Karácsonyi beszélgetés Monika Kistestvérrel a betlehemi lelkiségről, a különbözőség el - és befogadásáról és Magdeleine Kistestvérről.
- Jézus Kistestvéreinél fontos a betlehemi egyszerűség, kicsiség. Miért?
- Amikor valakinek mondom, hogy Jézus Kistestvére vagyok, ehhez a közösséghez tartozom, akkor visszakérdeznek: kis, kicsi? És mosolyognak. Amikor valaki egy kisgyermeket lát, akkor is mosolyog. Lelkiségünkben ez a kicsiség a betlehemi történésekről való elmélkedésből született. Hogy Isten ember lett, mint egy kisgyermek született, akinek szükség van a másikra. Nem véletlenül történt így. Ez a csoda, hogy vállalja: függ valakitől. Mi is, ahogy élünk az emberek között, függünk a szomszédoktól, barátoktól, és rajtuk keresztül találkozunk Istennel, aki maga közeledett ezen a módon hozzánk. Az adventi időben – az egész életünk végül is az – várok Istenre, várok a másik embertől valamit, ami az ő istenségét, istengyermekiségét megmutatja nekem. Ami a betlehemi lelkiségben fontos nekem, a szegénység és az, hogy ki vagyok téve a másik befogadásának, ez kegyelem. Tudjuk-e a másikat elfogadni, ha ez a szomszéd, egy más nemzetiségű ember, egy nem hívő, másban hívő? Már János evangéliumában le van írva, hogy „A tulajdonába jött, övéi azonban nem fogadták be. Mindazoknak azonban, akik befogadták, hatalmat adott, hogy Isten gyermekei legyenek.” Betlehem nekem az a hely, ahol be tudjuk egymást fogadni és elfogadni. Csodálatos, ha két ember, két népcsoport között létrejön az elfogadás: ez igazi születés. Valami újnak a születése. A mostani időben a betlehemi lelkiség egy olyan csillag, ami vezet minket, hogy jó irányba tudjunk haladni. A Kistestvérek küldetése az, hogy felhívják az emberek figyelmét arra, hogy ott, ahol be tudom fogadni a másikat – ez lehet akár egy istálló is – ott már Betlehem van.
- A mosolygó, kitárt karú kis Jézus történetéről mesélne? Minden testvériségben láthatunk egy olyan Mária szobrot, amelyik a kis Jézust nyújtja nekünk, aki pedig kifelé, ránk néz és felénk tárja a kezét. Várja, hogy elvegyük.
- Magdeleine Kistestvér - aki a Jézus Kistestvérei Női Szerzetesközösség alapítója - egyszer nagyon szomorú volt, és mint egy álomban látta Szűz Máriát, aki kezében tartotta a kis Jézust. Sok ember megállt és imádkozott, sokan elmentek mellettük - köztük szentek is - de nem vették észre, hogy Mária nyújtja nekik a kis Jézust. És amikor Magdeleine sorra került, kitárta a karját, és magához ölelte a kis Jézust. De nem azért, hogy magánál tartsa, hanem hogy adja tovább. Ez olyan erős élmény volt, hogy ebből született az igazi hivatása: Jézust adni a világnak és minden embernek.
- Hogyan ünneplik a Kistestvérek a karácsonyt?
- Ekkor a legtöbb ember családias légkörre vágyik, és sok embernek ez az év legnehezebb napja. Vannak olyan testvériségek, ahol befogadják ilyenkor azokat, akik nem találják a helyüket, egyedül vannak… Ám van, ahol a kistestvérek kimennek az utcára – már az adventi időben is – énekelni, képeket osztogatni, beszélgetni a járókelőkkel. Vannak, akik a börtönbe mennek, és aztán egész éven keresztül kapcsolatban maradnak a fogvatartottakkal. Itt Budapesten most úgy döntöttünk, hogy idén a befogadók leszünk: itthon maradunk és jönnek hozzánk, akik magányosak - velünk ünnepelnek.
- Ön Magdeleine Kistestvért személyesen ismerte. Milyen emléke van róla?
- A találkozásainkból az él bennem, hogy törékeny alkata ellenére a szemében olyan ragyogás élt, ami a mai napig megmaradt bennem. A jelen pillanat mindig a legfontosabb volt neki. Sok mindent tervezett, de mindig ott volt jelen, ahol élt. Sokat mesélt nekünk, mikor körbeültük őt. Az emberséget fontosnak tartotta, azt mondta, hogy éljünk úgy, mint a környezetünk. Olyan lakásban, olyan körülmények között, semmiben sem kirívóan. De Jézusról beszélnünk kell. Nem feltétlenül szavakkal, hanem az életünkkel. Az emberek igy észreveszik, itt valami más is van. Arra tanitott, hogy a szeretet minden fölött áll, és ez rugalmasságot kíván tőlünk. Az éppen most élt szeretet a fontos. Ha imádkozol és valaki akkor jön, hagyd ott az imád, mert ő a fontos, Jézus küldte. Úgy láttam, hogy az élet neki ima volt. Nem is beszélt arról, hogyan imádkozott, észre lehetett rajta venni. Nagyon ragaszkodott az első barátaihoz, akikkel még kezdetben együtt élt a sivatagban. Épp Rómában voltam, amikor Magdeleine Kistestvér a 80. születésnapját ünnepelte, és két arab család eljött hozzá. Egyik muszlim barátja mondta ott, hogy a barátság köztük isteni ajándék. És ez meg fog maradni a gyermekeiben is.
2017-ben lesz a rendi káptalanunk, amire nagyon készülünk, mert aktuális kérdések vannak: a menekültek és az iszlám. Mi Kistestvérek máshogy közeledünk ehhez, mert a közösségünk Algériában, egy arab országban született. Ha nem lett volna az iszlám, mi sem jöttünk volna létre és Charles de Foucauld sem lett volna azzá, akivé lett. Magdeleine Kistestvér velük kezdte el a testvériséget: két kultúra és két vallás találkozott. Ez vitte őt tovább, belső sürgetése volt olyan helyekre menni, ahol lehetetlennek tűnik két kultúrának és vallásnak együtt élni. Ahol látta, hogy törés, határ vagy fal van, azt alig bírta elviselni. Nagyon megrendítő, hogy a berlini fal leomlása előtt halt meg két nappal, a lebontását már nem érte meg.
Mindenkiben Isten arca rejlik. Ezért a legfontosabb nekünk, hogy a másik ember arcában Istent felfedezzük. Testvérek vagyunk, mindegy kinek milyen vallása, bőrszíne van. Nem csak az a fontos, hogy befogadjuk a másikat - ez jó, de ilyenkor még mi vagyunk birtokon belül. Ezt követi a második lépés: megismerni a másikat, kilépni magunkból és felfedezni a másikban az istenarcot. Hogy ne csak fekete-fehérben gondolkodjunk: mintha minden vagy jó vagy rossz lenne, pedig a kettő között sok árnyalat van még, bennem is. Ezen a területen rengeteg munka vár még ránk.
A kistestvérek mindennapi imája:
Fogadd el Szent Atyám,
Jézus Testének és Vérének áldozatával egyesülve
és Neved dicsőségére,
életem felajánlását áldozatul
az iszlám vallásban és az egész világon
élő testvéreimért.
Felajánlom neked azért is
hogy minden szegény és elnyomott testvérem
megtalálja igazi felszabadulását Krisztus
igazságosságában és szeretetében,
és azért, hogy minden hívő egyesüljön a hit egységében
és hogy a temperamentumok és életkorok sokféleségében, a társadalmi környezetek, a nemzetek és fajok között egymás tiszteletben tartásával
egység uralkodjon nagyon szeretett Testvérem és Uram,
Jézus szeretetében.
Amen.
-ma-
