A napindító közös imádság után, Suller Melinda a Jézus Szíve Társasága általános elöljárója ismertette a Társaságot és mesélt az első 30 évről. Vancsó Ilona testvér folytatta a történetet az ingatlan visszaadásától napjainkig, az átalakítások 30 évéről, közben vázolta a különböző nehézségeket, amin keresztülmentek az intézménnyel kapcsolatban.
A kávészünet után Molnár Mónika vezető ápoló az értékelő adatlap változás következményeiről tartott rövid gondolatébresztőt, amihez nagyon sokan hozzászóltak. A témafelvetéshez való nagyon aktív hozzászólások jelezték, hogy mennyire érzékenyen érint mindenkit az ellátotti kör változása és az intézménybe való bekerülés kérdésköre.
Fóti Emőke mentálhigiénés csoportvezető a pszichiátriai betegségekkel kevert demencia kérdéséről, az új bekerülő ellátottak esetleges kevert kórképeiről és a felvételkor nem látható nehézségekről szintén nagyon élénk beszélgetést indított el.
Formanek Tamás elmondta, világosan kell látni, hogy az ellátottak életkora nőtt, intézményeinkben az átlagéletkor 80 év fölött van, és a lakók sokkal súlyosabb állapotban kerülnek be az otthonokba. A gondozók és minden kolléga szemléletformálásában, a lakókkal való foglalkozásban rávilágított a palliatív filozófiai gondolat fontosságára. A személyközpontú gondozásban pedig a meghallgatás és a személyes jelenlét fontosságára.
Ezt támasztotta alá Magda Gabriella Petra nővér (Szent Ferenc Kisnővérei) tanúságtétele, aki dolgozik egy idősek otthonában és tanul a hospice-ban a palliatív ellátásról elméletben és gyakorlatban. Megerősítette, hogy mennyire fontos a mi személyes jelenlétünk és az az attitűd, amivel meghallgatjuk az idős embereket, a lakóinkat.
A közösen elfogyasztott ebéd alatt - amire a házigazdák hívtak meg mindenkit – szintén aktív beszélgetés volt. Valódi találkozás, aminek külön jelentősége volt a járványhelyzet elmúltával. Mindenki nagyon örült a személyes találkozásnak.
Ebéd után két csoportban megnézték a vendégek az intézményt és a kertben nagy sétát tettek, ellátogatva Szabó Marika SJC II. sírjához, aki a második világháború végén a tisztasága védelmében áldozta életét.
A résztvevők a találkozóból erőt merítve tértek vissza mindennapi munkájukhoz azzal, hogy már a következő találkozót tervezték.
Szöveg és fotó: Formanek Tamás/MSZKI