szerzetesség tapasztalata az egész Egyház számára hasznos lehet a szinodális folyamatban.
A nap hátralévő részében Németh Emma SSS, a Szociális Testvérek Társasága kerületi elöljárója, Deák Hedvig OP, az Árpád-házi Szent Margitról Nevezett Domonkos Nővérek általános főnöknője, Berhidai Piusz OFM, a Magyarok Nagyasszonya Ferences Rendtartomány tartományfőnöke és Szakál Ádám SchP, a Piarista Rend Magyar Tartományának tartományfőnöke tartott előadást rendjük működéséről, szinodális tapasztalatairól.
Elhangzott: a Lélekre való hagyatkozás, a szinodalitás életstílusa a kezdetektől a szerzetesség sajátja.
2016-ban megalakult a Rendi Együttműködési Projekt (REM), amely számolva a szerzetesség hazai állapotával felvázolta az együttműködés lehetőségeit: a férfi és női rendek számos területen közösen munkálkodnak (képzések, gyermekvédelem, arculat), jelenleg pedig ad hoc működnek együtt az orosz-ukrán háború okozta helyzetben.
A domonkos rendben a kormányzást kifejezett formában jellemzi a szinodális szellemiség (káptalani rendszer), az elöljáró neve prior, első az egyenlők között. A domonkos „demokrácia” célja: konszenzusra jutni a közösségi döntésben, amely „önmagunk fölé emel”, azaz mindenki személyes véleményén túl van; valójában domonkos „koinokráciáról” beszélhetünk az Apostolok cselekedetei 2. és 4. fejezete értelmében. A „mindenki meghallgatása” álhatatosságot, türelmet igényel.
Berhidai Piusz OFM ferences tartományfőnök leszögezte: a hiteles szinodalitás krisztocentrikus. A szerzetes a rendben zajló önreflexiós és a jövőt tervező folyamattal kapcsolatban arról is beszélt, hogy „a szinodális módszer nem hatékony, de ha nincs, akkor megvan a veszélye, hogy valaki »leszáll a vonatról«” .
Szakál Ádám piarista tartományfőnök vázolta a korábban zajlott ifjúsági szinódussal kapcsolatos rendi tevékenységet (piarista szinódus), levonta a tanulságokat és üdvözölte a fiatalok bevonását a magasabb rendi fórum tanácskozásaiba (egyetemes káptalan). Mint mondta: „A fiatalok szeretnek minket és számítanak ránk”. S Pedro Aguado rendfőnök szavaira utalva hangsúlyozta: „a fiatalok tesznek piaristává minket”. Szakál Ádám rámutatott, „a szinodális modell tapasztalati alapú valóságfelismerés, amely a megújulásra fókuszál”.
A Sapientia-nap délután műhelybeszélgetésekkel folytatódott, majd a jelen lévő szerzetesi vezetők és Nathalie Becquart kerekasztal-beszélgetésével végződött. Szóba került a fiatalokkal való közös munka, az együttgondolkodás kihívásai, a generációk közti párbeszéd gyümölcsei, illetve a szinodális folyamat Krisztus-központúsága. Nathalie nővér - aki harminc éven át dolgozott az ifjúságpasztorációban – elmondta: ahol elkezdik alkalmazni a szinodális módszert, ott az emberek megélik annak személyiséget formáló valóságát, s a folyamat végül igazi belső örömöt ad.
Szerző: Körössy László
Fotó: Merényi Zita
Forrás: magyarkurir.hu
