Szeptember 15-én a Ferences Mária Misszionárius Nővérek hálaadással ünnepelték, hogy 120 éve vannak jelen Budapesten.
Az ünnepség szentmise keretében történt, melyet Dobszay Benedek ferences tartományfőnök mutatott be a nővérek Hermina úti kápolnájában Budapesten. A nővérekkel együtt hálát adtak a ferences lelkiségű szerzetesrendek tagjai, a barátok és ismerősök is.
A szentmisén Papp Tamás atya prédikált, aki kiemelte a misszió jelentőségét, mely az Atyától érkezik és Jézus Krisztus képviseli, aki a Szentlélek által elküldi az egyházat, hogy eljusson az örömhír a föld végső határáig. Az oltár elé odatűzött zászlók azokat az országokat jelezték, ahol Ferences Mária Misszionárius Nővérek szolgálnak.
Ezen kívül Szűz Máriának is nagy szerepe van a nővérek életében, aki az első misszionárius volt, mint első követője Jézusnak, és aki már magzatként elvitte őt Erzsébethez, mikor meglátogatta.
Négy nagy ereje van a nővéreknek - hangsúlyozta Papp Tamás - az Oltáriszentség és a hármas fogadalom: a tisztaság, engedelmesség, szegénység. Mindezek ellene mondanak a mai kísértéseknek és megtanítanak arra, hogy az Eucharisztia előtt kell leborulnunk, nem a földi eszmék előtt.
A szentmise végén Malgorzata Ksiazek nővér, a rend tartományi elöljárója adott hálát a nővérek történelmen átívelő szolgálatáért a következő beszéddel:
"Hogy lehetne elbeszélni a Ferences Mária Misszionárius Nővérek 120 év jelenlétét Budapesten? Milyen szóval lehetne lezárni ennyi találkozást, és a nővérek által meglátogatott ennyi helyet? Milyen szóval lehetne körülírni ezen évek történelmének eseményeit, örvényléseit?
Számokkal is meg lehetne tenni, hiszen ezek hatásosak – az első Ferences Mária Misszionárius Nővérek közösségének megalapításától ebben az országban 1899-ben egészen a nővérek szétszóratásáig a kommunista rezsim által – 157 Ferences Mária Misszionárius nővér szolgált Istennek és az embereknek ezen a földön és csaknem az egész világon ( közülük 60-an voltak misszióban – Kínában, Kanadában, Birmában, Tunéziában, Indiában, Törökországban, Palesztinában, Írországban, Srí Lankán és még sok más helyen).
Meg lehet számolni azon tevékenységeket, melyeket itt a nővérek vezettek: iskola a kerület szegény gyermekei számára, árvaházak, bölcsődék, varrás és hímző műhelyek nőknek, szegények étkeztetése…
Emlékezni lehetne a két háború drámájára, együtt a nővérek áldozatos szolgálatával az első világháború sebesült katonái mellett, ugyanakkor nyolc nővér életáldozatára is, akik életüket vesztették a második világháború bombázásai alatt.
Meg lehetne próbálni megszámolni az eucharisztikus Jézus térden való imádásának óráit ebben a kápolnában és az ország más templomaiban - békében vagy háborúban, vagy a szabadság alatt vagy a kommunizmus fogsága idején.
Lehetne a csaknem negyven évig tartó kommunizmus drámájára gondolni, amikor a szétszóratott nővéreknek bujdokolva és veszélyben kellett elhagyniuk a kolostort üldözések közepette.
Ezzel a módszerrel is el lehet olvasni, fel lehet jegyezni a történelmet. A szavak és a számok mindig kicsik lesznek, mert minden ember, akivel találkozunk, minden esemény, minden hivatás ezen a földön szent történet - Isten szívébe írva.
Tehát engedjétek meg, hogy meghívjalak Titeket arra, hogy másként olvassuk ezt a történetet, együtt Isten Szavával, melyet az Úr ma nekünk ajándékozott. Ott fedezzük fel, Isten hogyan olvassa az én, és a mi történetünket, hogyan tekint rá, hogyan írja Ő, egyedül. Tehát kinyitom a mai Igét és olvasom:
,,Azon a napon így szóltok majd: Adjatok hálát az Úrnak, magasztaljátok nevét. A népek között hirdessétek tetteit, s mondjátok el, milyen fölséges a neve. Zengjetek dalt az Úrnak, mert csodás dolgokat vitt végbe, szerezzen róla tudomást az egész világ. Ujjongjatok és hallassátok örömötök szavát, Sion lakói, mert nagy körötökben Izrael Szentje.” (Iz 12,3-6)
Isten kiválasztotta ezt a helyet, hogy itt zengjenek Neki dicséretet, hogy itt hívják az Ő nevét. Ő vágyott és vágyik közöttünk lenni. E történet elolvasásának ez a kulcsa! Isteni távlatból tekinteni erre annyit jelent, mint hálatelt szívvel olvasni benne Isten szüntelen jelenlétét közöttünk és minden embert, akivel itt találkozunk.
,,Hálát adunk Istennek… a ti hitetekért és szeretetetekért” (Kol 1,3-6) – ahogy Szent Pál mondja.
E 120 év története a történelem eseményeinek és örvényeinek beteljesedő Magnificat szavai! Ez az Úr története, aki megmutatta karjának erejét, alázatosakat felmagasztalt, uralkodókat taszított le trónjáról, éhezőket betöltött és fölénk hajolt irgalmával. Ez a Magnificat a mai napig tart, 120 éven át szünet nélkül és tovább.
Ma Máriával együtt énekeljük a dicsőítés énekét, megköszönve, hogy együtt vagytok velünk ezen az úton, velünk együtt e misszióban. Köszönjük Nektek kitárt kezeiteket, szíveteket. Köszönjük Nektek, hogy Isten történetének részesei vagytok, és a mi történetünknek.
Közöttetek van Ő – Izrael Szentje. (Iz 12,6)
Mindegyikőtöket Isten szívéhez ölelünk, aki a történelem egyedüli Ura."
A szetmise után Virág és Erzsébet nővér vetített előadás keretében bemutatták az alapítónő - Boldog Marie de La Passion - életét, a rend karizmáját és magyarországi történetét.
Mindezek után szeretet-vendégségre vártak mindenkit a nővérek a rendházba, majd az ünnep szentségimádással zárult.
A Hermina úti kápolnában minden nap lehetőség van szentségimádásra délután 5 és 6 óra között, melyre a nővérek szeretettel várnak mindenkit.
Írta és fotózta: Mészáros Anett/MSZKI