Az 1709-10. évi pestisjárvány és a gyöngyösi ferencesek

Légió azoknak a magyar ferenceseknek a száma, akik a tatárvilágban, a török hódoltság idején és a XVII., XVIII. században a pestis betegek szolgálatában áldozták fel életüket.

Az 1709-10-es gyöngyösi pestis idejében áldozatul esett 25 páterről és testvérről emlékezünk meg. Amennyire a történelemből őket ismerjük, a 25 közül kiemeljük a két legjellegzetesebbnek szent emlékét.

Az első Lázár Norbert, aki három ízben ajánlotta fel életét a szeretet oltárán. Először 1685-ben, amikor az Eger várába vonuló és a végső tusára készülő török Gyöngyösről a túszokat szedte. Akkor P. Móra Athanáz gyöngyösi quardián helyett önként vállalta az egri várbörtön minden kínját, szenvedését. Míg társai nagyobb része az éhség és a kínok következtében elhullt mellőle, Koháry csapatai, ha félholtan is, de mégis életben találták meg őt két évig tartó szenvedés után. Felgyógyulása után nem akart visszatérni az itthoni hétköznapi életbe. Mikor kitört Gyöngyösön a pestis, az elsők között találjuk Norbert atyát, aki a pestis-betegek szolgálatára szenteli magát. Több héten át tartó ernyedetlen munka után ragadta magával a kérlelhetetlen betegség.

A másik hős, a történelemből előnyösen ismert P, Bárkányi János, híres szónok, II. Rákóczi Ferenc fejedelem nevelője. Vándorolt a hetven éven felüli Bárkányi kolostorról-kolostorra, míg nem újra visszakerült Gyöngyösre. Mikor Gyöngyösön kitör a pestis, Bárkányi lelkét ifjú-kora lendülete hatotta át. Közel állt a nyolcvanhoz, de ifjú évei lelkesedésével szentelte magát a betegek szolgálatára. Vigasztalt, prédikált, haldoklótól haldoklóig járt, amíg el nem égett a szeretet szolgálatában.

 (P. Király Kelemen magiszter)

Soha nem látott fénnyel és pompával ünnepelték meg 1709-ben a gyöngyösi barátok rendjük alapításának 500. éves évfordulóját. Nagy tömegek vettek részt a több napig tartó templomi ünnepségeken, de az öröm ünnepébe belesikoltott, belevágott kaszájával a „fekete halál.“ A pestisen kívül himlő és tífuszjárvány is felütötte a fejét. A tél kegyetlen hidege sem tudta megakadályozni, hogy a városban fel ne üsse fejét a döghalál.

Az emberek még a vallásban sem találták meg a megszokott menedéket, mert a templomokat, hogy a járvány terjesztőivé ne legyenek, püspöki rendelet bezáratta. Csak szabadban, sátor alatt miséztek, miközben az emberek vigyáztak, hogy ne álljanak közel egymáshoz. Más papok erdőben, vagy zárt templom ajtók mögött miséztek, míg a híveket harangszó figyelmeztette, hogy házaikba zárkózva imádkozva kapcsolódjanak be a szentmise áldozatba.

Az 1709. év ferencesei egy pillanatig sem latolgatták, hogy kövessék-e azoknak a mártír elődöknek példáját, akik a várost 1682-ben sújtó pestisben szinte egy szálig, szám szerint 11-en a pestis betegek szolgálatában szerzett fertőzésben lettek a felebaráti szeretet vértanúi.

Az 1709 október végén, vagy már talán előbb P. Lázár N orbert és P. Szabó Lajos kiköltöztek a Tót-utcában levő elkülönítő-házba, mint pestilentiáriusok és megkezdték ebben a tágas, volt kuriális házban a betegek lelki ellátását, míg ápolásukra talán Pápai Didák és Erdélyi Dániel testvéreket vitték magukkal. A két páter hamarosan kiszorult a kórházból, mivel a kolostort féltették a fertőzéstől, így a kertben egy kis házikóban vonták meg magukat. A szomszédos kápolnában miséztek és onnan hordták szét a betegeknek a szent útravalót.

P. Kőnig így ír a rendház elkülönítőjéről: A páter, aki magát a pestises betegek szolgálatára szentelte, elkülönített helyen lakott, és mikor őt is utolérte a ragály, csengetett utódjának, aki először haldokló rendtársát látta el a szentségekkel, azután folytatta az áldozatos munkát, míg ő is elégett a szeretet oltárán. Sokáig megvolt a kert közepe táján az az oszlop, melyre az elkülönített páterek élelmét és a nekik szóló üzeneteket és utasításokat tették, valamint a konyha melletti bejáraton a csengő, amivel jelt adtak, ha valamire szükségük volt.

Az így elkülönített, páterek a járvány terjedésével már nem tudták a rengeteg munkát elvégezni. Ekkor csatlakozik hozzájuk a fiatal lelkes újmisés P. Gárek Dániel, míg a rendház többi rendtagja reggeltől estig temette a halottakat.

November 7-én a kolostor is meghozta az első áldozatát. Pápai Didák testvér hal meg az ápolás közben szerzett ragályban. Két nappal később november 9-én társa, Erdélyi Dániel testvér követi a sírba. A következő áldozatok Juhász Kelemen és Bakó Márton papnövendékek, akikkel ugyanazon hónap 13-án, illetve 14-én végez a gyilkos kór. 11 24-én Szegedi Tót Béla papnövendék fiatal élete esik áldozatul. A következő hónap (dec.) 4. napján P. Lázár Norbert lehelte ki lelkét. A városi elkülönítő kórházban lepte meg a betegség. Már haza sem tudott vánszorogni, ott halt meg betegei között. Másnap, december ötödikén a kolostor kedves öreg testvére, Kókai Illés múlt ki jámborul. Huszonnyolc éven át volt a rendház kolduló, betegápoló és sekrestyés testvére. Harmadnapra, december 6-án P. Szabó Lajost is elragadta a ragály. P. Dániel egyedül maradt. Fiatal szervezete egyenlőre még diadalmaskodott a fertőzés felett.

1710. január 29-én Pásztó városában pestisben elhunyt Zadár György a gyöngyösi rendház procurátora, kit a quardián, Foglár György pásztói plébános és a lakosok kérésére pestilentiáriusnak küldött és ott lett a szeretet áldozata. Február 13-án új halottja van a kolostornak: Fr. Adácsi Antal papnövendék.

Már-már úgy látszott, hogy a járvány szűnőfélben van, mikor július 21-én Bartba Ferenc papnövendéket követelte 23 éves korában áldozatul. A kis kerti kápolna hallotta nagy szívének utolsó dobbanását és elhaló sóhajtását, míg 1710. augusztus 27-én P. Bárkány János, a vezérlő fejedelem nevelője „ritka magyarsággal prédikáló atya “.

Másnap, augusztus 28-án Pruszky György atya fejezte be életáldozatát. Szeptember 8-án P. Molnár Joachim defintor, újoncmester, híres szónok végzi be életét. 24-én P. Gárek Dániel adta életét barátaiért, miután közel tíz hónapig volt pestilentiárius. Október 2-án P. Valovics Kapisztrán, a gyöngyösi tótok lelkipásztora lesz hivatásának áldozata.

Növendékeinek nagy fájdalmára P. Ambrus, aki magával vitte a ragály csíráját, pár nap múlva, október 4-én meghalt. Október 9-én P. Benovits Bertalan, a kolostor vikáriusa lépi át az örök élet kapuját. Másnap Ujfalusi Mátyás testvér, testvéreinek ápolása közben szerzett betegségben lelkét kilehelte. Harmadnapra Konczságh József lektor, szónok, lett 31 éves korában a felebaráti szeretet áldozata. Negyednapra Fr. Pruszkovszky Hugolint temették. Ötödnapra Vadász György papnövendék fiatal élete esett áldozatul. Négy nap múlva temették a felebaráti szeretet ez alkalommal utolsó ferences áldozatát: P. Nyitrai Maxentiust. A gyöngyösi kolostor lakói közül egy év alatt 1709. októberétől 1710 októberéig 13 felszentelt pap, 7 papnövendék és 5 segítő testvér, összesen 25 szerzetes adta életét felebarátjáért. Gyöngyösön az egykorú feljegyzések szerint 5000 katolikus és 500 protestáns lelte halálát a ragályban, míg az egész országban 410.000 áldozata volt a pestisnek.

De nem csak a gyöngyösi ferencesek szerették halálig felebarátaikat. A szalvatoriánus provincia 1709. májusától 1710. októberéig másfél év alatt 102 szerzetesét, az összes rendtagok számának egyharmadát áldozta a pestis betegek szolgálatára egészen a halálig, de nagy volt azoknak a száma is, akik ezt a szeretetszolgálatot túlélték.

(fr. Somogyváry Hetény)

Forrás és fotó: Gyöngyösi Szent Rókus kápolna/ Magyar Ferences Könyvtár

A kisfilmben részlet látható Székely János szombathelyi megyéspüspök sümegi búcsús beszédéből. Bonum TV 2019.