Június 8-án, pünkösd előtti szombaton a remetekertvárosi Szentlélek templomban Veres András, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia elnöke celebrálta az ünnepi szentmisét, pünkösdvasárnap pedig Michael August Blume SVD érsek, apostoli nuncius mutatott be hálaadó szentmisét a jubiláns testvérekért.
Június 8-án, szombaton Veres András püspök Mohos Gábor esztergom-budapesti segédpüspök és sok pap koncelebrálásával mutatott be szentmisét, amelynek keretében Vig Rita Mária testvér örökfogadalmat tett, Svajcsik Zsófia Sára és Jobbágy Borbála pedig egy évre megújította fogadalmát.
Veres András homíliájában a fogadalmak és a Szentlélek kapcsolatáról beszélt, hangsúlyozva, hogy Isten meghívó szeretete olyan titok, amit csak az képes megérteni, aki maga is megtapasztalta már a szeretetet. Egy ember iránti szeretetünk annál jobban növekszik, minél jobban megismerjük az illetőt. Isten esetében ettől eltérő a helyzet. Minél jobban szeretjük Istent, annál inkább megismerjük őt magát. A Szentlélekre történő megnyílás, a Szeretet Lelkének befogadása segít megtapasztalni Isten meghívó szeretetét és a Lélek iránti nyitottság tesz képessé a válaszadásra és az örökre szóló hűségre.
Pünkösdvasárnap a testvérek Michael August Blume SVD érsek, apostoli nuncius által a Szociális Testvérek Társasága anyaházában bemutatott szentmisén adtak hálát a 25, 40 és 60 évvel ezelőtt fogadalmat tett testvérek életéért, Isten hűségéért. Ahogy a nuncius fogalmazott, a négy jubiláns testvér együtt 150 évet képvisel a megszentelt életből.
Közülük a 97 éves, gyémántfogadalmas Szalay Sarolta testvér élete volt leginkább kitéve a történelem viharainak. Életében megtapasztalhatta azt, amit a nuncius homíliájában így fogalmazott meg: „A megszentelt élet csodálatos, látható módja annak, ahogyan a Szentlélek folyamatosan munkálkodva egyre mélyebbre vezet be embereket Krisztus misztériumába a fogadalmak által.”
Sarolta testvér, sokak Sári nénije 71 évvel ezelőtt, Szombathelyen lépett be a társaságba, de betegsége, a szerzetesrendek feloszlatása, majd családi körülményei miatt háromszor kellett újra kezdenie a noviciátust. Harmadszor, 1953-ban már illegalitásban, a börtön árnyékában. Ágyrajáróként, 12 óra munka mellett, boldogan adott oda mindent, hogy az őt szerető Isten hívását követhesse. Ahogy fogalmaz, ma is megtalálják az emberek és a dolgok, és ő nagyon hálás, hogy segíthet.
A testvérek számára pünkösdi útravalót adott a Szentatya követének a szentbeszéde: „Ahol a Lélek jelen van, ott életek változnak meg, az evangélium tanúi tűnnek fel, Isten gyermekeinek öröme a dicséret örökkévaló himnuszává válik, és a világ hiábavaló és minket szétszóró dolgai többé nem fontosak. (…) Hálaadással, bátorsággal és örömmel indultok most tovább a kapott hivatáshoz való egyre mélyülő hűség útján, abban a bizonyosságban, hogy az Úr veletek lesz és Isten az Őt szeretőknek mindent a javára fordít.”
Forrás és fotó: Szociális Testvérek Társasága/magyarkurir
