Pünkösdhétfőn az egyház a Boldogságos Szűz Mária, az egyház Anyja liturgikus emléknapját ünnepli Ferenc pápa 2018-ban hozott döntésének megfelelően. A Budapesti Szent Ferenc Kórház kápolnája viseli elsőként az országban ezt a titulust. Az Assisi Szent Ferenc Leányai Kongregációja - aki a kórház fenntartója - különösen nagy tisztelettel fordul Szűz Mária felé.
A búcsút szentmisével ünnepelték meg az egybegyűltek a kórház kápolnájában. Dr. Beer Miklós nyugalmazott váci püspök szentbeszédét teljes terjedelemben itt olvashatják el:
"Szeretettel köszöntök mindenkit, aki megjelent ezen az ünnepi szentmisén. Együtt érzek mindenkivel, aki épp most a betegség terhét hordozza. Tíz nappal ezelőtt én is szó szerint ki voltam terítve, mert volt egy sérvműtétem és abból lábadozom. Így jöttem hozzátok erre a szép, mai ünnepre. Ezzel az élménnyel együtt kérjük a Szűzanyát, hogy imádkozzon velünk és értünk, hogy kapjunk erősítést, bátorítást, segítséget ezekben a nehéz órákban a megpróbáltatásunk órájában. S ezt annál inkább merjük kérni, mert hiszen az evangéliumban hallottuk, hogy Jézus értünk szenvedett a kereszten, értünk halt meg és ott állt a kereszt alatt Szűzanya, átérezve az Ő szörnyű szenvedését és fájdalmát. S a fájdalmak Anyja Jézus rendelése szerint lett a mi egyházunk Édesanyja, a mi mennyei pártfogónk, aki együtt érez ugyanúgy a mi szenvedéseinkkel, mint az Úr Jézus.
Pünkösd ünnepéhez kapcsolódik ez a mi Mária ünnepünk. Tegnap a régi, kedves plébániámon, Pilismaróton bérmáltam fiatalokat. Hát ott is, egy kicsit, alig álltam a lábamon, de utána elfelejtettem mindent, látva a kedves fiataloknak mosolyát, kedves, tiszta tekintetüket. Gondoltam a Bíboros úrra, aki pár kilométerrel odébb mondja a pünkösdi szentmisét, a pápa Rómában, a Szűzanyával együtt ünnepeljük az Egyházat. Nem hogy csak ott volt az apostolokkal az utolsó vacsora termében, ahol imádsággal készültek a Szentlélek fogadására Jézus ígérete nyomán, hanem tanúja volt a Pünkösdi csodának. Tanúja és részese. Amint az apostolok, ő is akkor érthette meg az Úristen szeretetét, aki Jézus személyében meghív bennünket, hogy az ő isteni személyének, szeretetének legyünk tanúi és hordozói. Ez az a gondolat, amit szeretnék kihangsúlyozni ezen a mai, kedves ünnepünkön, pünkösdhöz kapcsolódóan, ahogy hallottuk az ősszüleink szomorú történetét. Miről is van szó? Az ősszüleink engedtek a kísértésnek és nemet mondtak az Úristen meghívó szeretetére. Pedig az a meghívó szeretet kezdettől fogva arról szólt, hogy legyünk a Teremtő Isten munkatársai.
Mikor a kórházban a műtétem után, kiterítve néztem a plafont, a gondolataim vibráltak és mindig visszatértem ahhoz a gondolathoz, hogy az Úristen mindent értünk teremtett. Szerettem mindig nézni a csillagokat, oly csodálatos a csillagos ég. Cserkészeimmel sokszor mentünk éjszakai túrára a Pilisi hegyekbe, megálltunk és néztük a csillagokat. Az Úristen mindent értünk teremtett, a Földünket minden csodájával, a növényeket, az állatokat, - mindent értünk, emberekért.
Jézus Krisztus személyében, a Teremtő Isten megmutatja azt, hogy részese a mi emberi életünknek. A Szűzanyától magára veszi aranyos kis gyermekként a mi emberi testünket. A megtestesülésnek a csodája, ez a nyitánya és a kezdete annak, hogy az Úristen velünk együtt akarja tovább építeni, gazdagítani a teremtést, új teremtésként az Isten Országát. S az ősszülők sajnos erre mondtak nemet. Elhitték a kísértést, hogy ők majd maguk is boldogulnak. S a Szűzanya a második Éva, aki igent mond mindnyájunk nevében a jó Isten hívására. Ő az első, aki szó szerint az Úristen teremtő társa lesz, aki édesanyaként a földi testét adja Isten egyszülött Fiának.
Erre hív bennünket a Szentlélek Úristen, Jézus ígérete nyomán, hogy újra és újra igent mondjunk az Úristen szeretetére és legyünk a munkatársai, mindenki azzal az adottsággal, amit az Úristentől kapott.
Itt a kórházi környezetben különös jelentősége van annak, hogy Isten munkatársai a mi orvosaink, akik a tudásukkal, szakértelmükkel, hivatástudatukkal segítenek a gyógyulásunkban, az ápoló nővérek és mindenki, aki az egészségügyben dolgozik. Az elmúlt évben és hónapokban, annyiszor megtette a Szentatya is, és megtesszük mindnyájan, hogy megköszönjük az ő munkájukat.
A kórházban, ahol engem operáltak, visszatérő vendég vagyok, van egy kedves kötöző nővér. Amikor megtudta, hogy ott vagyok, mondta: itt vagyok püspök atya, imádkozom püspök atyáért. Imádkoztam a műtét alatt is, hogy a Szentlélek Úristen segítse az orvosok kezét, hogy ügyesek legyenek.
Isten munkatársul választ, hogy velünk együtt valósítsa meg az Ő szeretetének a tervét, a szeretet, a béke, a jóság, az üdvösség országát. Együtt imádkoztak az apostolok, kérték a Szentlelket a Szűzanyával. A Szűzanyával együtt imádkozunk, hogy a Szentlélek Úristen keresztségünkben kapott meghívását élessze föl a szívünkben, a lelkünkben, hogy nagy szívvel, nagy szeretettel tudjunk igent mondani János apostollal együtt, az egész Egyházunkkal, Szentatyánkkal együtt, hogy Uram azt akarom, amit tőlem vársz, Szentlelkeddel segíts, bátoríts, ahogy a Szűzanyának a felajánlását elfogadtad, hogy általa életünk legyen és bőségben legyen. Amen."
Forrás és fotó: Assisi Szent Ferenc Leányai Kongregációja
