Elsőként Palánki Ferenc megyéspüspök köszöntötte a 120 éves intézetet. A jövőre tekintve elmondta, egységben, egymást megtartva, segítve, erősítve, az Isten szándéka szerint cselekedve tudjuk építeni Debrecen jövőjét. A főpásztor hangsúlyozta, hogy a jövő nem azokon múlik, akik félnek tőle, hanem akik bíznak benne, akik a fiatalokkal foglalkoznak. A Svetits Intézetben 120 éve építik a jövőt az iskolanővérek azon fáradozva, hogy megváltoztassák a világot. Ezt úgy lehet megtenni, ha magunkon kezdjük a változtatást. Hasonlatként a főpásztor egy idős ember mondatait idézte: „Amikor fiatal voltam, szerettem volna megváltoztatni a világot, aztán idősebb koromban a családot, most hogy öreg vagyok, már csak magamat szeretném megváltoztatni. Milyen kár, hogy nem magammal kezdtem, akkor talán mind a három sikerült volna.”
„Kedves fiatok, itt a lehetőség. Ha azzal kezditek, hogy először magatokat változtatjátok meg, engedve, hogy neveljenek, növeljék bennetek Isten művét, a szeretetet, akkor sikerülni fog Isten országát építeni, családotokat, népünket, a világot megváltoztatni” – fejezte be gondolatait Palánki Ferenc megyéspüspök.
Papp László, Debrecen polgármestere, a jubileumi rendezvénysorozat fővédnöke köszöntését visszatekintéssel kezdte, amelyben megemlékezett az intézményt alapító Svetits Mátyásról, a debreceni Kereskedelmi és Iparkamara első elnökéről és feleségéről, született Kojanitz Annáról, aki szintén kereskedő család sarja volt. Az alapítók egy Svetits nevet viselő, apácák által vezetett katolikus leánynevelő intézet létesítését határozták el. 1896-ban a Temesvárról érkezett Miasszonyunkról Nevezett Szegény Iskolanővérek kezdték meg a tanítást az iskolában. A polgármester hangsúlyozta, az alapítók szándéka harmonikusan összecseng a város szellemiségével, amelyben felekezettől függetlenül nagy szerepe van az Istenbe vetett hitnek. Ezután az oktatás jelentőségére utalva a polgármester büszkén jelentette ki, Debrecen óriási értékei között kiemelkedő szerepe van a Svetits intézetnek, amely 120 éves oktató nevelő munkájával beírta magát a város oktatásügyének történelmébe.
Papp László az adott kor igényeire reagáló iskola sokszínűségét hangsúlyozva felsorolta az intézet eddigi képzési típusait, elsőként említve az 1896-ban beinduló felső leányiskolát, majd tanítóképzőt, aztán elemi, később polgári iskolát. Női kereskedelmi szaktanfolyamon, majd női ipari iskolában is tanulhattak a diákok, amely leánylíceummá, később gimnáziummá fejlődött. A 20. század történelmi katasztrófája nehéz helyzetbe hozta az iskolát (szerzetesi iskolák államosítása), de az országban csak a nővéreknek engedték meg két intézményben, így Debrecenben is az oktatást. Az egyre gyarapodó oktatási nevelés struktúrájának új lehetőségét biztosította a rendszerváltás utáni idő. Napjainkban óvoda, általános iskola, gimnázium és kollégium tartozik az intézményhez, amely az elmúlt két évtizedben jelentősen fejlődött Debrecen szívében.
Záró gondolataiban Papp László kifejtette, Debrecen város évszázadok óta elkötelezett az oktatás és a tudás ügye mellett. Fejlődése jól szervezett, hatékony, minőségi és a változó világ körülményeire jól reagáló oktatási rendszerrel rendelkezik, ahol az országos tendenciákhoz hasonlóan az egyházi fenntartású oktatási intézmények egyre nagyobb szerepet töltenek be. Fontos, hogy a gyermekek és fiatalok a jól körülhatárolt iskolai közösségeken túl váljanak egy határtalan spirituális közösség tagjává, hogy ne csak tudásban, de lélekbe is gyarapodjanak.
Csicsovszkiné Dr. Szilassy Emília, svetitses szülő emlékeit osztotta meg a résztvevőkkel. Mint mondta, a 20 évvel ezelőtti helyes iskolaválasztás a mai napig meghatározza a gyermekei életét. Céljuk volt a gyermekei vallásos, keresztény erkölcsi nevelésének biztosítása. A stabil értékrendet követő intézményben a szülő kortársaival a mai napig visszajárnak Erzsébet nővér csütörtöki hittanóráira. Ez is azt mutatja, hogy az iskolanővérek nemcsak a gyermekek, hanem szüleik lelki életével is törődnek.
Lobmayer M. Judit tartományfőnöknő a 120 évet felölelő intézmény megalakulásától az évforduló ünnepi pillanatáig képkockákban emelt ki egy-egy rendkívüli eseményt.
A vidám örömteli gyarapodásokat, de veszteségeket is megérő intézmény fennmaradása az isteni gondviselésnek, az emberi kitartásnak és elszántságnak a csodája, amelyet háromszor negyven évre bontva triptichonként állított az ünneplő közönség elé. A 3 pillanatkép egyike az a kezdeti időszak, amely az elszánt embert, Mellau Márton atyát, az iskola akkori igazgatóját mutatja, aki a szűkösnek bizonyuló iskola falai bővítésében maga is részt vett. A triptichon második képe a következő 40 év egyik kiemelkedő időszaka, a 70 évek korszaka, amely az életvidám, vagány, hol motorozó, hol gitáros, dobszólós szentmiséken evangelizáló iskolanővéreket ábrázolja, arra hívva fel a lakosság figyelmet, hogy szeressék és válasszák a katolikus iskolát. A harmadik kép főszereplői pedig a tömegesen jelentkező diákok. Záró gondolataiban a tartományfőnök hangsúlyozta, a 120 évet megtartó isteni gondviselésre, elszánt, kitartó emberi cselekedetekre ma is szükség van, hogy megmaradjon az intézmény.
Végül Bártfay M. Zsuzsanna, az intézmény igazgatója Esterházy Péter gondolataival megnyitotta a Svetits alapításának 120. évfordulóját ünneplő jubileumi évet.
„Az ünneptől főként azt várnánk, hogy legyen! Mint a napsütés… Mi meg arcunkat a fénybe tartjuk.
Ez volna az ünnep – jön, amikor ideje van, harmónia és jóság nő a nyomában, és nemcsak jobbá változunk, de a másik jóságára is rátalálunk.”
Az ünnepségen közreműködtek Varga Klári, a debreceni Csokonai Színház színművésze, Juhász Árpád előadóművész, Káplár Gréta népdalénekes, tanár, Holozsai Eszter fuvolista (a 2016-os év Virtuóza) és a Kicsinyek Kórusa.
Forrás:Kovács Ágnes/Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye