Homíliájában a nuncius emlékeztetett arra, hogy a betegek világnapján Ferenc pápával és az egész egyházzal együtt különösen azokért imádkozunk, akiket betegség sújt, és azokért, akik gondoskodnak róluk. Együtt mindannyian tudatában vagyunk annak, hogy szükségünk van a gyógyulásra, Isten irgalmas érintésére az életünkben. Ferenc pápa szerint a betegség megtapasztalásán és törékenységén keresztül tanulhatjuk meg, hogy Isten stílusa szerint járjunk együtt, ami a közelség, az együttérzés és a gyengédség.
A szentmisén jelen lévő betegeknek a nuncius hangsúlyozta, hogy Jézus velük van és szereti őket. Segít nekik elviselni a betegséget és a fájdalmat, és megadja nekik a gyógyulás ígéretét, amely nem mindig fizikai. Megköszönte az orvosoknak, az ápolóknak és a kórház teljes egészségügyi személyzetének a betegek ellátását. Emlékeztette őket arra, hogy Jézus önzetlen szeretetének példáján keresztül példát kaptunk arra, hogyan kell élnünk. Keresztjén és feltámadásán keresztül találjuk meg az üdvösséghez vezető utat. És a betegek kenetében, ha hittel és reménnyel fogadjuk azt, Jézus gyógyító szeretetének ígéretét kapjuk.
A szentmise alatt a betegek szentségét is kiszolgálta a nuncius úr a betegeknek. A szentmise után személyesen találkozott és beszélgetett a betegekkel. Majd a kórház vezetőségével és az ápolókkal találkozott.
A nuncius úr homíliája teljes terjedelmében itt olvasható:
Milyen különleges alkalom, ez itt, az önök kápolnájában - az imádság egy olyan pillanata, amely képes mélyen megérinteni az életünket. Jézus közöttünk van. Ahogy Ferenc pápa emlékeztet minket: „Mindannyian törékenyek és sebezhetőek vagyunk; mindannyiunknak szüksége van arra az együttérző figyelemre, amely tudja, hogyan kell megállni, közel lépni, gyógyítani és felemelni. A betegek élethelyzete ezért olyan felhívás, amely megtöri a közömbösséget és lelassítja azok lépteit, akik továbbmennének, mintha nem is lennének testvéreik. A betegek világnapja valójában nemcsak imára és a szenvedőkhöz való odafordulásra hív, hanem arra is, hogy Isten népe, az egészségügyi intézményrendszer és a civil társadalom nyitottá váljon egy új, közös együtthaladásra.”
Gondoljuk át, hogy mit teszünk ma. Azért vagyunk itt, amit ezen a napon Szentatyánkkal, Ferenc pápával és a világ katolikusaival együtt ünneplünk - a Betegek Világnapját -, egy olyan napot, amelyen különösen is imádkozunk azokért, akiket megromlott egészség terhel, és azokért, akik a betegeket szolgálják és ápolják. És mindannyian erőteljesen tudatában vagyunk annak, hogy szükségünk van Isten gyógyító, irgalmas érintésére az életünkben, miközben továbbra is küzdünk a világméretű koronavírus világjárvány és oly sok más betegség hatásaival, amelyek nyomasztanak minket, és megtörték a lelkünket. Hallgassuk meg újra Ferenc pápa szavait: „Ezért most, a Betegek 31. Világnapján, arra hívlak benneteket: gondolkodjatok el, hogy épp a gyengeség és a betegség megtapasztalása által tanulhatunk meg együtt vándorolni Isten stílusában, mely közelség, együttérzés és gyengédség.”
És pontosan ezt a közelséget, együttérzést és gyengédséget találjuk meg, amikor figyelmesen olvassuk az evangéliumokat. Máté, Márk, Lukács és János mind megmutatják nekünk, hogy Jézus szolgálatában mennyire központi helyet foglal el a betegek gondozása, és hogy a betegek gondozása továbbra is központi helyet foglalt el azokban a misszionáriusokban, akiket ő küldött a világba.
Talán annyira ismerjük Jézusnak a betegekkel való találkozásairól és a gyógyítások csodáiról szóló történeteket, hogy szinte már természetesnek találjuk őket. Jézus korában nem ez volt a helyzet, amikor mindenféle tabuk, félreértések és előítéletek vették körül a betegeket. Az a mód, ahogyan Jézus közeledett a betegekhez, ahogyan átölelte és megérintette őket, egészen forradalmi volt. Ahelyett, hogy az akkori tabukba belekeveredne, Jézus inkább kimegy, hogy közvetlenül találkozzon a betegekkel és a bajbajutottakkal, mert azt akarja, hogy közelről, az együttérzés és a gyengédség tapasztalatában találkozzanak Isten szeretetével.
Jézus azt akarja elmondani kora világának és korunk világának, hogy a beteg és bajba jutott ember mindig Isten gondoskodásának tárgya, és hogy a beteg ember akkor változik meg, amikor rájön, hogy Isten különleges módon szereti őt.
Az egyház az a közösség, ahol Jézus gyógyító gondviselése továbbra is jelen van. Az egyház nem csupán egy szervezet, hanem egy közösség, amely Jézus Krisztus köré épül. Olyan férfiak és nők közössége, akik megnyitották magukat Jézus szeretete előtt, és akik közösséget akarnak teremteni a körülöttük lévő testvérekkel, különösen minden olyan emberrel, aki kirekesztettnek vagy elfeledettnek érzi magát. Még egyszer Ferenc pápát idézve: „Ezért olyan fontos, hogy az egész Egyház a betegséggel találkozva is az irgalmas szamaritánus evangéliumi példájához mérje magát, hogy hiteles „tábori kórházzá” váljon: küldetése ugyanis – különösen a jelenlegi történelmi körülmények között – a gondoskodás gyakorlásában jut kifejezésre. Mindannyian törékenyek és sebezhetőek vagyunk; mindannyiunknak szüksége van arra az együttérző figyelemre, amely tudja, hogyan kell megállni, közel lépni, gyógyítani és felemelni. A betegek élethelyzete ezért olyan felhívás, amely megtöri a közömbösséget és lelassítja azok lépteit, akik továbbmennének, mintha nem is lennének testvéreik.”
Jó együtt lenni ebben az egyházi közösségben, ahol mindenki érezheti Jézus szeretetét. De ez a közösség nem lehet valami zárt dolog. Jézus nem akarja, hogy a mi korunkban a mi félénkségünk és a szenvedéssel kapcsolatos új tabuk csapdájába essünk. Jézus arra hív mindannyiunkat, hogy közösségben éljünk vele, és megtanuljuk, hogy életünkben minden körülmények között arra vagyunk hivatottak, hogy az ő gondoskodását és együttérzését vigyük mindenkihez, aki beteg vagy bajban van. Az egyháznak egyre inkább azzá a közösséggé kell válnia, amely tanúságot tesz arról, hogy Jézus gyógyító gondoskodása mindig jelen van az emberiségben.
Ezért a köztünk élő betegeknek üzenem, hogy tudjátok: Jézus veletek van és szeret benneteket. Segít nektek hordozni betegségeteket és fájdalmatokat, és gyógyulást ígér nektek, olyan gyógyulást, amely nem mindig fizikai.
A köztünk lévő orvosoknak, ápolóknak és egészségügyi szakembereknek: köszönjük. Az Önök elkötelezettsége azt mutatja, hogy van jóság a világban a mindennapokban. Hallgassák meg, mit mond önöknek Ferenc pápa: „A világjárvány évei fokozták hálánkat azok iránt, akik napról napra az egészségügyért és a tudományos haladásért dolgoznak. Nem elegendő azonban, hogy egy ilyen kollektív tragédiát csupán a hősök tiszteletével hagyjunk magunk mögött. A koronavírus-járvány próbára tette a szakértelem és a szolidaritás nagyszerű hálózatát, és megmutatta a meglévő jóléti rendszerek strukturális korlátait. A hála mellett ezért elengedhetetlen, hogy aktívan keressük azokat a stratégiákat és erőforrásokat, amelyek minden országban és minden ember számára biztosítják az egészségügyi ellátáshoz való hozzáférést és az egészséghez való alapvető jogot.”
Akár betegek vagyunk, és megérintünk másokat azzal, hogy készek vagyunk méltósággal és hittel elviselni a szenvedést, vagy mi vagyunk azok, akik időt töltünk a betegekkel, és gondoskodunk róluk szükségleteikben, azzal, hogy mások szolgálatáért kilépünk önmagunkból, Jézus jelenlétéről teszünk tanúságot közöttünk.
Jézus önzetlen szeretetének példáján keresztül találjuk meg életutunk mintáját. Az ő keresztjén és feltámadásán keresztül felfedezzük az üdvösséghez vezető utat. És a betegek kenetének csodálatos szentsége által mindannyiunknak, akik hittel és reménnyel közelednek hozzá, ígéretet kapunk arra, hogy részesülünk Jézus gyógyító szeretetében. Néhányan közülünk megtapasztalhatják a testi gyógyulást is. Mindannyian találkozhatunk az Úr Jézussal, aki megígéri, hogy megérinti lelkünket és békét ad nekünk.
Mi lehetne ennél szebb?
Forrás és fotó: Assisi Szent Ferenc Leányai Kongregációja
