A Magyarországi Szerzeteselöljárók Konferenciáinak Irodája 2021. november 16-án találkozót tartott a szerzetesi fenntartású szociális intézmények vezetői számára. Az eredeti meghívóban még az iroda tárgyalója volt a helyszín, de a COVID járvány negyedik hullámára való tekintettel a találkozót a piarista tartományfőnökség nagytermében tartottuk. Az előkészítés során kiderült, hogy nagy az érdeklődés, 27-en regisztráltak a találkozóra. Sajnos a járványhelyzet ebbe is beleszólt, többen nem tudtak eljönni.
A találkozót Kiss Didák testvér, a szerzetesi iroda vezetője nyitotta meg, aki köszöntőjében elmondta mennyire fontos számunkra, hogy az ország egész területén elszórva működő intézmények vezetői találkozhassanak egymással. Beszélt arról is, hogy mennyire magányosak a vezetők. Mi megpróbálunk segíteni, és ennek része ez a mai nap is, amikor kimondottan az a cél, hogy megerősítsük a megjelent vezetőket.
Dobszay Benedek ferences tartományfőnök helyettes, - aki a szociális területet régóta kíséri - a Férfi Szerzeteselöljárók Konferenciájának (FSZK) megbízásából köszöntötte a megjelenteket. Elmondta, mennyire gondviselés-szerűnek éli meg, hogy az iroda szociális területen végzett munkája a COVID járvány előtt indult meg, és a járvány során folyamatos segítséget tudott nyújtani az intézmények vezetőinek.
Az első előadó Vecsei Miklós miniszterelnöki biztos, a Máltai Szeretetszolgálat alelnöke volt, aki arról beszélt, hogy fontos feltennünk magunknak a kérdést: mi minden adottság az életünkben. Fontos, hogy jó kérdést tudjunk feltenni, rávilágítva a saját helyzetünkre, magánéletben és munkában egyaránt. Nem a hiányokból kiindulva, hanem a lehetőségeket megkeresve, még akkor is, ha az nagyon kicsinek látszik. Dicsérni, ami jó és örülni annak, aminek lehet. A megoldásba bevonni a közösséget, együtt megoldani a problémát, vezetőként a közösségre támaszkodni. Az előadás utáni beszélgetésben konkrét példákba is belement a résztvevőkkel közösen. Hangsúlyozta a vezető személyének fontosságát és, hogy a fenntartó szervezetnek nagyon fontos, hogy jó és elhivatott vezetőt válasszon.
A kávészünet után Süveges Gergő újságíró, kommunikációs tréner előadása és a résztvevőkkel közös műhelymunkája következett. Milyen konfliktusaitok vannak? – kérdezte az előadó a jelenlévőktől. Interaktív formában mutatta be az asszertivitást, és a résztvevők konkrét személyes példáin, tapasztalatain keresztül fedeztük fel, hogy egy-egy konfliktushelyzetben hogyan tudunk előrevivőbb, minden résztvevő számára megnyugtatóbb megoldást találni, illetve hogyan tudjuk saját kommunikációnkat úgy alakítani, hogy minden partnerünk – és mi magunk is – megbecsültnek és értékesnek érezhesse magát.
A tartományfőnökség ebédlőjében elfogyasztott közös ebéd teret adott a beszélgetésekhez és a szó valódi értelmébenvett találkozásra. Az ország különböző részeiből érkezett résztvevők örültek, hogy a járvány előretörése ellenére tudtunk személyesen találkozni és megismerkedni azokkal, akik először vettek részt a találkozón.
A délutáni blokk címe a következő volt: Vezetőnek lenni a hétköznapokban - ajánlások a vezetési funkciók és a piarista gyakorlat mentén.
Tóth-Szabó Veronika és Kalmár Petra, a Piarista Tartományfőnökség szervezetfejlesztő munkatársai rövid elméleti bevezetés tartottak a leggyakoribb vezetési funkciókról, majd megosztották a piarista tartományban megtalálható vezetőtámogatási gyakorlataikat is. Ez utóbbi keretében megismerkedtünk az intervízió, mint csoportos akciótanulás fogalmával.
Ezt követően az előadásból inspirálódva a résztvevők először egyéni munkában gyűjtötték össze aktuális vezetői elakadásaikat. A fejlesztő munkatársak segítségével keresték saját kulcskérdéseiket vezetői szükségleteikkel kapcsolatban. Mindezeket páros beszélgetésekben megosztották egymással, vezetőtársakként visszajelzéseket adtak és fogadtak. Így a délutáni csoportmunka végére mindannyian rá tudtak nézni jelenlegi vezetői működésükre és az abban tapasztalható elakadásokra.
Több visszajelzés érkezett, mennyire örültek a vezetők, hogy a nagyon elméleti nézőponttól a gyakorlati munkáig róluk és személyesen nekik szólt a nap.
Szögeczki József intézményvezető beszámolóját teljes terjedelmében itt osztom meg:
"Örvénylő sodrás
2021. 11. 16-ára kaptam meghívást a Magyarországi Szerzeteselöljárók Konferenciáinak Irodája szervezésében megvalósított szakmai nap eseményére, melyet Formanek Tamás koordinált.
A meghirdetett címben szereplő célcsoport az intézményvezetők voltak, a programterv azonban a konkrét témák, előadáscímek hiányában sejtelmes bizonytalanságban maradt. Élt hát bennem a kíváncsiság, a találkozás és szakmai párbeszéd igénye, így elmentem a rendezvényre.
Már a helykeresés „rítusa” is beszédes volt. A Piarista Gimnázium kistermébe szólt a meghívó, azonban a rendezvény átszervezésre került egy nagyobb tárgyalóterembe a védőtávolság betarthatósága miatt.
Míg kerestem a helyet, gondolataim is elindultak. Tamást hívtam, mert nem okos a telefonom, így tőle kértem tájékozódási segítséget. Megbeszéltünk egy találkozót az új helyszín bejáratánál, de olyan hideg volt, hogy végül az eredeti tervezett helyszínre mentem. Ott találkoztam egy régi kedves ifjúsági hittanos barátommal, aki próbált útbaigazítani. Ekkor ért oda Didák testvér, aki felajánlotta, hogy átkísér a „surranóúton”.
Még el sem kezdődött a rendezvény, de már hány kedves kapcsolatot, kapcsolódást, segítséget kaptam. Azt gondoltam, ha ez így megy tovább, már érdemes volt eljönnöm. Pedig látszólag az történt velem, hogy nem találtam a rendezvény új helyszínét. Úgy adtak azonban kézről-kézre alkalmi segítőim, hogy a teremhez érve, már a megérkezés öröme volt a vezető élményem.
Didák és Bence testvérek köszöntői, majd Tamás praktikus konferansziéja a jó hangulatú műhelymunka élményét vetítette előre.
Vecsei Miklós a Magyar Máltai Szeretetszolgálat szegregátumokban végzett gyermekvédelmi és családtámogató munkájáról rendhagyó módon beszélt. Előadása olyan szemléletet és megközelítéseket alkalmazott, amely során nem szűkítette le a témát a szegénységben, mélyszegénységben élők problémájára. Gondolatai a segítő attitűd, beavatkozások, a társadalmi felelősség-és szerepvállalás mentén cirkuláltak, amely engem is magával ragadott. Olyan értelmezések és átértékelések jutottak szerepekhez, mint a valódi létkérdések, az ember, az érték vagy az elég fogalma. A bennem induló gondolatok engem is másként kapcsoltak át az idősödő korosztállyal végzett munkám gyakorlatához. Ez viszonyításaim újrafogalmazásának, az átértelmező újrakeretezéseimnek adott lehetőséget.
Volt azonban előadásának egy kritikus pontja, amikor azt mondta: „Azt hiszem, rosszul segíteni bűn.” Azóta sokat gondolkodtam ezen. Mit jelentenek a „rosszul”, „segíteni” vagy „bűn” szavak?
Süveges Gergő, mint kommunikációs szakember, a kommunikációs stílusokról hozott előadást, amely minden vezetőt érintenek. Kiindulásként számos konfliktushelyzetet tudtunk hozni, amely a mindennapok munkagyakorlatában keletkezett. A tréning, számomra legtöbbet hozó szakasza mégis az volt, amikor saját konfliktushelyzetünket kellett újragondolni a tudatos, asszertivitást támogató elemekkel. Ezek nagykörös megosztása igazi bizalomélmény volt, hiszen a példáját megosztó vezető nyíltan vállalta tanulási helyzetét és esendőségét is.
Az ebédszünetet követően Tóth-Szabó Veronika és Kalmár Petra látszólag egészen konkrét témával – a vezetői szerepek kérdéskörével - jelentkeztek be. Rövid előadást követően azonban kiderült, hogy ez csak a hangoló, fókuszáló felvezetés volt. A folytatásban egyéni és kiscsoportos munkaformákat alkalmazva, az egyéni vezetői nehézségeinkkel dolgoztunk tovább.
A közös munka végére, számos aktuális mentálhigiénés állapotunkkal kapcsolatos önmeghatározást és más vezető kollégától begyűjtött visszajelzést kaphattunk meg. Ezeket egyénileg újragondolva tisztulhatott eredeti kiinduló gondolatunk, így tehettünk egy lépést önmagunk örvénylő önészlelése felé.
Lezárásként az intervízióról, mint a munkahelyi tanulást támogató munkamódszerről hallhattunk. Lényege, hogy bizonyos időközönként egy munkakörnyezetben dolgozók –beleértve a főnöküket is- olyan csoportos, facilitált munkát végeznek, amely segít szakmai elakadások, nehézségek kezelésében. A módszertanról írt, idegen nyelvű könyvet az előadó trénerek fordították magyarra.
A nap végére megérkeztem olyan konkrét, személyes problémáimhoz, amelyekkel jó ideje nem tudtam (akartam) foglalkozni. A „felszínen úszni” és szinten maradni vezetői törekvésem a COVID idején még jobban rögzült. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a felszín alatt lévő rétegekben ne zajlana más mozgatóerők működése. Ismét átéltem, hogy a bennem lévő mozgatóerők, örvények létezése és feltérképezése az első dolog, amit tehetek azért, hogy ne érjen meglepetés, mire a mélységek felfedezésénél időzhetek.
A vezetői támogatás számos gyakorlata elterjedt már a szociális, gyermekvédelmi ellátórendszerben, hazánkban is. A szupervízió, a coaching (amelyek külső szakember támogatásával valósulnak meg) vagy a szakmai tanácsadások számos változata.
A szerzetesi iroda által szervezett szakmai napon egy értékes csoportos tanulástámogató munkaformával is megismerkedhettünk, amely vezetőt és kollégát is egyaránt segíthet.
Fontos személyes összegző gondolatom azonban, hogy vezetői munkatapasztalatim során létrejött reflexióim, visszatükröződéseim nem csak az általam irányított szervezetről, mint rendszerről, hanem rólam és intézményem egységéről is árulkodnak. A szakmai nap végére a bennem megmozgatott mélyebb rétegek utat nyitottak számomra, hogy önmagam felé, (mint ember és vezető egysége felé) is lépéseket tegyek, egyfajta introvízióként.
Köszönöm a szervezőknek és a kollégáknak!"
Forrás és fotó: Formanek Tamás - MSZKI szociális intézményi tanácsadó
