A rendet Marie de la Passion alapította 1877-ben Franciaországban, célja az volt, hogy egy olyan nemzetközi közösséget hozzon létre, amely az evangéliumi életet követve a legszegényebbek és a legkiszolgáltatottabbak közé viszi Krisztus üzenetét. A Ferences Mária Misszionárius Nővérek az alapítójuktól örökölt nemzetközi szemléletet mind a mai napig követik: jelenleg csaknem nyolcvan országban vannak jelen, ahol oktatási, egészségügyi és szociális területeken szolgálnak.
– Milyen jelentőséggel bír a 125. jubileumi esemény a közösség számára? Mi az üzenete?
– Ez egy hálaadó ünnepség, amelyben elsőként Istennek mondunk köszönetet, hogy meghívott minket a szolgálatra, amit különös kegyelemként élünk meg. Az előttünk járó nővéreinknek is hálával tartozunk, akik áldozatos munkával szolgáltak a különböző területeken, illetve, hogy imáikkal és életükkel támogatták az itt élő emberek üdvösségét. Köszönetet mondunk a szüntelenül tapasztalt elfogadásért, a magyarok jóságáért, a papok, a testvérek, valamint a világi munkatársak bizalmáért és közreműködéséért. A jubileum emellett a bűnbánat és az engesztelődés alkalma is, ami a vétkek és azok következményeinek elengedését jelenti – hiszen erre mint emberek mi is rászorulunk. Ahhoz, hogy teljes legyen az ünnep, előre is kell tekintenünk, ezért reményteljesen kérjük Isten áldását jelenlegi és jövőbeli szolgálatunkra egyaránt. Isten hűséges, szeretete és irgalma végtelenül felülmúl mindent, amit elképzelhetünk. Szeretnénk megerősíteni mindenkit abban, hogy Isten végtelenül szereti őt, és a terve az, hogy mindenki üdvözüljön. Ez a hitünk a mindennapi szentségimádásunkból fakad, amely a missziónk szíve, és különleges ajándék mindazoknak, akik körülöttünk élnek.
– Mi változott az elmúlt 125 év alatt, és mi maradt változatlan a kezdetek óta?
– Sok minden megváltozott, például az életmódunk, öltözködésünk és a szabadság lehetősége. Jobban tudunk reagálni a modern világ kihívásaira. Ami azonban nem változott, az a küldetésünk lényege: Jézus imádása és Isten iránti szeretetünk, amely mindennapjaink középpontja maradt.
– Sok nőt támogattatok az évek során. Jelenleg is kiemelten fontos számotokra a nők segítése?
– Amikor Budapestre érkeztünk, nagy szükség volt a nők – különösen a szegények és az elhagyatottak – támogatására. A társadalom azóta megváltozott, és most új dolgokra van igény: küldetésünket folytatva lakóhelyet biztosítunk vidékről és külföldről érkező fiatal lányoknak. Erőforrásainkat azonban főleg a lelkipásztori tevékenységre, a családokra, fiatalokra és a médiában való jelenlétünkre összpontosítjuk, mert ezeken a területeken folyik leginkább az élet – és a legtöbb harc is. Fontos feladatunk továbbra is az ima, különösen a szentségimádás. Nagyszerű lehetőségünk nyílt megosztani ezt a karizmánkat azáltal, hogy időnként vezethetjük az esti két órás szentségimádást a belvárosi (pesti) ferences templomban.
– A budapesti misszióitok közül kiemelkedik a koreai katolikus közösség pasztorációja. Milyen területen szolgáltok még a fővárosban?
– Budapesti közösségünket 125 évvel ezelőtt hozta létre az alapítónk, az első magyarországi közösségünk pedig Cifferben (Szlovákiában) alakult meg. Azóta megszakítás nélkül jelen vagyunk – bár a kommunizmus idején természetesen hívatlanul és szétszórtan – egész Magyarország területén. Regina Park nővér egy éve támogatja a koreai katolikus közösséget Budapesten, segítve a szombati szentmisék szervezését, a ministránsok képzését és a hitoktatást. A közösséggel együtt szentségimádásokat és imaórákat is tartanak. Dorota Wojciechowska nővér a Café Francesco keresztény missziós kávézóban és a Jezsuita Menekültszolgálatnál kezdett el dolgozni, valamint egy kovászoló képzésen segítőként is részt vett. Kobus Edit nővér hosszú évek óta dolgozik országúti és pasaréti ferencesekkel. Számos csoportot vezet és segít, például a Néri Szent Fülöp kiskamasz közösséget, a Szent Ferenc Antióchia közösséget, katekumen csoportokat, vagy a Ferences Világi Rend által működtetett YouFra közösséget. Együttműködésével és jelenlétével támogat minden plébániai ifjúsági programot: táborokat, zarándoklatokat, lelkinapokat, kirándulásokat, nemzetközi találkozókat. A frissen érkezett Korniluk Margit nővér a lelkipásztorkodás és a média területén kezdi meg hamarosan munkáját. Három nővérünk – hosszú missziós évek után – ház körüli munkával és adminisztratív feladatokkal segíti a közösséget. Weisz Erzsébet Kongóban volt, Jolanta Ossowska Burkina Fasóban, Togóban, Mexikóban és Nicaraguában szolgált, és Ela Homel elöljáró pedig korábban Pakisztánban és Afganisztánban teljesítette misszióját.
– Milyen alkalom nyílik számotokra közösen találkozni úgy, hogy ilyen szerteágazó a jelenlétetek a világban?
– A tartományunk nyolc európai országból áll. Rendszeresen tartunk káptalanokat, de mivel közel nyolcvan országban dolgozunk, ahol több mint ötezer nővér tevékenykedik, nem lehetséges, hogy mindannyian egyszerre jelen tudjunk lenni. Igyekszünk nemzetközi találkozókat, képzéseket szervezni, hogy ápoljuk a közösségi életet. Mi budapesti nővérek rendszeresen tartjuk a kapcsolatot például Bosznia-Hercegovinában, Bécsben és Zakopaneban élő közösségeinkkel.
– Milyen nyelven beszéltek egymás között?
– A zsolozsmát és az imákat magyarul végezzük, és igyekszünk a mindennapokban is magyarul beszélni. Mivel azonban nem minden nővér beszéli magas szinten a magyart, gyakran hallani nálunk lengyel, angol vagy francia szavakat is. A nyelvtanulás minden új nővér számára fontos: először iskolában kezdik tanulni a magyar nyelvet, majd a mindennapi élet és a feladatok során fejlesztik tovább készségeiket.
– Milyen kapcsolatotok van az első renddel?
– A ferences szabályozott harmadik rendhez tartozunk 139 éve (néhány esztendővel az 1877-es rendalapításunk után), akárcsak sok más kongregáció, akik a Szabályozott Harmadik Rend Regulája szerint élik a ferences lelkiséget. A ferences rendi elöljárókat generálisnak hívhatjuk, ugyanúgy, mint az első rendi kisebb testvérek vezetőjét. Ez azért különleges, mert – amennyire tudom – rajtunk kívül csak egy III. rendi kongregációnak van hasonló joga. Magyarországon a kezdetektől szorosan együttműködünk a ferencesekkel, különösen a plébániákon: 2005-től 2016-ig Nagyszőlősön, jelenleg pedig az országúti és pasaréti plébániákon, valamint más ferences közösségekben.
– Szent Ferenc lelkisége és Szűz Mária hogyan jelenik meg a hivatásotokban?
Szent Ferenc és Szűz Mária személye összefonódik hivatásunkban, életünkben és imáinkban. Mindketten példaként állnak előttünk: alázatukban és Isten akaratának feltétlen elfogadásában, Krisztus iránti szeretetükben és a lelkek üdvössége iránti vágyukban.
– A stigmatizáció évében járunk. Hogyan tudtok kapcsolódni az ünnephez?
– Ebben az évben újra felelevenítjük ferences lelkiségünket: a szeretetet a kereszten szenvedő Krisztus iránt, amit a Szent Ferenctől megörököltünk. Nagy élmény volt számunkra átélni a jubileumi ünnepséget az egész magyarországi ferences családdal, hiszen egy a lelkünk, egy a szeretetünk, egy az örökségünk és missziónk az Egyházban.
– Mik a terveitek a következő időszakra?
– A terveinket leginkább a Szentlélek vezetése szerint formáljuk. Igyekszünk mindennap a legjobb tudásunk szerint válaszolni hívására, és ott szolgálni, ahol a legnagyobb szükség van ránk. Magyarországon is folyamatosan alkalmazkodunk a változó körülményekhez, jelenleg a lelkipásztori munkánkra és az imára koncentrálunk.
Forrás és fotó: www.ferencesek.hu
