Gyertyaszentelő Boldogasszony ünnepe és a Megszentelt Élet Világnapjának előestéjén rendhagyó szerzetesi találkozón vehettek részt az erdélyi, bánáti és partiumi egyházmegyékben szolgáló szerzetesek és szerzetesnők. Közel ötvenen jelentkeztek be a zoomos platformra átívelve a földrajzi tér határain, Temesvártól Csíksomlyóig, Szatmártól Váradig, Nagykárolytól Kolozsvárig, sőt kiterjedve a Szentföldig, hiszen az egyik erdélyi ferences testvér onnan jelentkezett be. A szervező-résztvevők összefoglalóját közöljük.
Nagyon nagy öröm volt számunkra, hogy Böcskei László és Pál József Csaba püspök atyák együtt töltötték velünk az estét, és megerősítették bennünk azt a tudatot, hogy az egyház számára létünk ajándék. Schönberger Jenő püspök atya pedig rövid üzenetben köszönte meg a szerzetesek és szerzetesnők munkáját és imádságát, és kérte imáinkat.
A találkozót Urbán Erik ferences testvér hálaadó imádságával nyitottuk meg, ezután két rövid impulzus következett, amely tematikus keretet adott az együttlétnek. Homa Ildikó bemutatta a Megszentelt Élet Kongregációja által tavaly kiadott A hűség ajándéka és a kitartás öröme című dokumentumot, amelynek kapcsán az átalakulásról és a krízis adta fejlődésről is beszélt. A jelen helyzetben szerzetesi életünk meghatározó elveivé szeretnénk tenni a következőket: kreatív hűség, felkészültség a vezetésben és lelkivezetésben, minőségi közösségi élet, türelem, fegyelem, intézményi identitás. Ahogyan a vatikáni dokumentum is bátorít minket, minden körülmény között csak egyetlen egy dolgunk van: megmaradni Benne, ahogyan a szőlőtőkén a szőlővessző (Jn 15,9).
Ezt követően Gábor Csilla vezetett képolvasást, a lectio divina lelkiségéből kiindulva: közösen szemléltük a római Szent Kelemen bazilika apszismozaikját, amely képpé írja Jézusnak a szőlőtőről és szőlővesszőről mondott példabeszédét, és szemmel követtük, miként lesz a gazdag szimbolikából teológiai szintézis. Eközben pedig arra törekedtünk, hogy a kép figyelmes megtekintése, a hozzá kapcsolódó információk befogadása formálja bennünk imádsággá a látottakat, csorgassa szívünkbe hitvallásként azt, ami az értelmünkben tudásként van jelen.
A kiscsoportos beszélgetések alatt sok bátorítás, reflexió hangzott el, és ezek elősegítik annak átélését, hogy mindannyian egyek vagyunk az istenközelségben, ahogy ezt Pál József püspök atya megfogalmazta: Isten itt van velünk, ugyanúgy küld minket ma is, testvérek vagyunk. Olcsó dolog lenne csak azt várnunk, hogy legyen vége a járványnak. Vele éljünk! Az istenközelség gyógyít!
Reflektáltunk arra is, hogy mi a járvány hozadéka számunkra, számbavettük, mennyi mindennel gazdagodtunk ebben az időben, és mire törekszünk a közeljövőben: „A volt normalitás és az új normalitás között megtalálni az egyensúlyt. Lelassulás, új utak keresése, új képességek fejlesztése. A túlzott aktivizmus buktatójából leállni és ezt élvezni, élni. Életünk jelenlegi realitása idején is megmaradni Benne, és ebben a kegyelmi időben is odaadni magunkat fenntartás nélkül, hogy bő termést hozhassunk.”
Böcskei László püspök atya a saját reflexióját osztotta meg velünk: ebben az időben az együttérzésre hív minket Isten még inkább, arra, hogy több türelemmel és megértéssel viszonyuljunk egymáshoz és az emberekhez, ugyanakkor kevesebb kritikával. Hol a helyünk? Ott a helyünk, ahol az emberek bizalmat és reményt várnak!
A találkozót a remény és öröm érzésével zártuk és azzal az elhatározással, hogy szeretnénk az „új normálist” megismerni, kitapintani, és benne megkeresni Isten illatát, ahogyan az egyik résztvevő írta a virtuális üzenőfalra.
A résztvevők között voltak: Schönstatti Mária-nővérek, segítő nővérek, ferences testvérek, vincés nővérek, népleányok, piarista nővérek, szociális testvérek, a Ferences Világi Rend nővérei, Boldogasszony iskolanővérek, Assisi Szent Ferenc betegápoló nővérek, fokolarinák, egy jezsuita, egy Mallersdorfi ferences nővér, egy Miasszonyunk Iskolanővér és egy kamilliánus atya.
Homa Ildikó sss
Gábor Csilla sss
Forrás és fotó: romkat.ro