Hatvanöt éve, 1950. június 9-ről 10-re virradó éjjel az elhurcoltatás első hullámaként rajtaütésszerűen szállították el a Szegeden élő 540 szerzetes több mint felét. A szegedi fogadalmi templomban június 9-én szentmisével emlékeztek meg az elhurcoltatás évfordulójáról. A híradást a könyörgések szövegével bővítettük. A csatolmányban térképpel ellátott felsorolása található a szegedi rendeknek, és számadatok az elhurcolásról. A külső hivatkozás alatt a szegedi médiamegjelenések olvashatók, láthatók.
Az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében! Amen!
Szentháromság Egy Istenünk!
Áldd meg azokat a szerzetestestvéreinket, akik átélték az elhurcolást, a rendek hivatalos működésének megvonását vagy korlátozását és annak sokféle következményét. Áldd meg mindazokat, akik köztünk élnek és ajándékozd meg szereteted erejével és örömével mindazokat, akik már az örökkévalóságba költöztek!
Hálát adunk, Istenünk, hogy megajándékoztad szerzetestestvéreinket a hit, a szeretet, a bátorság és a találékonyság ajándékával, jelenléted erejével, biztonságával és bizonyosságával. Köszönjük hűségüket, hiszen rajtuk keresztül őrizted meg a szerzetesség ajándékát Magyar Egyházunkban.
Áldd meg azokat a testvéreinket is, akik a megfélemlítés hatalma alatt nem tudtak annyira bátrak, erősek és hűségesek lenni, mint amennyire szerettek volna. Ajándékozd meg őket a Te békéddel, melyet egyedül Te adhatsz meg!
Kérünk, tartsd bennünk elevenen meghívó szeretetedet és evangéliumi erődet! Vezess minket, hogy hálával tekintsünk múltunkra, szenvedéllyel éljük meg a jelent és reménységgel öleljük át a jövőt! Amen! (Forrás: Szerzeteselöljárók Konf. Irodája)
Emlékezni gyűltünk össze, az elhurcoltatás éjszakájára. Hatvanöt évvel ezelőtt, június 9-ről 10-re virradóra tömegesen vittek el szerzeteseket Szegedről – köszöntötte a hívek közösségét az emlékező szentmisét bemutató Kondé Lajos, a Szeged-Csanádi Egyházmegye pasztorális helynöke, a fogadalmi templom plébánosa. A szentmisén koncelebráltak a Szegeden élő szerzetespapok és az egyházmegyéből érkezett paptestvérek.
Az összegyűltek megemlékeztek a szerzetesrendek működésének betiltásakor történt erőszakos cselekmények elszenvedőiről, és imádkoztak a kitervelőkért és végrehajtókért is.
Az emlékező alkalmon nagy számban vettek részt az egyházmegyében tevékenykedő rendek képviselői. Az elhurcoltatásról Bohán Béla SJ által összegyűjtött adatokat Majoros Mária Ármella domonkos nővér olvasta fel, aki átélte annak a hatvanöt évvel ezelőtti éjszakának nehéz és küzdelmes óráit.
Kondé Lajos szentbeszédében a boldogságmondásokról szóló evangéliumi szakaszból kiemelte: „Boldogok, akiket üldöznek az igazságért, mert övék a mennyek országa.”
Ez az igazság Isten akaratának teljesítését, a Jézus Krisztusba vetett hitet jelenti – mutatott rá, majd Pál apostolt idézte: aki buzgón akar élni Jézussal egyesülve, annak osztályrésze lesz az üldözés. A történelem, kezdve az ókeresztény kortól, egészen napjainkig igazolja ennek igazságát. Az ember sajátja, hogy mindig rákérdez a miértekre. A kereszténység a szeretet és béke vallása, mégis kezdettől fogva ellenkezést vált ki.
Miért az üldözés? – tette fel a kérést a szónok, és hosszan sorolta Jézus korától kezdődőn az üldözés cselekedeteit, egészen jelen korunkig. Rámutatott: mindez azt mutatta, gyökeresen ki akarták irtani azokat, akik Jézus tanítványai voltak. Üldözték, börtönbe vetették őket, de a félelem tőlük, a hűséges Krisztus-hívőktől, nem szűnt meg a hatalmasokban, a fogva tartókban. Miért féltek tőlük, mit tudtak tenni a bebörtönzöttek, földönfutók azon kívül, hogy azok voltak, akik: papok, szerzetesek, nővérek?
Mi van a mélyben? Mi mozgatja ezt a félelmet, amit be sem mertek vallani? Azoktól féltek, és félnek ma is, akik Jézusban hisznek, akik készek a hitükért, az Istenért életüket adni, akik készek a hivatást megélni életük árán is. A félelem sok mindenre képes. Kivetkőzteti az embert emberségéből, és az ilyen ember kész megalázni azt, aki őszinte és igaz. Erőszakkal, hatalommal győzni tud, ez a meggyőződés vezeti. De meddig tart ez a győzelem? A börtön fala hideg, erős. Van ajtó, van kilátás onnan? Igen – mondja a hit bizonyossága, és ez az ajtó nem tud bezárulni, ezt nem lehet lelakatolni, mert ez a mennyek országának kapuja. Földi erőszak lezárni nem tudja. Isten országa nyitva áll azok előtt, akik hűségesek Jézushoz – fogalmazta meg a pasztorális helynök.
Boldogok vagytok, amikor üldöznek az igazságért – tért vissza az evangéliumi kiindulóponthoz Kondé Lajos, és hangsúlyozta: a Jézus adta boldogság nagyobb, tartósabb, élettel telibb, mert ez az Isten országának boldogsága.
Azok hűségéért mondunk most hálát, akik hatvanöt évvel ezelőtt kitartottak abban, hogy teljesítik Isten akaratát – hangsúlyozta a szentmise szónoka.
A szentbeszédet követően elhangzott Sztrilich Ágnes SSS az elhurcolt szerzetesek emlékére írt imája, melyet a 2015. május 22-én elhunyt szerzetes, aki az illegalitás éveiben a szociális testvérek épülő közösségének tevékeny támasza volt, az üldöztetés éjszakája hatvanadik évfordulójára írt:
Áldalak Uram, és hálát adok, hogy Neked adott nővéreink és testvéreink sokféle módon élték meg a történelmi keresztúton a Te keresztutadat!
Áldalak Uram, és hálát adok, hogy a mi keresztutunk Számodra emmauszi út volt!
Áldalak Uram, és hálát adok azokért a szerzetesekért, akiket Éretted és Tieidért megöltek!
Áldalak Uram, és hálát adok azokért a szerzetesekért, akik a Neked fogadott hűségükért börtönbe, munkatáborba kerültek, átélték a lelki, fizikai kínzás próbatételét!
Áldalak Uram, és hálát adok azokért, akiket a szent engedelmesség idegen országba hívott misszióba!
Áldalak Uram, és hálát adok, azokért, akik veszélyek között, de tartották a kapcsolatot közösségükkel, és azoknak a hűségéért, akiknek nem volt emberi segítségük!
Áldalak Uram és hálát adok azokért, akik kétkezi munkával tartották fenn magukat, és így új módon voltak jelen a Téged nem ismerők között!
Áldalak Uram, és hálát adok azokért, akik bár korlátok között, állandó ellenőrzés közepette, kompromisszumok árán, mégis szolgálhatták a keresztény nevelést, mégis a Te jeleid lehettek!
Áldalak Uram, és csodállak azért, hogy névtelen hitvallókat adtál Egyházadnak, akik az Isten és emberellenes diktatúra éveiben is szabadon, szeretettel mégis szerzetesi fogadalmat tettek.
Áldalak, Uram, mindazokért, akik 1989 óta válaszoltak hívásodra fogadalmas szeretettel, de különösen azokért a testvéreinkért, akikben fogadalmak és közösség nélkül is megőrizted a hivatás kegyelmét, és akik mihelyt lehetett, ősz hajjal és fiatal szívvel boldogan mondták ki hívásodra fogadalmukat a tisztaságra, szegénységre, engedelmességre, most és mindörökké. Amen. (Forrás: Szerzeteselöljárók Konf. Irodája)
Forrás: Trauttwein Éva/Magyar Kurír