A szerzetes iroda tárgyalójában 10 intézmény 17 mentálhigiénés munkatársa személyesen vett részt. Többen jelezték, hogy személyes részvételük nem megoldható, így az ő számukra biztosítottuk az online bekapcsolódást.
A szerzetes iroda által szervezett szakmai találkozókról nagyon jó visszajelzéseket kaptunk. Sok intézményből jelezték, hogy mennyire megerősítette a kollégákat a találkozás és az együtt gondolkodás. Ezzel a bíztatással indult el a mentálhigiénés munkatársak találkozójának előkészítése. A résztvevők elmondták, hogy mennyire várták és örülnek, hogy ott lehettek a találkozón.
A bemutatkozásnál láttuk, hogy az egész ország területéről érkeztek a résztvevők. Nagyrészt bentlakásos idős otthonokból, szakosított ellátást nyújtó szociális intézményekből, de voltak nappali ellátásból érkező munkatársak is. A bemutatkozásokban többször elhangzott, hogy az ellátottak köre megváltozott az elmúlt években. Az otthonokban lakók átlagéletkora 80 év felett van és egyre súlyosabb állapotban kerülnek be az idős emberek. Ez a változás nem csak az ápolásban, gondozásban jelent új kihívásokat, hanem a mentálhigiénés munkában is.
Az elmúlt időszak legnagyobb nehézségét a járvány egymást követő hullámai jelentették. A COVID 19 járvány kezelése nagyon sok gyakorlati kérdést vetett fel. A kijárási és látogatási tilalom szükséges volt a járvány megfékezésére, de nagy nehézséget jelentett, mivel az ellátottak be voltak zárva és nagyon magányosnak érezték magukat. Még élesebb volt a családtól és a régi ismerősöktől való elszakítottság. Félelem a betegségtől, a fertőzéstől és félelem a haláltól.
A találkozó résztvevői és az online bekapcsolódók is sok személyes élményt mondtak el a járványkezelés nehézségeivel kapcsolatban, az átélt helyzeteket felelevenítve. Megnőtt az igény a személyes beszélgetésekre és - amikor ez már akadályba ütközik a demencia előrehaladtával, akkor a nonverbális kommunikáció segítségével, és az összes érzékszerv bevonásával - az emlékek felidézésére. Konkrét példákon keresztül mondták el a résztvevők, hogyan használnak képeket, rajz és egyéb manuális technikákat, illatokat, de zenét és egyházi énekeket is az emlékek előhívására, ezzel segítve a feldolgozást. Ugyanilyen fontos eszköz az ízek megnevezése, felidézése és a kóstolás is.
A megosztásban sok, lakók által készített közös munkát mutattak be, megosztották a készítés technikáját és a szükséges eszközöket. Valódi műhelymunka alakult ki. Az online bekapcsolódók képekkel és élménybeszámolóval egészítették ki a közös munkát.
A szünetben közösen elfogyasztott ebéd alatt tovább folytatódott a beszélgetés, mindenkinek volt még mit elmesélni és örült, hogy értő fülekre talált.
A délután során megbeszéltük, hogy a közös munka mindenkinek fontos. Közös e-mail listát hozunk létre, amit keresztül további ötleteket és jó gyakorlatokat lehet megosztani. Októberben ismét találkozunk, és rögtön össze is gyűjtöttük a lehetséges témákat. Egyik ilyen pl. a kollégákkal való munka. Nagyon sok a fáradt munkatárs, nagy a kiégés veszélye, szükséges egymás megerősítése és a csapatépítés.
A járvány következtében, de a megváltozott ellátotti kör miatt is több a haláleset, nagyon fontos, hogy a kollégák fel tudják dolgozni ezeket a helyzeteket. A demens ellátottak számának növekedésével egyre hangsúlyosabb kérdés a döntési helyzet, képes-e önálló döntést hozni a lakó, és hogyan lehet ezt hivatalosan kezelni. Nagyon fontos feladat még a lakóink halálra való felkészítése, lelki megsegítése, a szerzetesi fenntartásból adódóan a spirituális feladatok koordinálása az intézményben.
Forrás és fotó: Formanek Tamás/ MSZKI szociális intézményi tanácsadó
