Burbela Grzegorz Ludwik és Ngara Wula Laba Bonaventura, az Isteni Ige Társaságának szerzetes misszionáriusai látják el Bicskén a plébánosi és kápláni feladatokat tavaly augusztus elsejétől. A pandémia második hulláma megnehezítette a hívek megismerését és a plébániai életet, de Gergely és Bona atya nem panaszkodik. Részletek Vámossy Erzsébet írásából.
Egy összetartó, aktív egyházközségbe került plébánosnak 2020. augusztus elsejei kinevezéssel Burbela Gergely lengyel atya, káplánnak pedig rendtársa, Bonaventura indonéziai atya. Varga Imre, az előző plébános 2020 februárjában hunyt el, a bicskeiek fél évre pásztor nélkül maradtak. A verbita rend segítséget ajánlott a Székesfehérvári Egyházmegyének. Spányi Antal püspök a bicskei Szentháromság-plébánia és a hozzá tartozó falvak lelkipásztori ellátásával a két verbita szerzetes papot bízta meg.
„1998-ben szenteltek pappá Lengyelországban, 2000-ben jöttem Magyarországra, ez a húsz év szép szakasz az életemben – mondja a plébános. – Először magyar nyelvtanfolyamra jártam, majd káplán lettem Budapest nyolcadik kerületében a Jó Pásztor-lelkészségen, ahol sok tapasztalatra tettem szert a szegényekkel és a cigány testvérekkel való együttműködésben. Később prefektus voltam a verbita szemináriumban, aztán hat évig missziós titkári feladatokat láttam el. Ezalatt bejártam Magyarországot, megismertem a magyar egyházmegyéket. Az evangelizációs munkám során missziós napokat és lelkigyakorlatokat tartottam. Ezután kineveztek tartományfőnöknek a következő hat évre. Akkor harminchárman voltunk verbiták Magyarországon, azóta sok pap testvérünk az örökkévalóságba költözött, most huszonhárman vagyunk. Az Isteni Ige Társasága nemzetközi rend, főleg Indonéziából, Afrikából és Indiából jönnek Magyarországra a szerzetes testvéreink. A tartományfőnökség után volt egy sabbat évem, amikor elkötelezett tevékenységgel nem foglalkoztam, szerzetesként én osztottam be az időmet. A pandémia azonban közbeszólt.”
Bonaventura atyának még nehezebben megy a beszéd magyarul, hiszen 2019-ben jött Magyarországra, akkor még Budatéténybe, a Názáret Missziósházba. Indonézia muszlim ország, de van egy jelentős keresztény sziget is az Európából érkezett hittérítőknek köszönhetően. Egy holland pap volt Bonaventura plébánosa, az ő példája élesztette fel szívében a vágyat, hogy maga is misszionárius lehessen. 2010-ben belépett a verbita rendbe, 2016-ban örökfogadalmat tett. 2018-as papszentelésekor megkapta Rómából a generális atyától a magyarországi küldetését. Bona atya mindig is szeretett volna európaiak között lenni, gyermekkori álma teljesült be azzal, hogy ide szólították.
„Isten nagyon jó hozzám! – mondja nagy örömmel. – Bicskén otthon érzem magam, nagyon sok szeretetet, kedvességet kapok az emberektől.” Nagy meglepetésünkre kiderült, hogy a Bonaventura születési és nem szerzetesi név, ez utóbbi ugyanis nem jellemző a verbitáknál.
A bicskei egyházközséghez más települések is tartoznak: Alcsútdoboz, Felcsút, Csabdi, Óbarok, Nagyegyháza, Szárliget és Vasztélypuszta. Varga Imre plébános idejében kiépült a lelkipásztori kisegítők hálózata: ma heten segítik a plébános működését a településeken. A falvakban egy hónapban kétszer a plébános mutat be szentmisét vasárnaponként, kétszer pedig igeliturgia van.
„A lelkipásztori kisegítőknek köszönhető, hogy nem olyan pap vagyok, akinek egyik lába az autóban, másik a sekrestyében van, nem kell állandóan rohannom, több időm marad a hívekre” – mondja Gergely atya. A lelkipásztori kisegítőkkel havonta találkoznak, együtt imádkoznak és megbeszélést tartanak. A tervezésnek fontos szerepe van még akkor is, ha a járvány sokszor közbeszól. „Terv nélkül élni nagyon nehéz” – mondja a plébános. 2023-ra a plébánia 300 éves fennállásának az ünnepét, 2024-re pedig a 250 éves templom jubileumát tervezik, ezért tizenketten létrehoztak egy munkacsoportot, együtt dolgoznak a lelkipásztori missziós terven. (...)
De mi is a verbiták karizmája? „Arnold Janssen, az alapító atyánk egyházmegyés pap volt. 146 évvel ezelőtt alapította a rendet evangelizáló-missziós küldetéssel. Akkor Ázsiába, Afrikába, Dél-Amerikába mentek evangelizálni a szerzetesek” – mondja a plébános. A nagy teremben, ahol beszélgetünk, ki van téve egy festmény az alapítóról és a verbita misszionáriusról, Freinademetz Józsefről, aki Kínában szolgált. Mindkettőjüket szentként tisztelhetjük. A festményeket a plébános és a káplán helyezte a már meglévők, például Szent II. János Pál pápa képe mellé.
„A kereszténység a legnagyobb vallás a világon. Ma már nem a térítés a legfontosabb feladatunk, hanem hogy életünkkel tanúságot tegyünk Jézus Krisztusról. Az evangelizáció meghívás a megtérésre – folytatja Gergely atya. – Ha ma elmegyünk egy új területre, azzal kell foglalkoznunk, ami ott a legszükségesebb. Ha nincs kórház, akkor azt kell létesíteni, ha pedig lelkigondozásban szenvednek hiányt az ott élők, akkor az lesz az ottani elsődleges feladatunk. Világszerte előfordul, hogy az állam nem gondoskodik megfelelően a fiatalok oktatásáról. Ezeken a helyeken olyan létesítményeket hozunk létre, melyek lehetőséget kínálnak az alapképzettség elsajátíttatásával arra, hogy állami iskolákban tovább tudjon tanulni a fiatal. Ilyen »hidakat« próbálunk építeni Afrikában vagy a Fülöp-szigeteken. Ugyanakkor vannak elitiskoláink is: Japánban például, ahol alig találunk katolikus vallású embert, az egyik legnagyobb egyetem a verbita egyetem.
Magyarországon a világháború előtt vettünk részt az oktatásban. Kisszemináriumunk volt Kőszegen, Budapesten, Kiskunfélegyházán. A feloszlatásunk után titokban kellett működnünk, papjaink egyházmegyés plébánosokként dolgoztak. 1990 után lelkigyakorlatos házakat hoztunk létre Kőszegen és Budapesten, melyeket szívesen átadunk használatra más közösségeknek is. Cursillo mozgalmat indítottunk Kőszegen, lelkigyakorlatokat tartottunk, lelkivezetéssel segítettük a híveket.
Mostanában missziós napokat tartunk, melyek lehetőséget adnak a megújulásra, és plébániát vezetünk Vasváron, Körömben és Bicskén.
A rendnek Magyarországon a cigányok felé is küldetése van. Nyugat-Európában a verbiták a lelkipásztori munka mellett a migránsokat támogatják, Körömben a mélyszegénységben élő cigány lakosságot. „Az a legfontosabb, hogy szeretet legyen bennünk a cigány testvérek felé” – hangsúlyozza a plébános. A hívek és az építkezésen dolgozók közben kopogtatnak az ajtón, Gergely atya a segítségükre siet.
A legfontosabb karizmánk, hogy az egyetemes Egyház jelenlétét megmutassuk – folytatja Burbela Gergely. – Nemzetközi közösség vagyunk, és ez így van Új-Guineától Németországig mindenhol a világban. Volt egy szentmisénk itt, Bicskén, amire más verbita atyákat is meghívtam. A hívek akkor csodálkoztak rá: »Csak mi vagyunk itt magyarok, a papok közül senki sem magyar!« Az Egyház óriási, és ezt láttatni kell. A kereszténységben remény van. Nem vagyunk elszigetelve Magyarországon. A misszió nagyon fontos feladat. Ha egy rend bezárkózik, fennáll a veszélye annak, hogy idővel megszűnik” – hangsúlyozza Gergely atya. (...)
Forrás és fotó: magyarkurir.hu