A Megszentelt Élet és Urunk bemutatásának ünnepén együtt adtak hálát Istentől kapott hivatásukért, meghívásukért a székesfehérvári egyházmegye területén működő papok, szerzetesek, szerzetesnők, plébániai közösségek és lelkiségi mozgalmak vezetői, a harmadrendek képviselői, valamint a Prohászka Imaszövetség tagjai Székesfehérváron. Spányi Antal püspök a szentmisében arról az elköteleződésről beszélt, amely mindenekfölött Isten iránti szeretetből, Isten akarata szerint cselekszik, rendezi az életet.
A közös hálaadó ünnep elején a főpásztor megáldotta a gyertyákat, amelyeket a régi hagyomány szerint körmenetben vittek a jelenlevők a kezükben. Ünnepélyesen végigvonultak a templomban, annak jeleként, hogy a Messiás valóban eljött, és Krisztus fénye ragyog be mindent. Így emlékeztek meg arról, hogy Jézust születése után negyven nappal szülei bemutatták a templomban, aki a Világ Világossága lett.
Testvéri szeretettel köszöntötte a megyés püspök a verbita, a ciszterci rend tagjait, Teréz anya nővéreit, és imádkozott azokért, akik a Covid miatt Maroshegyről, Mórról, Zsámbékról nem tudtak jelen lenni, vagy saját zárdájukban, kápolnájukban összegyűlve imádkoztak a megszentelt élet kegyelmeiért. „Ünnepeljük ma, hogy Jézus születése után 40 nappal eleget téve a törvény előírásainak, Mária és József elviszik a Gyermek Jézust bemutatni az Atyának. Ott történik meg a szép jelenet, hogy találkoznak a két öreggel Simeonnal és Annával, akik hitükben nem csalódtak, és megértik, beteljesedett az Isten akarata. Szent II. János Pál pápa egy sajátos tartalmat is adott az ünnepnek, a hivatások napja is lett, amikor szerzetesek hálát adnak meghívásukért, és az egyház hálát ad azért, hogy a hivatásokban a szerzetesrendek a maguk sajátos karizmájával gazdagítják az egyházat, szolgálják a betegeket, segítik, építik Isten népének közösségét.”
A főpásztor majd azt hangsúlyozta: hálát kell adunk a hivatásért, ami Isten ajándéka, amelyet el kell fogadni, amelyre meg kell nyitni a lelket, és amelyért hálát kell adni mindennap, és újra és újra ki kell mondani az igent, hogy az Ő akarata legyen meg életünkben. „Akkor a szolgáló élet, az Istennek szentelt élet megtalálja a békét, az örömet, amely belső fényességből fakad, belső ragyogása a léleknek. Nem a magunk dicsőségét, tehetségünket, hanem a szolgálatunkat bontakoztatjuk ki, amely Krisztus szeretetét, az örök szeretet közli a világgal.”
Beszéde végén a püspök arról beszélt.: Anna és Simeon szerették az Istent, azt akarták, amit az Isten tőlük várt. Akit meghív az Isten a vele való közösségbe, a szerzetesi életre, a neki szentelt életre, az olyan közösségben megélt életet él, amelyben közelebb érzi magát az Egyház szívéhez, amelyben mindig az a fontos, amit Isten akar, és nem én. Az a fontos, amit a Szűzanya mond ma is nekünk, legyen meg a te akaratod, legyen nekem a te Igéd szerint. „Azt kérjük, hogy szerzeteseink, szerzetesnőink, lelki közösségi csoportjaink, a Prohászka Imaszövetség tagjai ebben a lelkületben maradjanak meg, és szolgálják imájukkal, áldozatukkal a közösséget, az egyház szavára figyelő, engedelmes lélekkel.”
A szentmise végén a főpásztor azt kívánta: „Urunk bemutatásának ünnepe örömet és békét adjon nekünk, ami Isten ajándéka, és ahogy betöltötte a templomban Simeon és Anna lelkét, töltse be a mi lelkünket is, és adja, hogy imádságunk meghallgatásra találjon. Adjon a Prohászka Imaszövetség imájára új szerzetesi és szerzetesnői hivatásokat, boldog, békességes, Isten szeretetét sugárzó életet.”
Forrás és fotó: szfvar.katolikus.hu