Lelkigyakorlatos könyvében ír Szent Ignác egy imamódról, mely arra vezeti rá az elmélkedőt, hogy felismerje Isten jelenlétét az életében, és kapcsolatba kerüljön vele. Ez az ima, amit examennek (egész pontosan examen generalénak) nevezett, már szerepelt korábban is néhány lelkiségi szerzőnél, de Szent Ignác nyomán vált széles körben ismertté.
Az examen szó a latin nyelvből származik, és vizsgát, vizsgálatot jelent: egy olyan folyamatot, amelyben megtörténik a jó és a rossz, az értékes és értéktelen elkülönítése. Elsőre a lelkiismeretvizsgálat jut eszünkbe erről, ami ismerős a keresztény hagyományban. Ám ha eltévesztjük ennek célját, azaz hogy megnyíljunk Isten irgalmának, könnyen önmagunk tökéletesítésének vagy önmarcangolásunk, aggályosságunk csapdájába esünk. Loyolai Szent Ignácnál átfogóbb értelemben találkozunk az examennel (Lelkigyakorlatos könyv, 43.), amit általános lelkiismeretvizsgálatnak fordítottak, de az idők folyamán többféle nevet kapott: Ignác legbecsesebb negyedórája, a szerető figyelem imája, az élet szemlélése stb. Ez a forma sokkal inkább a tudatossághoz kötődik: hogyan van jelen Isten a napomban és hogyan válaszolok erre?
Az examen segít felfedezni Isten jelenlétét és megkülönböztetni hívását a tapasztalatokra való finom odafigyelés által. Az ignáci ima sarokkövét képezi. Ignác elsősorban a rendtársainak szánta, de mindazoknak is, akik elvégezték a lelkigyakorlatokat vagy keresték annak módját, hogyan őrizhetik meg az imádság és a tevékeny életvitel egységét. Fontosnak tartotta, hogy társai a küldetésben megőrizzék érzékenységüket Isten jelenléte iránt, olyan módon, hogy keressék és megtalálják Őt mindenben, és szabadok maradjanak a vele való együttműködésre a mindennapok forgatagában. Ignác gyakorlati ember volt, és számára a lelkek segítésének szolgálata elválaszthatatlan az Isten jelenléte iránti fogékonyságtól. Ennek megőrzésére javasolja az examen negyedórányi imáját napi kétszeri végzésre, ebéd és vacsora után. Az idők folyamán nagyon sok módja alakult ki ennek az imaformának, de lényegében mindenik az Ignác által felvázolt szerkezetet követi.
A visszatekintés nem arra szolgál, hogy elítéljük vagy tökéletessé tegyük magunkat, hanem hogy jobban tudjunk szeretni. Az examen a hit megtapasztalásának azon útja, mely kifejleszti az érzéket az életünkben jelenlévő Isten iránt, aki kapcsolatban van velünk, cselekszik és vezet. Az imádság kapcsolat és találkozás. Ebben veszünk részt, amikor Istennel rátekintünk a napunkra és teret engedünk szeretetének, mely megerősíti a jót és gyógyítja azt, ami megtörött. Olyan ez, mint amikor egy szülő nagy jóindulattal és szeretettel elmagyaráz valamit a gyerekének, ráirányítva figyelmét azokra a dolgokra, amiket ő maga szépnek lát, vagy amit helyreigazítani szeretne.
Az examen minden ember belső iránytűje lehet, aki a tevékenység és imádság, a mindennapok eseményei és a lelki tapasztalatok keresztmetszetében szeretne bensőséges kapcsolatot kialakítani Istennel.
Vízi Elemér SJ írása
A csatolmányban olvasható, kattintásra nagyítható kártyákon examen imamódján Vízi Elemér SJ jezsuita tartományfőnök bordó színnel szedett gondolatai kísérnek végig. A hozzájuk fűzött magyarázó részletek James Martin SJ Jezsuita spiritualitás című, az Ursus Libris könyvkiadónál 2013-ban, Görföl Tibor fordításában megjelent munkájából valók.
Forrás és fotó: http://jezsuita.hu