122 évvel ezelőtt, 1896. június 3-án született Vátzy Olga Mater Terézia Szent Orsolya Rendi nővér, tanárnő, zárdafőnöknő, novíciamesternő. A második világháború idején menedéket nyújtott az üldözötteknek és a menekülteknek a győri rendházban. Az ő főnöknősége idején épült fel a Duna-parton az orsolyiták modern tanítóképző intézetének épülete.
Vátzy Olga Erzsébet Győr-Szigetben látta meg a napvilágot. Apja Vátzy Gyula okleveles jegyző, anyja Mészáros Mária volt. Elemi és polgári iskolai tanulmányait követően, 1916-ban a győri Magyar Királyi Állami Elemi Népiskolai Tanítóképző Intézetében tanítónői oklevelet szerzett. Majd belépett a Szent Orsolya Rendbe.
1917-ben beöltözött, felvette a Jézusról nevezett Terézia nevet, és megkezdte kétéves noviciátusát. 1919-ben tette le első fogadalmát, majd 1922. augusztus 25-én örökfogadalommal kötelezte el magát. Tanított a győri Szent Orsolya Rendi Elemei Leányiskolában egészen az 1929/1930-as tanévig. Az 1930/1931-es tanévben nyílt meg a Szent Orsolya Rend Gyakorlóiskolája Győrben. Mater Terézia vezette a gyakorlóiskolát és tanított gazdaságtant az I-III. osztályokban. Itt egészen az 1934/1935-os tanévig végezte áldásos tevékenységét, mivel a következő tanévben szabadságra ment. Az 1936/1937, illetve az 1937/1938-as tanévben megbízták a győri Szent Orsolya Rend Internátusának a vezetésével.
1938-ban Eger-Hajdúhegyre került novíciamesternőnek. Feladata az volt, hogy vezesse a novíciák kétéves tanulmányait, bevezesse őket a rendtörténetbe és a hitélet méltó elsajátításába. 1940-ben kinevezték a győri rendház főnöknőjének, egészen 1946-ig. 1940-ben készült el a rend Duna-parti új, modern iskolaépülete is, amely felvette a Szent Orsolya Rend Hóman Ottó Tanintézet nevet. Ebben az épületben kapott helyet a tanítóképző intézet, leánylíceum, nőipari- és a háziipari iskola. Az építkezéseket maga Mater Terézia felügyelte.
1941-ben beiktatták az új püspököt báró altorjai Apor Vilmost. Ő kísérte az akkori tartományfőnöknőt, Szudey Mater Orsolyát, hogy a rend nevében köszöntsék a főpásztort. Apor püspök tanácsadója volt Mater Teréziának. A második világháború idején a zárdafőnöknő mindenkit befogadott, aki oltalmat keresett a borzalmak elől, abban az időben kb. 540-en kaptak menedéket és védelmet a győri rendház falai között. Voltak köztük zsidók, szerzetesnők, menekült papok, így méltán nevezte a püspök a zárdát Noé bárkájának.
Mater Terézia 1944. augusztus 25-én (Szent Ágoston napján) tette le ezüstfogadalmát. A szentmisén a szentbeszédet Apor püspök mondta.
1945 nagycsütörtökén a délelőtti órákban orosz katonák érkeztek a zárda átvizsgálására. A főnöknő megmutatta nekik az épület helyiségeit. El akartak vinni magukkal egy apácát, de ezt Mater Terézia nem engedte, dulakodás kezdődött, melynek során elsült egy fegyver. A nővér homlokából folyt a vér, ám sebesülése nem volt súlyos, mivel a golyó elcsúszott a keményített főkötőn. A katonák elmenekültek. Másnap, nagypénteken Apor Vilmos püspök életét áldozta a női tisztaságért a Püspökvár pincéjében. Vátzy Mater Terézia feljegyezte az 1941-1945 között történt eseményeket, melyben leírja a győri püspök hősies helyállását is. Ezt az írást elküldték Rómába a szentté avatáshoz szükséges iratokkal együtt.
1947-ben a bácsái, majd 1949-ben az egri rendház főnöknője lett. 1950-ben a szerzetesnővéreket szétszórták, Mater Terézia az egri rendtagokkal együtt Máriabesnyőre került. Mivel a rendház kiürítésekor elhagyta a zárda kéziratos krónikáját, amelyben terhelő bizonyítékok voltak a zsidók mentésével kapcsolatban, ezért Nagy Margitra változtatta a nevét, s ezen álnév alatt élt haláláig. A rendek feloszlatása után a sárpentelei plébániára került házvezetőnőnek, később Budapestre költözött, és a Szolidaritás Háziipai Szövetkezetben dolgozott. Itt babaruhák varrásával, hímzésével és tisztításával foglalkozott.
Budapesten hunyt el 1976. január 14-én, életének 80., szerzetesi fogadalmának 56. évében. A Rákoskeresztúri temetőben helyezték örök nyugalomra január 22-én.
Istennek hála az ő életéért, hisz példakép számunkra mint tanárnő, hűséges szerzetesnő!
Szerző: Pintér Tamás
Forrás és fotó: www.gyoriszalon.hu