Gyertyaszentelő Boldogasszony – Urunk bemutatásának – ünnepét II. János Pál pápa nyilvánította a megszentelt élet napjává 1997-ben. Az ünnephez kapcsolódó találkozáson Felföldi László köszöntőjében óriási ajándéknak nevezte, hogy mindnyájan együtt szolgálhatnak Krisztus Egyházában, majd a főpásztor köszönetét fejezte ki a szerzetesrendek egyházmegyés jelenlétéért és a szeretetszolgálatért, mellyel erősítik az evangélium örömhírét.
A Pécsi Egyházmegyében szolgáló rendek: az irgalmasok, a pálosok, a ferencesek, a kármeliták, a Szent Szív Társaság, valamint a Nyolc Boldogság Közösség tagjai rövid bemutatkozás keretében ismertették történetüket, hitvallásukat és missziós küldetésüket.
A pálos rendet, az egyetlen magyar alapítású, ma is működő férfi szerzetesrendet Puskás Antal tartományfőnök mutatta be. A közösséget 1250-ben alapította Boldog Özséb, aki a Magyarországon szétszórtan élt remetéket szerzetesi közösséggé szervezte. A Pilisben mintegy húsz éven át irányította, kormányozta rendjét, melynek ma Pécsett élő tagjai olyan közösséget szeretnének építeni, akikkel együtt valósíthatják Isten országát – emelte ki beszédében Puskás Antal.
Az idén ötvenéves Nyolc Boldogság Közösség pécsi alapításának nővérei, Mikovics Krisztina és Valter Margit bemutatkozásukban elmondták, a közösség nővéri ága 1988 óta van jelen Magyarországon. Három szerzetesnővér Felföldi László püspök meghívására 2022-ben érkezett és alapított közösséget Pécsett, ahol jelenleg az iskolai hitoktatásban vesznek részt, egyetemi kurzust vezetnek, egyetemisták lelki kísérését és hittanár-hallgatók mentorálását végzik.
A Sarutlan Kármelita Nővérek rendjét Mária-Eszter nővér mutatta be. Az Avilai Szent Teréz által megreformált kontemplatív női közösség tagjai 5 földrész 98 országában, 890 kolostorban 11 500 fővel vannak jelen. A Pécsi Egyházmegyében kolostoruk Magyarszék határában található. Legfontosabb szolgálatuk az imádság, ezért munkájukat és egyéb tevékenységeiket is Isten jelenlétében, imádságban töltik.
A Szent Szív Társaságot (Sacre Coeur) a francia forradalom évei után alapították Párizsban. A rendről és az egyházmegyében szolgáló négytagú közösség lelkiségéről, melynek középpontja Jézus sebzett Szíve, amely szeretetből mindent odaadott, Szilágyi Erzsébet nővér beszélt. A közösség 2021-ben a Karmelita Nővérek hívására érkezett Mánfára, a MaranaTha Házba, ahol feladatuk a lelkigyakorlatos ház működtetése, az oda érkezők lelki vezetése. Felföldi László püspök felkérésének eleget téve az egyházmegyei katolikus iskolák tantestületének lelki megerősítésében vállalnak aktív szerepet.
Az Assisi Szent Ferenc Betegápoló Nővérei rend immár 33 éve van jelen a Pécsi Egyházmegyében – kezdte a közösség bemutatását Borbáth Éva Krisztina általános elöljáró. Kozármisleny korábbi polgármestere meghívására érkeztek a településre, hogy a rend betegápoló karizmájával segítsék a településen élő idős embereket, ápolják és gondozzák a rászorulókat. A nővérek lelkigondozói szolgálatot is ellátnak, imaóráikba, a közös szentségimádásokba a településen élők is bekapcsolódhatnak.
A Betegápoló Irgalmasrend szerzetesei először 1796-ban érkeztek Pécsre, amikor 12 ágyas kiskórházzal kezdték meg szolgálatukat. Szinte klinikai méretűre fejlődött, 1950-ben államosított kórházukat a 2000-es években kapták vissza. Az intézményben jelenleg krónikus, ápolási és hospice részlegek működnek – emelte ki bemutatkozó előadásában Horváth Kornél Damján OH. A pécsi rendház 2022 végén nyílt meg újra, amikor két irgalmas testvér Pécsre helyezéséről határozott a tartományfőnök, akik Morvay Imre Piohoz csatlakoztak, aki 15 éven át egyedül látta el a rendi szolgálatot Pécsett. Az irgalmasok rendi fenntartású kórházaiban a világ 54 országában 58 000 munkatársuk dolgozik, a szerzetesek lelkiségi iránymutatása mellett.
A rendek és közösségek bemutatkozását követően ünnepi szentmisét celebrált Felföldi László pécsi megyéspüspök, koncelebrált Puskás Antal pálos tartományfőnök és Máger Róbert püspöki irodaigazgató.
A szentmise homíliájában Puskás Antal elmélkedett az ember bűnbeesését követő szentírási történésekről, amikor az ember választhatott az Isten iránti teljes odaadás és bizalom, vagy a tudás birtoklása és életének saját kézben tartása között. A kettőt nem lehetett egyszerre választani, mint ahogy nem lehet egyszerre szolgálni Istennek és a sátánnak. Amikor az ember a tudás fáját választotta, a másiktól távol került. Az Úristen azonban nem hagyta magára az embert, bőrből ruhát készített neki és feleségének, majd eltávolította őket az Éden kertjéből (vö. Ter 3,21-23).
A szónok rámutatott, nagyon mély és szimbolikus jelentőségű kinyilatkoztatás, hogy az Isten ruhát készített az embernek, akinek így nem magának kellett megoldania nyomorúságos helyzetét. A szerzetesek, amikor beöltözéskor magukra öltik szerzetesi ruhájukat, ami azt jelképezi, hogy elkezdik élni Istennek szentelt életüket, erre, a Teremtés könyvében olvasható részre utal, amikor Isten maga adott ruhát az embernek.
A szerzetesi ruha, a habitus felöltése már előrevetíti az új életet, az irgalomból és az Isten szeretetéből fakadó életet, ami Krisztusban lesz teljesen az emberé. A szerzetes ezt a ruhát ölti magára és mintha általa ott lenne a Paradicsom bejáratánál, ahova csak ebben az új ruhában, az irgalom ruhájában lehet bejutni, amit Isten készített nekünk. Ezt jelképezi a szerzetesek, a ministránsok, a papok ruhája. Ez jelképezi az isteni irgalmat, amiben élünk, amiből élünk.
Mi, szerzetesek, arra vagyunk meghívva, hogy Isten közelében éljünk, hogy egészen neki éljünk. Ti pedig, akik családban éltek – fordult a hívekhez a tartományfőnök - egy nagyon fontos üzenetet, egy teológiai igazságot közvetítetek nekünk: az ember a másik embernek képes teljesen átadni önmagát, a másik emberben pedig jelen van az Isten. Mindkét hivatást Isten alkotta. Kiegészítik egymást, nekünk pedig fontos megtalálni benne a saját helyünket. életünk következő, helyes lépését, ami akkor lesz igazán mély és világos bennünk, ha abban a szívünkkel vagyunk jelen. Ne mulassuk el ezt a lépést – zárta elmélkedését a szónok.
Az szerzetesek ünnepi találkozója szeretetvendégséggel zárult a püspöki palotában.
Forrás és fotó: pecsiegyhazmegye.hu
