Október 30-án a gödöllői Szentlélek és Gyümölcsoltó Boldogasszony-plébániatemplomban benedikálták a Szent Ágostonról elnevezett Gödöllői Premontrei Apátság első apátját, Balogh Péter Piusz eddigi perjelt.
A Premontrei Rend Generális Káptalanja – mely hatévente ülésezik – 2018. augusztus 3-án apátsági rangra emelte a Gödöllői Premontrei Perjelséget. Így az egész rend elismerte a gödöllői és a zsámbéki premontrei közösség több mint huszonöt éves fejlődését és megszilárdulását, valamint történelmi tekintetben a kilencvenöt éve történt gödöllői alapítás elnyerte végső rendi formáját.
A rendi szabályzat értelmében három hónapon belül benedikálni kell az új apátot. Az ünnepi alkalomra október 30-án került sor.
A szertartáson a benedikálást végző Varga Lajos váci segédpüspökön kívül jelen volt Jozef Wouters generális apát, Snell György esztergom-budapesti segédpüspök, aki Erdő Péter bíborost képviselte; Kocsis Fülöp hajdúdorogi érsek-metropolita és Szocska Ábel nyíregyházi megyéspüspök.
A magyar apátokat Hortobágyi Cirill pannonhalmi főapát, Bérczi Bernát zirci ciszteri apát, Fazakas Márton csornai premontrei apát és Fejes Anzelm nagyváradi premontrei apát képviselte. A rend generális apátján kívül több mint egy tucatnyi külföldi premontrei apát volt jelen, akik Hollandiából, Belgiumból, Németországból, Ausztriából, Csehországból és Szlovákiából érkeztek. Az egyházmegyés és a szerzetespapságot ötvenen képviselték.
Az ünnepi szentmise homíliáját Jozef Wouters generális apát mondta, aki Szent Ágoston életéről elmélkedett. Rámutatott: az egyházatya úgy tekintett a szerzetesközösségekre mint „kis egyházakra”, ahol az Egyház valósága tapinthatóvá és láthatóvá válik.
„Rosszul ismernénk meg Szent Ágostont, ha csupán egy mély látású elméleti teológust látnánk benne. Ő nagyon is tisztában volt a közösségi élet kihívásaival. Egynek kell lennünk egymással Krisztusban, nekünk, akiket annyira szeretett, hogy elfogadott minket, mint az ő Atyjának a gyermekeit, ami nem jelent kevesebbet, mint hogy neki nővérei és fivérei leszünk, és így soha nem maradunk egyedül. Különböző karakterű, stresszre hajlamos egyéniségekként hajlunk arra, hogy versengjünk egymással, hogy ráerőltessük a másikra a véleményünket, hogy főnököt játsszunk, hogy mindig a középpontban akarjunk lenni. Ágoston a közösséget egy csapat lóhoz hasonlítja. Megesik, hogy amikor egy ló megpróbál újonnan csatlakozni a csapathoz, elkezd körben rugdosni és vadul harapni, aminek az az eredménye, hogy szétveri a rendezett sort. Elfogadni egy feljebbvalót: ez az alázatosság cselekedete. Ugyanabban a hitben osztozunk, ugyanaz a hivatásunk, és ezért vágyunk arra, hogy meogsszuk egymással az életünket egy szerzetesközösségben – buzdított Jozef Wouters. – És mi jól tudjuk, hogy el kell fogadnunk a vezetést ahhoz, hogy megélhessük ezt a hivatást. Ezért fogadunk el egy prelátust, aki azt a hivatást kapta, hogy a közösség minden tagjával kapcsolatban legyen, hogy mintaképül szolgáljon a regula iránti engedelmességben, valamint az Úrral való egységben, és hogy erre tanítsa a testvéreit is Regulánk szerint az elöljáró inkább kívánja azt, hogy szeressék, mintsem hogy féljenek tőle. Jól tudod, hogy az a szó: apát – azt jelenti: apa. Magas méltósága van, és ezzel együtt tudnia kell, hogy ő mindenki szolgája.”
A generális apát homíliája végén szintén Szent Ágostont idézve kívánta a gödöllői közösségtől, hogy legyenek mindig egységben. „Legyenek egy: Ez nem jelent mást, mint hogy a világ jusson hitre, mégpedig azért, hogy a hit által tökéletes egység jöjjön létre azok között, akik ugyanabban a természetben osztoznak, de külsőleg eltérőek egymástól, és ezért nem egyek. Isten jelenlétében élni és remélni az Ő szerető jóságában: ez az, ami egymással közösségbe fűz minket Ez a hit az a gyógyszer, amelyet Krisztus Teste hoz el a közösségeinkbe, hozzánk és általunk, a sebzett és megosztott világ számára” – zárta prédikációját Jozef Wouters premontrei generális apát.
Forrás és fotó: Gödöllői Premontrei Apátság/Magyar Kurír
