A szentmisét ThDr. Jozef Halko pozsonyi segédpüspök mutatta be, akinek prédikációját itt közöljük:
Kedves Testvéreim!
Jézus Krisztus feltámadása óta minden jelenet az ő életéből kiszabadul a tér és az idő szorításából. A jelenlegi történelemmé vált, mert amióta Jézus feltámadt, minden szava, minden gesztusa, minden csodája aktuális minden időben és helyen, beleértve a most olvasott leghíresebb kánai menyegzőn történt víz borrá változtatását is.
Talán el tudjuk képzelni, hogy milyen furcsa helyzet alakult ki, amikor hiányzott a bor. Azonban Jézus azt követelte a szolgáktól, hogy öntsenek vizet a korsókba. Nem víz hiányzik, hanem bor. Hiányzik a bor, akkor miért kell valamit a vízzel csinálni? Jézus Krisztus szavaiban és Szűz Mária szavaiban volt valami olyan mélyen meggyőző, hogy a szolgák megtették. Szakértők azt mondják lehetett talán 600 liter víz, amit a korsóba kellett önteni. Fontos megjegyezni, hogy a kánai menyegzőn történt jelenet mozdítója Szűz Mária Isten anyja, az Egyház Anyja és a mi anyánk, a te anyád és az enyém, aki folyton figyeli - nincs boruk.
Tudjuk, nem borról, italról van szó. A kegyelem, az áldás és Isten segítségének a hiányáról van szó. Nincs bor, nincs áldás, nincs kegyelem. Mária tehát azt mondja a szolgáknak, tegyétek meg, amit a fiam tőletek fog kérni. Már ebben is benne van az előérzet, hogy amit Jézus kérni fog, az nem lesz egyszerű hittel megtenni. Aztán megtörtént, hogy az emberek teljesítették Jézus akaratát, és sok minőségi bor lett belőle, ami egy teljesen szokatlan kombináció, mert amiből jó van, abból nem szokott sok lenni. Ami igazán minőséges és jó, abból bizony nem szokott sok lenni. De itt, ezután a mozzanat után az történt, hogy a násznagy is mondja: Hogyan van az, hogy a lakodalom végégig megtartottátok a kitűnő bort?
Tehát mondhatjuk kedves testvéreim azt, hogy a csoda feltétele az emberek hite volt, a szolgáknak a hite volt. Egyszerű vízből bor lett. Biblikus összefüggésekben a víz egyszerű dolog, mindennapi dolog, az embert szimbolizálja. A bor egy komplikált folyamatnak az eredménye, és gyümölcse az Isten jelenlétének a szimbóluma és jele. Az emberi és az isteni összekapcsolódik olyan módon, hogy az ember együttműködik azért, hogy az Isten áldása jöjjön az emberekre. Hittek annak ellenére, hogy nincs értelme, de ha Jézus akarta, akkor értelme van és lesz, és az átváltoztatás megtörténik. Többször is kérte a Jóisten különböző helyzetekben az emberektől: Higgyetek nekem minden remény ellenére! A logika abban van, hogy ami láthatatlan, ami kicsiny emberi, ha hittel megteszem nagy áldás lesz.
Szűz Mária, mint az Egyház anyja és az Egyház minden tagjának édesanyja legjobban arra vágyódik, hogy fogadjuk be Jézust személyes megváltónak. Ez a hitünknek a lényege, legmélyebb lényege, hogy Jézus azért jött, hogy belépjen az életünkbe, és hogy mi belépjünk az ő életébe. Az evangélium, az eucharisztia, a közösség, a szentáldozás, a szentségimádás által ő belép és mi belépünk. Személyes kapcsolat, az a lényeg. Van személyes kapcsolatom Jézussal? Vagy modern nyelven mondva letegeztem Jézust olyan értelemben, hogy személyes mindennapi beszélgető viszonyban vagyok Vele? Hogy átváltoztassa a mindennapi munkámnak, mindennapi igyekezetemnek vizét, csöppjeit, hogy jó bor legyen belőle, áldás azoknak az embereknek, akikkel együttműködök, akikkel vagyok.
Kalkuttai Teréz anya leghíresebb idézete ez: Tegyük a kis dolgokat nagy szeretettel! - és a mi összefüggéseinkben, abban a kontextusban, amiben éppen vagyunk. Tegyétek a kis dolgokat nagy hittel, hogy a szeretetet és a hitet ne lehessen szétválasztani. A mindennapi élet legkisebb mozzanatai: egy kis mosoly, empatikus meghallgatás, és egy szó, amellyel felemelek valakit és buzdítok. Vagy lenyelni a rossz szót és így tovább… apró mozaik kövecskék, amelyekből kirakom életem képét. Nem nagy dolgok kellenek, az nem reális élet. A reális élet azok a kis dolgok, kis mondatok, mozzanatok, munkák páciensekkel, együttműködőkkel, kollégákkal, mindenkivel.
Most persze nagyon levegőben van a háború és van egy történet. A kisfiú azt kérdezi a szüleitől, anyu, apu, hogy keletkezik a háború? Édesanyja kezdi magyarázni, az édesapja beleugrik. Összevesznek a szülők, mindketten másképp akarják a gyermeküknek megmagyarázni. Egy bizonyos ponton azt mondja a kisfiú. Igen most már tudom, hogy keletkezik a háború! Így! Igen, nekem nincs nagy befolyásom, de amit tudok befolyásolni az az, hogy körülöttem, a kapcsolataimban, a viszonyaimban, a munkámban, a beszélgetéseimben mély nyugalom, béke, jóakarat, empátia legyen. Ma itt ebben a másodpercben, ebben a pillanatban ebben a konkrét helyzetben. Nagyon fontos az is, hogy Jézus meghallgatta az édesanyját.
Protestáns testvéreinkkel volt beszélgetés arról, hogy milyen szerepe van Szűz Máriának a katolikus hitben. Hol van a Szentírásban, hogy tisztelni kell Szűz Máriát? Ott, ahol a haldokló Jézus a kereszten azt mondja: Íme a te fiad, íme a te anyád! Ha valaki utolsó leheletével, kilégzéseivel ilyen nagyon konkrét mondatokat mond, fiad, anyád, ez egy misztikus adaptáció. Ezeknek az elhangzott szavaknak mély testamentális súlya van, és nekem is mondja: Íme Szűz Mária a te anyád, és nézd meg a kánai menyegzőt, ahol kialakul a legmélyebb közösség a házasságban, és ott ő a közbenjáró. Nagy fontos gyümölcse van.
Minden szentmisén valamilyen módon átéljük a kánai menyegző jelenetét. A víz átváltoztatása előidézi a bor átváltoztatását az utolsó vacsorán. Aztán ott van az utolsó vacsora: Jézus megmutatja milyen hatalma van a kenyér minősége fölött, amikor azt mondja ben hu biszi, arám nyelven, magyarul így van: ez az én testem. Néhány perc múlva újból azokat a szavakat fogom kiejteni a koncelebráló testvérekkel. Ez a mi papi napunknak a csúcspontja, mert mindenfélét csinálunk, amit mások is csinálhatnak. De átváltoztatni egy bűnöst szentté, amikor feloldozom, és átváltoztatni a bort és kenyeret a szentmisén, ekkor papi identitásunk legmélyebb pontját éljük át. Ez a különleges ismételhetetlen gyönyörű pillanat, amikor a Szentlélek működik.
Az átváltoztatást az ősi keresztény írók úgy írták – az ősi megtestesülés folytatása. Ugyanaz, aki a teremtéskor lebegett a teremtés fölött, ugyanaz a Szentlélek, aki Pünkösdkor a kommunikációs forradalmi mozgalmat csinálta, hogy az emberek különböző nyelveken beszéltek és mégis értették egymást, a szeretet nyelvével kezdtek beszélgetni. Ugyanaz a Szentlélek, aki megérintette Szűz Mária Szívét és méhét, és foganta Jézust. Nagyon fontos hangsúlyozni, ugyanaz a Szentlélek azt fogja tenni, amit papi létünkre in persona Christi fogjuk mondani: Ez az én testem, ez az én vérem. Letérdelünk, hódolunk azzal a hittel, hogy Jézus eljött.
És ő most jön, és ahogy a borral megérintette a kánai menyegzőn résztvevők szívét, úgy ma a te szívedet is meg akarja érinteni. Nagyon fontos kinyitni a szívünket. Kinyitni a szívünk legmélyebb rétegeit és megengedni Jézusnak, hogy érintsen meg. Nagyon szeretném hangsúlyozni, hogy Jézus ugyanazzal a szeretettel, amellyel a kánai menyegzőn megörvendeztette a lakodalmon lévő embereket, most itt téged, engem és mindenkit tökéletesen ismer, tudja mi van veled, mi van benned, minek örülsz, mi fáj, miután vágyódsz, ki után vágyódsz. A tomográf fantasztikus dolog, ami átvilágítja a testet, de semmi amellett, amit Jézus tud rólam. A legkisebb porcikámat is ismeri, tudja pontosan, személyesen.
Tehát, ha a szemeid elé fölemelem a kovásztalan kenyér egy pár darabját, egy pár morzsáját a kenyér színe alatt mondván: Krisztus teste, akkor ott vagy a kánai menyegzőn. Jézus ad enni neked, nem valamit ad, hanem Valakit, magát adja neked. Fantasztikus, amikor mondjuk Amen. Amikor te ide állsz, személyesen szabadon hittel nyitottsággal és szeretettel azt mondod én hiszem, hallom, elfogadom, hogy Ő Jézus. Te vagy!
Már nincs idő és tér, feszültség, hogy a kánai menyegző valamikor régen Kánában 2000 évvel, ezelőtt 2500 km-re innét történt. Történelmi nosztalgiaként nem lehet a hitünket átélni. Éppen a Szentlélek sugara az, amely aktualizálja az evangéliumot és én itt állok, aki ott van a kánai menyegzőn itt és most, pontosan itt. Úgy, ahogy vagyok, amilyen vagyok, amilyen helyzetben vagyok. Olyan közérzetben, olyan állapotban, amilyenben vagyok – ezt kell kinyitni Jézusnak, ezt érintse meg, ezt gyógyítsa meg, ezt sugározza át Szentlelkével!
Amikor az irgalmas szamaritánus, aki az összevert embert megtalálta. Bort öntött sebeire, gyógyította a sebeket. Jézus meg akarja gyógyítani a sebeket, amelyek legjobban fájnak. Azokat akarja meggyógyítani és egyúttal azt is kell mondani. Jézus látja azoknak a munkáját, akik a betegekkel foglalkoznak, akik napról napra szolgálnak a betegeknek, őket is látja, mint valakit, aki az irgalmasság hosszabbított keze. Mindennapos, minden nővér, mindenki, aki akármilyen módon működik a kórházban. A kórház végül is nem más, mint egy bizonyos típusú kánai menyegző, ahol van közbenjárás. Ahol van táplálék, ahol van áldozat, ahol van szeretet, ahol van csoda, ahol van átváltoztatás. Próbáljuk a következő pillanatokat, amikor megkezdődik a lakodalom és Jézus magát fogja nekünk adni, próbáljuk átélni személyes ajándékként attól, aki tökéletesen átvilágít minket és tudja, hogy mire van szükségünk. És ő ma, itt ezen a szerda délutáni pillanatban ugyanúgy tudja nekünk azt adni, amire nekünk épp ebben a pillanatban szükségünk van, mert ő nemcsak a történelem Ura, de a jelen pillanat Ura is. Dicsértessék a Jézus Krisztus!
Forrás és fotó: Assisi Szent Ferenc Leányai Kongregációja
