Megtelt a fogadalomtétel szentmiséjére a jezsuiták budapesti Mária utcai temploma Nagyboldogasszony mennybevételének ünnepén. Nővértársak, rokonok és barátok sokasága jött el, hogy osztozzon az életre szóló elköteleződésüket ünneplő testvérek örömében.
A szentmise főcelebránsa és szónoka Martos Levente Balázs püspök volt. Szavai nyomán a hallgatóságban ki-ki felidézte, milyen pillanatokat élt meg a találkozásban, amikor betöltötte Isten jelenléte. Martos Levente Balázs homíliájában a Szent Pál korintusiaknak írt első leveléből elhangzott szentlecke köré fűzte gondolatait, melyben az apostol azokkal vitázik, akik tagadják Jézus feltámadását. Pál szembeszáll velük, és a feltámadásról tesz bizonyságot. A mindenséget egybe foglaló tabló végül egy felkiáltáshoz vezet: „Teljes a diadal a halál fölött. Halál, hol a te diadalod? Halál, hol a te fullánkod?” Pál elragadtatja magát, amikor ilyen pökhendien, szemtől szemben felszólítja a halált. Az tud ilyen kijelentést tenni, aki a szíve mélyén egyesült Krisztussal, akiben megismerte az élet teljességét. Ugyanakkor tisztában van az élet sokféle gyengeségével, a bűn valóságával, a halál sötétségével, mely elhomályosítja az élet ragyogását. Arról beszél a közösség tagjainak, hogy ugyan még várat magára, amikor Istennel minden egy lesz, de a győzelem már megtörtént, az új élet elkezdődött. Isten végtelen hatalma, mint egy kis láng, látható, megtapasztalható – mutatott rá az oltáron elhelyezett három gyertyára a püspök, amelyek fontos szerepet kapnak a fogadalomtétel során is. „Vedd Krisztus világosságát!” – fog hamarosan elhangozni, hogy felidézze majd bennünk a keresztség szertartását, hogy a testvérek elköteleződésének pillanatában újra a keresztség fénye ragyogjon fel, amikor Krisztus birtokba veszi a megkeresztelt embert, és elkezd a szívében fényleni.
Az esztergom-budapesti segédpüspök arról az „Istennek való lefoglaltságról” is beszélt, mely a szerzetesi lét sajátja, s amelyre Isten hívja meg kiválasztottját; mely felé a közösség vezeti, s amelyre a kegyelem teszi képessé az embert. Arra buzdította a testvéreket, hogy keressék nap mint nap azt a találkozást Jézussal, mely a keresztségkor lelkük mélyén megtörténik, azt kívánva a számukra, hogy újuljanak meg ebben a találkozásban, hogy a világ, melyben az élet és halál küzd egymással, egyre krisztusibbá váljon. Sokféle tapasztalatot szerezve Isten kegyelméről tanulják meg a vele való együttműködést, váljanak szolgálatukban egyre szabadabbá, hogy másokkal együtt megéljék Isten jelenlétét, és legyenek a teremtett világ átalakulásának tanúi és munkásai.
A szónok figyelmeztetett: A szertartásban számtalanszor hívjuk a Szentlelket, ami nem véletlen: tudatosítanunk kell, hogy nélküle nem jön létre növekedés: csakis a Lélek által tudunk mások felé megnyílni. Az Egyház a mai napon ünnepre hív – utalt Mária mennybevételének napjára –, hogy meglássuk a hidakat, amelyek a lehetetlennek látszó, mégis valóságos igazságok és a mindennapi lehetséges valóság között feszülnek. Egy ilyen híd vezet a mai fogadalomtól a jövőbe, melyen a lépéseket Krisztus felé nagy bizalommal kell megtenni: ma, holnap és holnapután is tovább és tovább kell lépni. Lesz ennek során olyan pillanat, amikor emberi gyengeségünket kell legyőzni, hogy egyre inkább elérkezzünk oda, ahol Isten él és uralkodik. Imádkozzunk most a testvérekkel és a testvérekért” – zárta beszédét Martos Levente Balázs püspök.
A szentmisében került sor a fogadalomtételre. Pezsmeg Ágnes első esküjét tette le Gergely Katalin SJC általános elöljáró előtt, és az „Emlékeztessen Urunk meghívó szeretetére” szavak elhangzásával átvette a közösség jelvényét.
Az első esküt a testvérek a 6–8 hónap jelöltség és kétéves noviciátust követően teszik le. Fazekas Hedvig SJC megújította esküjét. A megújítások sorában ez volt az első, amit az első eskü után egy évvel tesz a testvér (összesen öt ilyen van a Jézus Szíve Társaságában).
Kurczina Terézia SJC most örök esküt tett, ezzel egész életre szóló elköteleződését ünnepelte a Társaságban.
A szentmisét követően Gergely Katalin SJC általános elöljáró Reményik Sándor Egy kicsi szó versét szavalva köszöntötte az elköteleződésük különböző állomásait ünneplő testvéreket.
A 2023-as káptalani ülés küldetésnyilatkozatából idézett: „Jeremiás prófétától vett mottónk biztat. Reménységgel teli jövőt kívánok nektek. Ha kerestek, megtaláltok. Szívetek mélyéből keressetek. Társaságunk arra törekszik, hogy az imádság és tevékenység, személyes istenkapcsolatunk és mindennapi életünk egységben legyen. Megújítjuk egymás iránti elköteleződésünket, vágyunk a szemlélődő gyakorlatiasság megélésére. Istenben látni mindent, és Istent látni mindenben” – idézte a naponta imádkozott küldetésnyilatkozatból.
Végül rózsával köszöntötte a kerek évfordulót ünneplő testvéreket. A fogadalomtétel agapéval zárult.
Peszmeg Ágnes SJC 2021 óta tagja a Társaságnak. Foglalkozása szerint védőnő. A Jézus Szíve Társaságra az interneten talált rá, megszólította annak szerteágazó tevékenysége, apostoli szolgálata. 28 éves korában elvégezte az „Iránytű” hivatástisztázó műhely szemináriumát.
Fazekas Hedvig SJC ápolói diplomája megszerzése után belépett a Szeretet Misszionáriusai közé Lengyelországban, ahol három évet töltött, majd az Emmausz Hivatástisztázó Házban 27 évesen került kapcsolatba a Társasággal. Jelenleg az idősotthonban dolgozik ápolóként, és közben katekéta-lelkipásztori munkatárs szakon tanul a Sapientia Szerzetesi Hittudományi Főiskolán.
Kurczina Terézia SJC bölcsődei gondozónőként, később hitoktatóként dolgozott a Társaságba való lépése előtt. 40 évesen jutott el a Társaság lelkigyakorlatára. Most az idősotthonban végez szolgálatot, jelenleg kiemelt feladata a Karitászban az ukrán menekültekkel való foglalkozás.
Szerző: Trauttwein Éva
Fotó: Fábián Attila
Forrás: magyarkurir.hu
