Jézus Szíve főünnepe után két nappal, június 13-án ünnepelte létrejöttének századik évfordulóját a magyar alapítású női szerzetesrend, a Jézus Szíve Társasága. Stílszerűbb helyet nem is találhattak volna, mint a jezsuita rend pesti templomát, amely szintén Jézus Szíve nevét viseli. A nővérekkel együtt ünnepeltek barátaik, munkatársaik és számos szerzetesrend képviselője. Agonás Szonja beszámolóját olvashatják.
Az ünnepi szentmisét Hortobágyi T. Cirill pannonhalmi főapát, a Férfi Szerzeteselöljárók Konferenciájának elnöke mutatta be, koncelebrált és szentbeszédet mondott Vízi Elemér jezsuita provinciális. A szertartáson jelen volt Lobmayer Judit, a Boldogasszony Iskolanővérek tartományfőnöke, a Magyarországi Rendfőnöknők Konferenciájának elnöke.
Hálát adni jöttünk Jézus Szívének – mondta köszöntőjében Suller Melinda SJC. A rend általános elöljárója ezután felfejtette, hogy a társaság története egészen 1907-ig vezethető vissza, amikor az alapító, Bíró Ferenc frissen szentelt jezsuita papként a kalocsai konviktusban nagy kudarcot vallott nevelői munkájában. Egy éjjel fejét a tenyerébe hajtva imádkozott a térdeplőn. Amint felemelte a fejét, tekintete ráesett az imazsámolyon álló Jézus Szíve-képre, és meghallotta a korholó szavakat: „Ferenc, miért feledkeztél meg rólam?” Így építette aztán egész életét és munkásságát Jézus Szíve tiszteletére páter Bíró. Ennek az elmélyült és megélt tiszteletnek a gyümölcse a Jézus Szíve Társasága is, amelyet eredetileg Jézus Szíve Népleányai Társasága néven hozott létre Bíró Ferenc és tizenkét alapító tag – a mostani alkalmon az oltár előtt egy-egy gyertya emlékeztetett személyükre. A rend tagjai a Jézushoz való hasonlóságra törekszenek, ebből fakad jelmondatuk is: Similis esse Volo! Hasonulni akarok Hozzá.
Ahogy az elöljáró fogalmazott, „a világban megtestesült Isten tesz figyelmessé bennünket, hogy szemléljük őt az imádságban és a teremtett világban”. Isten képmását szemlélve az embert és benne gyakorlati módon Istent szolgálják. A közösségre jellemző a sokféleség, a kreativitás és a gyakorlatiasság. Lelkigyakorlatokat kísérnek, lelkivezetést végeznek, segítik, hogy a nők megtalálják élethivatásukat. Szociális szolgálatot látnak el, szóban és – könyvkiadójuknak hála – írásban is terjesztik a hitet, és a teremtett világ javaival való jó bánásmódra is ügyelnek. A közelmúltban éppen emiatt csatlakoztak az Őrségi Nemzeti Park védett területén felépíteni tervezett olajkút elleni tiltakozáshoz. A szerzetesrend sajátossága, hogy Jézus Szívének és a magyar nemzetnek ajánlják életüket és szolgálatukat esküjükben. Ezt az esküt évről évre megerősítik, a mostani ünnepi alkalmon is elhangzott, ezúttal harmincöt nővér adta át erre a különleges szolgálatra életét. Rajtuk kívül egy jelölt és egy novícia csatlakozik még a közösséghez.
Ezután egy kis lelki muníció következett Koronkai Zoltán jezsuita szerzetes jóvoltából, aki a Jézus Szíve-tisztelet és az Eucharisztia kapcsolatát fejtegette. A Jézus Szíve-tiszteletet megalapozó Alacoque Szent Margit Mária szentségimádás során részesült látomásokban, és az is fontos kapocs, hogy a francia világi hívőben, Marie Marthe Émilie Tamisier-ben éppen a Jézus Szíve-tisztelet központjában, Paray-le-Monialban született meg a gondolat, hogy nagy nemzetközi találkozót kellene építeni az Oltáriszentség tisztelete köré, ezért kezdeményezte eucharisztikus kongresszusok szervezését. Koronkai Zoltán szerint Bíró Ferenc Jézus Szíve-tiszteletének abban is szerepe lehetett, hogy Kerkai Jenő, akit páter Bíró Szegeden tanított, megalapította a kor legnagyobb ifjúsági mozgalmát, a KALOT-ot (Katolikus Agrárifjúsági Legényegyletek Országos Testülete). A jezsuita szerzetes ezután Aquinói Szent Tamás nyomán a szeretet szentségének nevezve az Eucharisztiát bemutatta, hogy a szeretet három szintje hogyan mutatkozik meg az Oltáriszentségben. Az érzéki oldalra maga Szent Ignác világít rá, amikor azt kéri, hogy szemléljük, az Úr mennyire óhajtja magát nekünk adni.
„Vágyva vágytam, hogy szenvedésem előtt megegyem veletek ezt a lakomát” – Istennek az ember utáni örök vágya mutatkozik meg ezekben a szavakban. Az Eucharisztiában a csók közelségéhez hasonlatos módon lép közel hozzánk az Isten, ezzel mutatja ki szenvedélyes szeretetét. De a baráti szeretet is benne van Jézus életében, amikor megalapítja az Eucharisztiát. Mondja is: „Barátaim vagytok, ha megteszitek, amit parancsolok nektek.” Jézus a lábuk megmosásával mintegy tanítványai szívét is megmossa, bízik bennük, rájuk bízza az Eucharisztia továbbadását. S ugyanígy ránk, a mai Egyházra is rábízza magát. Ugyancsak megjelenik az áldozatos szeretet is az utolsó vacsorán: „Ez az én vérem, ami értetek kiontatik.” A szentmisében Isten irgalmas szeretetet gyakorol velünk, fizikai értelemben is enni ad, és felemeli az ő népét. Az Eucharisztia átalakító szentség, nemcsak a kenyér és a bor változik át a misében, azt célozza meg, hogy mi is átváltozzunk Krisztus testévé és vérévé. Jézus Szíve a világba akar elküldeni minket, hogy az olyanná alakuljon, amilyenné ő akar alakítani minket – mutatott rá Koronkai Zoltán SJ.
Az előadás után szentségimádással, benne a Jézus Szíve-litániával folytatódott a program. Ezt követte a szentmise. Vízi Elemér kiemelte, hogy igazából kettős évfordulót ünnepelhetnek a nővérek, hiszen a szerzetesrendjük lelkiségének alapot adó Loyolai Szent Ignác megtérésének is kerek, 500. évfordulója van idén. Páter Bíró valójában Isten álmára talált rá, amikor az első világháború után válságos időkben olyan nővéri közösséget álmodott meg, akik gyógyítóan vannak jelen. Fontosnak tartotta, hogy a nővérek a kereszténység mellett a magyarsághoz is mélyen kapcsolódjanak, és minőségi, példaadó munkát végezzenek. Az volt a cél, hogy a társadalom minden szegmensében részt vegyenek és jelen legyenek a nővérek, ezért mintagazdaságot is alapítottak, de nyomdát is, hogy az örömhírt ilyen módon is hirdethessék. Vagy éppen pályázatot írtak ki a gyermekek jellemfejlődését segítő játékokra – sorolta a jezsuita provinciális. Vízi Elemér a napi evangéliumra rátérve arra világított rá, Isten országa nem egy hely vagy az örök élet, hanem egy életmód. Ha úgy élünk, ahogy Isten szeretné tőlünk, ha hagyjuk, hogy életünket a Szentlélek alakítsa, akkor jelen van Isten országa. Isten a Jézus Szíve Társasága életében is elvetett egy kis magot, az ő akaratának teljesítése apró tetteket kíván, és talán időnként jelentéktelennek tűnnek a cselekedeteink, de ezek a magok is, mint a mustármag, olykor maguktól elkezdenek növekedni. A testvérek fontosnak tartják, hogy ha lelkigyakorlatot adnak, ott mindig legyen egy kis kert, ahol a kertészkedést is meg lehet tanulni. Ez megmutatja, hogy a hit és a mindennapi élet együttes kezelése mennyire gyümölcsöző – tette hozzá a szónok.
A jezsuita tartományfőnök köszönetet mondott a nővérek sok szolgálatáért a múltban és a jelenben is, amellyel segítik, hogy a szeretet felül tudjon emelkedni a rosszon. Hogy ma is képesek felismerni a társadalom szükségleteit, arra azt hozta fel példának, hogy májusban nagy sikerű online lelkigyakorlatot tartottak, amelyhez több mint hatezer nő csatlakozott a Kárpát-medence minden szegletéből, sőt még távolabbról is.
A szentmise végén Hortobágyi T. Cirill is köszönetet mondott a Jézus Szíve Társaságának. Biológia–földrajz szakos tanárként azt kívánta nekik, legyenek olyanok, mint a mindennapos esők vidékén eredő Okavango folyó Afrikában, amelyet, miután átszelte a szavannát, elnyel a sivatag, ám termékennyé is teszi a pusztaságot. Közvetítsék így az Isten kegyelmét másoknak.
A szentmisén a Musica Sacra kórus működött közre.
Suller Melinda SJC arról is beszámolt, a rend egykori kápolnájában, amely ma a Párbeszéd Háza díszterme, közös megemlékezésre gyűltek össze a százéves jubileum pontos évfordulóján, január 1-jén. Jézus Szíve ünnepén, június 11-én pedig Pécelen ünnepeltek, ahol 1927-től élnek a nővérek. Egykor hazánk első női lelkigyakorlatos házát hozták létre itt, ma idősotthon működik az épületben, ahol az idős rendtagok mellett civileket is gondoznak.
Június 14-én délelőtt az Új köztemetőben folytatódott a megemlékezés az alapító és az első nővérek sírjánál, a délután folyamán és másnap délelőtt lelki programra kerül sor. Majd június 15-én délután Makkosmáriára zarándokolnak a nővérek, ahol az előző rendszerben titokban tették le esküjüket az akkori rendtagok – olykor félbeszakítva azt, tartva a kirándulóktól, hogy mégsem csak a természetet járják.
Forrás és fotó: magyarkurir.hu
