Szerzetesélet Magyarországon alcímmel harmincrészes sorozat készül a hazánkban élő rendi közösségekről. A szerzetesek hatalmas feladatot vállalnak, szolgálatuk hatással van az egész társadalomra. Kik ők, mit csinálnak, és miért teszik? A Szerelmes földrajz sorozat alkotói által készített film betekintést nyújt rejtett életükbe. Trauttwein Éva elkísérte a stábot a forgatásra.
A kamera és a világítás beállítva, a három nővér elhelyezkedett a padon. A díszletet a kert zöldje és a háttérben húzódó Börzsöny vonulatai adják. „Tessék” – jelzi a felvétel kezdetét az operatőr, érkezik a csapó, és a forgatás elkezdődik.
A kismarosi ciszterci nővéreknél járunk, a Szerzetesélet Magyarországon címmel készülő film egyik forgatási helyszínén. A Magyarországi Szerzeteselöljárók Konferenciáinak Irodája kezdeményezésére és Mészáros Anett kommunikációs munkatárs ötlete alapján sorozat készül a Magyarországon élő szerzetesközösségekről. A nővérek, Horváth Olga apátnő, Binder Zita és Fejérdy Judit éppen arról beszélnek, miért „tűzről pattant” a ciszterci szerzetes, milyen a napirendjük, mi vonzotta őket a közösségbe. Alig öt perc telik el, és máris képet alkothatunk arról, hogyan vannak jelen a ciszterci nővérek az emberek életében, milyen szerteágazó a szolgálatuk. Mesélnek a kolostorban végzett kétkezi munkájukról, a faluban fenntartott orvosi rendelőjükről, és arról, hogy mindennap imádkoznak az élet védelméért, a nehéz helyzetben lévőkért, a gyermekáldásért.
A stáb kora reggeltől jelen van Kismaroson. Beléphetnek a kulisszák mögé is, a készülő filmen megmutatják, amit a nővérek rejtett életéből a külső szemlélő nem láthat. Ott voltak a kamerákkal a reggeli imán és a szentmisén, de a közösség kosárlabdaedzésén is. Forgattak a méhészetben, ahol az egyik nővér mézet töltött az üvegekbe, a másik pedig felcímkézte őket, és bekukkantottak a templom alagsorában lévő aprócska boltba is, ahol lekvárt, teát, mézet árusít a közösség. Felvétel készült arról is, ahogyan lelkigyakorlatozó érkezik a vendégházba, vagy amint az egyik nővér kismotorra pattan, és benéz a faluban lévő rendelőbe.
Ahogyan kísérjük őket napi tevékenységeik során, lassanként megértjük, mit jelent a Szent Bernát öröksége szerint élt élet, amelyben egyszerre van jelen a számtalan tevékenységben megnyilvánuló dinamizmus és az imához mindig vissza-visszatérő mély lelkiség. A nővérek a szeretet lendületével élik a mindennapjaikat, a napirend adta keretek között. Reggel ötkor kelnek. A laudes és a szentmise után a Szentírás olvasása következik a sciptoriumban, ahova délután is visszatérnek tanulni, olvasni. A délelőttöt munkával töltik, majd harangszóra kezdődik a déli ima, azután ebéd, majd újra munka, ima és pihenés.
A stáb minden tevékenységüket filmre veszi. Várkonyi Sándor operatőr arról mesél, hogyan igyekszik megtalálni a kamerával az elhangzó szavakhoz illő képeket. „A szépet keresem, és itt könnyű dolgom van” – mondja. Kismaros valóban ideális forgatási helyszín, jobb vizuális közeget kívánni sem lehetne. Felvételek készülnek a monostor szívében, a templomban, majd az igényesen gondozott kertben. Bejárjuk a keresztutat, a temetőt, és elmegyünk a „kerti Máriához” is, ahol októberben és májusban imádkoznak a nővérek. A stáb tagjainak a forgatás során végig figyelniük kell arra, hogy a helyszíneken élet legyen, „hiszen a történet nem az épületekről, hanem az itt élő emberekről szól” – mondja Sándor, és a kamera érzékeny objektívjét dicséri, ami „szépen rajzol, és lehetővé teszi, hogy egészen közel menjünk a részletekhez”.
A sorozat létrejöttének gondviselésszerű útjáról beszél Mészáros Anett, a szerzetesi iroda kommunikációs munkatársa és Hollós László a Szerelmes földrajz producere, szerkesztő-riportere.
A Szent István Társulat kiadásában jelent meg A remény emberei című kötet, amely nyolcvan magyarországi szerzetesközösséget ismertet meg az olvasóval. Mészáros Anett a könyv összeállítása előtt minden egyes rendet felkeresett, hogy képet kapjon szolgálatukról, lelkiségükről. A kötet létrejöttéhez kapcsolódik ez a most készülő filmsorozat. „A közösségeknél tett látogatások során született meg bennem az a gondolat, hogy milyen jó lenne, ha nemcsak könyvben, hanem élő képekben, filmen is megmutathatnánk a szerzetesek életét, mindennapjait. A jelent akarjuk rögzíteni, de ott van ebben a munkában az örökség megőrzésének szándéka is. Némely helyeken az utolsó pillanatokat ragadjuk meg, és már búcsúzó arcokról készülnek felvételek.” A Szerzetesélet Magyarországon hetvenkét rend életét mutatja be harminc részben, egy-egy alkalommal két-három közösséget szerepeltetve a huszonhat perces filmekben.
A finanszírozás Hollós László közvetítésével valósult meg. „Kásler Miklóst egy forgatás során ismertem meg. Jó kapcsolat alakult ki közöttünk, és rákérdeztem, látna-e lehetőséget a sorozat támogatására. Igent mondott. A film az Emberi Erőforrások Támogatáskezelő a Nemzeti Kulturális Alap segítségével készülhet el.”
A stábot Anett előzetes munkájának köszönhetően mindenütt nyitott kapuk fogadták. „A szerzetesek nem tartottak attól, hogy jön a tévé, hiszen megvolt közöttünk a bizalom, ismerősként léptünk be az életükbe.” Anett valamennyi közösséget felkereste, és a felvételre készülve tanulmányozta az alapítójuk életét, a rend történelemben betöltött szerepét is. Ez nélkülözhetetlen volt ahhoz, hogy a beszélgetések során az Egyháztól távol álló és a hívő néző érdeklődésére is számot tartó kérdéseket tehessen fel.
A szerkesztő-riporter két alaptémát visz végig a filmek készítése során. Azt igyekszik megmutatni, hogy az alapító karizmájából kiindulva mi jellemzi az adott rend lelkiségét, és hogy a közösség miként van jelen a társadalomban, milyen szolgálatot lát el. A film minden pillanatát ez két gondolat hatja át: az Istennek szentelt élet és az abból fakadó szolgálat. A filmkockákon személyes életutak elevenednek meg, de a narráció, illetve egy-egy szereplő történetmesélése révén betekintést kapunk a rend történetébe is. Így a film egyszerre ismeretterjesztés, kordokumentum és történetmesélés.
Milyen az egészen Istennek szentelt élet, ki a szerzetes, miért és hogyan van jelen az emberek között? A film sok-sok szerzetes és közösség életpéldáján keresztül ad választ ezekre a kérdésekre. Mészáros Anett, a film ötletgazdája kifejti: „Magyarországon mindössze ezerháromszáz szerzetes él, de a szolgálatuk kihat az egész társadalomra. Életüket belengi a titok. A szerzetesek különlegesek az átlagember számára. Az a kép, ami sokakban él róluk, általában nagyon távol áll a valóságtól, és főként középkori témájú filmek alakítják, mint például A rózsa neve. Ám mi a XXI. században élünk. A szerzetesek szerény kisebbséget alkotnak a társadalomban, de hatalmas feladatot látnak el az oktatás-neveléstől kezdve az imaszolgálaton át az idősek, betegek, sérültek ellátásáig, lelkigondozásáig. A film azt mutatja meg, hogy ma is vannak közösségben élő szerzetesek, és lesznek is. Sokszínű a világuk, mert mindenki másként közelíti meg Istent a közös lelkiségben, amelyet a rend alapítója formált. Isten ma is meghív embereket erre az életformára, és vannak, akik követik ezt a hívást. Számunkra ők a remény emberei. Összességében olyanok ők, mint egy nagy virágoskert: sok-sok különböző virág ugyanabban a kertben.”
A filmen két stáb dolgozik. Állandó tagjai Mészáros Anett, a forgatókönyvíró, szerkesztő, riporter és Hollós László producer. Kismaroson Várkonyi Sándor volt az operatőr, a másik csapatban pedig Dala István.
A stáb minden forgatási helyszínen élvezi az adott szerzetesközösség bizalmát. A vendéglátók látják rajtuk, hogy őszintén érdekli őket az életük. A filmes itt nem pusztán megfigyelő, nem kívülállóként tartja a mikrofont vagy a kamerát. Bevonódik a szerzetesek életébe, szeretné a nézőnek is megmutatni, átélhetővé tenni ezt az életformát és szolgálatot. Hollós László így fogalmaz ezzel kapcsolatban: „Olyan ez, mintha templomba menne az ember. Kilép a mindennapok világából, és átlép egy másikba, ahol nincs rohanás, ahol szeretetteljes a légkör. Ez átragad ránk is. A stáb tagjai számára is új tapasztalat ez. A szerzetesek megnyílnak a forgatás során, és a filmes maga is rácsodálkozik erre a világa. Engedi, hogy hasson rá, amit lát, befogadó, nyitott a beszélgetésekre.”
Hollós László bízik abban, hogy a produkciót érdeklődéssel fogadják majd a nézők, mert „látványos és lélekkel készül”. Úgy látja, a dokumentumfilmekre mindig volt és ma is van igény. Az embereket általában érdeklik a peremhelyzetek, szeretnék mélyebben megismerni a környezetüket, érdekli őket a világ, amiben élünk. A dokumentumfilm közel megy a valósághoz, de távol áll tőle az intim szférát sértő leselkedés.
Az év forgatásokkal telik, sok idő kell ahhoz, hogy minden közösséghez eljussanak. A tervek szerint a következő esztendő végére készül el a filmsorozat. Közkincs lesz, a szerzetes-elöljárók irodája felajánlja majd a köztévének. Elküldik iskolákba, könyvtárakba, és a szerzetesek.hu oldalon is látható lesz. Várjuk a remény embereit!
Fotó: Mészáros Anett
Trauttwein Éva/Magyar Kurír
Az írás nyomtatott változata a 2020. október 11-i Új Ember Mértékadó mellékletében jelent meg.
