„Krisztus alakjának megformálása tiszteletet ébreszt és az alázatot építi bennem (...) A szent tárgyak szerepe az életünkben elsődlegesen az, hogy emlékeztessenek minket: Krisztus tanítványai, Isten gyermekei vagyunk. Ehhez csak a legnagyobb tisztelettel szabad közelíteni” – vallja Vásárhelyi Anzelm OSB, aki egy valóságos bakonybéli csodába vezetett be minket.
„Szeretettel igyekszem kézbe venni a félkész tárgyakat. Azt szeretném, hogy a munka során olyan szépség bontakozzon ki töredékes mivoltukból, ami másokat megtart az imádságban.”
A Szent Mauríciusz Monostor fogadóépületének leghátsó szobájában találtuk meg Anzelm testvért, a bronzműves műhelyben, ahol munkagépek, nyersanyagok, félkész tárgyak veszik körül nap mint nap. A falon keresztgyűjtemény.
Szerzetesi életét magyar–történelem szakos tanárként kezdte Pannonhalmán. Most arról mesél, hogyan lett bronzműves, s közben sorra mutatja az évek során nagy gonddal összeállított szakrális gyűjtemény kincseit. Egy bensőséges Isten-ember kapcsolat világába tekinthetünk be. Kezünkbe vehetjük a fekete, törékeny korpuszt, a még csiszolatlan öntvényt, melyből az emberi kéz gondos munkával bontja ki a szépséget. Anzelm testvér gondolatai továbbvezetnek:
A szent tárgyak arra emlékeztetnek, hogy ki vagyok, és kivé szeretnék válni. Az ember feledékeny, de a szakrális szimbólumok a segítségünkre vannak. A nyakunkban viselt, a lakásunkat ékesítő, a falu templomának tornyán magasodó és a körmeneti kereszt is a segítségünkre siet, hogy figyelmünket a láthatóról a láthatatlanra fordítsuk.”
1999 nyarán érkeztek az első szerzetesek Bakonybélbe. „Amikor megnyílt az új alapítás lehetősége, a gazdasági alapokról is gondolkodnunk kellett. Olyan mesterségeket kerestünk, amelyek kis pénzügyi befektetéssel, kisebb stúdiumokkal, jó szakemberek által irányított szakmai tanulmányok során elsajátíthatók, és lehetővé teszik, hogy olyan termékeket hozzunk létre, amelyeket itt helyben értékesíteni tudunk – mutatja be Anzelm testvér a kezdeteket. Ő maga ebben az időben fordult a bronzművesség felé.
Bronzműves és keramikus bátyja példáján látta, miféle kreativitást kíván ez a fajta alkotómunka, és milyen örömöket ajándékoz az embernek. Inspirációt adott számára bencés osztályfőnöke, aki bronz korpuszokról készített szép másolatokat, és erőteljes élményt jelentett neki az a tárgyi környezet, amelyben a győri bencés gimnáziumban nevelkedett. „Ott giccset nem láttam. Az atyák olyan alkotásokkal vettek körül bennünket, amelyek közvetett módon formálták az istenképünket, a szépről szerzett élményeinket.”
A tanulásban szobrász és művészettörténész barátai voltak a segítségére, köztük Miletics Katalin Janka éremművész, Mátyássy László szobrász és Pálffy László ötvösmester. A te szépséged az igazság, Uram. Add, hogy mindörökké ragyogjon azért, hogy szabadok lehessünk, és felismerhessük azt, ami van, és magunkhoz ölelhessük úgy, amint van!”
– Anzelm testvér és az Olaszországból érkezett Jákob testvér a Szentlelket segítségül hívva, imával kezdik a munkát, és a szavak elkísérik őket, hogy Isten jelenlétében maradva dolgozzanak. Anzelm testvér lépésről lépésre mutatja be a munkamenetet: „A folyamat a mintavétellel kezdődik. Egy palacsintatésztához hasonlítható, folyékony anyagot – szilikont – és a hozzáadott katalizátort visszük fel az eredeti tárgyra. Ez megdermed, de a rugalmasságát nem veszíti el, s leválasztható a tárgyról anélkül, hogy akár az eredeti, akár a szilikon sérülne. Ez gyakorlatilag egy öntőforma, amelybe forró viasz kerül, és az öntőmester viaszveszejtéses eljárással előállítja a tárgyat. Egy másik, olcsóbb technika a homoköntés, ezzel az eljárással azonban csak a kevésbé részletgazdag tárgyakról lehet másolatot készíteni. Az így előállított öntvény kerül hozzám.
Az első lépés a homokszóróval való tisztítás, a durva köszörülés, azután kézi szerszámmal kell megtisztítani azokat a részeket, amelyekben a durva köszörűvel kárt tehetnénk. Ezt a sorjázás követi, majd homokszóróval és polírozással érhetjük el a fémtisztaságot. Ezután jön a zsírtalanító oldat, majd egy fürdő, melyben a félkész termék egy siettetett oxidációs folyamatban pár másodperc alatt besötétedik. A patinázott tárgy végül a polírozó szekrénybe kerül: itt a rongykorongon lévő pasztának köszönhetően szép fényes lesz a felülete” – ismerteti a műhelyben folyó munkát a szerzetes.
Az öntészeti eljárást mint reprodukciós technikát már az ókortól használta az emberiség. Így őrződtek meg az archaikus formák. Régen az emberek kevésbé törekedtek arra, hogy új formákat alkossanak, ez nem inspirálta őket úgy, mint a modernitás korában. Ezért a kereszt szimbolikája és ikonográfiai tartalma is szinte változatlan formában megmaradt az évszázadok során, és mindig ugyanazt az üzenetet tudta közvetíteni erőteljesen és hitelesen.
A 7-től a 12. század végéig a szent kereszt ábrázolása az evangélium központi üzenetét hordozta: egyszerre szólt Krisztus szenvedéséről, haláláról és feltámadásáról. A Szent Ferenc életét követő évszázadokban a szent kereszt ábrázolásakor a hangsúly fokozatosan eltolódott a szegényekkel, szenvedőkkel azonosuló Krisztus megjelenítésére. Sokkal inkább a szenvedést, a gyötrelmet hangsúlyozták, semmint a feltámadás örömhírét. Itt valójában hagyományvesztéssel van dolgunk, ami a 13. századtól napjainkig nyomon követhető – ad rövid művészettörténeti összefoglalót Anzelm testvér.
Lovag Zsuzsa művészettörténész tanácsára Anzelm testvér elsőként zarándokkereszteket készített. Ezek eredetileg két oldalról mintázottak, a 7. századtól a 13. század elejéig változatlan formában készültek. Az egyik oldalukon Krisztus, a másikon az Istenszülő látható. A Szűzanyát imádságra kitárt karral ábrázolták, az altestet indafonatokkal tagolták. A mellkas is stilizált, a művész egyáltalán nem törekedett realisztikus hűségre. Az alak légies és átszellemült, az Istenszülő testén átragyog az alkotó erőteljes ima- és istentapasztalata.
Anzelm testvér kisebb méretben is készít zarándokkereszteket. Ezek nem másolatok, hanem az eredeti kereszt újratervezésével jöttek létre. Az ikonográfiai forma azonos, a díszítés változik. „Ezt nehezebb elkészíteni, de a hagyomány nagyon sokat segít. Mintázásban én önállótlan, bátortalan vagyok. Erre szobrász barátaimat szoktam megkérni” – mondja Anzelm testvér.
A belül üreges keresztbe a középkorban ereklyét rejtettek. Ma azt ajánlja Anzelm testvér, hogy aki a testén viseli, az olyan szentírási igét tegyen bele, ami élni segítette, a megtérését inspirálta. „Magam is ilyen zarándokkeresztet viselek, benne azzal az igével, ami életemnek egy nehéz és fontos szakaszában megőrzött a reményben.”
A zarándokkeresztek után további tárgyakkal gazdagodott a kollekció. Múzeumok sorra ajánlottak fel műtárgyakat másolatkészítésre. A gyűjtemény híres darabja a szabadbattyányi feszület, melyről az Iparművészeti Múzeum engedélyével készült másolat. Mára létrejött egy szakrális kisplasztikagyűjtemény, amely közel kétszáz tárgyból áll. Anzelm testvér sokféle keresztény kultúra szakrális szimbólumait gyűjti, és az archaikus tárgyak újabbak készítésére inspirálják. Másolat készült egy huszadik századi korpuszról is, amely Anzelm testvér diákkorában a diákháló falán függött, így szerette meg.
A gyűjteményben sok a középkori korpusz, és van néhány jellegzetes modern kori is, ezeket Péri József ötvösmester 2000-ben ajándékozta a monostornak másolásra. A művészt az egyik korpusz megalkotásában bizonyosan az ősi afrikai absztrakt művészet inspirálta. Ebben a műalkotásban Krisztus testét mintha idegszálakból mintázta volna meg.
Vannak a gyűjteményben ortodox keresztek is. Ezek jellegzetessége, hogy a korpuszt önmagában nem ábrázolják, mindig az üdvtörténet összefüggésében láttatják Krisztus megfeszített alakját. A kereszt alsó szárában az első ember, Ádám koponyája látható. Szent Pál tanítása szerint ugyanis Krisztus személyében a második Ádám érkezett el, aki által a megváltás adatott, míg az első ember által az elbukás. Ez az az üdvtörténeti értelmezési tér, melyben a szent kereszt látható.
Krisztus testéről ezeken az alkotásokon mindig kétdimenziós képet láthatunk. Az absztrakció – szemben a realisztikus ábrázolási hagyománnyal – segít, hogy bevezetődjünk a transzcendens térbe. A gyűjtemény karakterisztikus részét képezik az etióp keresztek. Ezek szépsége részben az absztrakt formavilágukban rejlik. A geometria, az organikus motívumok itt is segítenek eltávolodni a földtől, és közeledni az ég felé. A korpuszt az etióp kereszteken sem ábrázolják. Kizárólag indafonatokkal, vésett geometrikus és organikus formákkal tagolják a szent keresztet, amely nemritkán kulcs formájú. Ennek szimbolikája nagyon messzire vezet. A legkézenfekvőbb asszociáció, hogy aki a szent keresztbe kapaszkodik, az előtt megnyílik a mennyország kapuja.
E tárgyak további jellegzetessége az áttört felület, amely az örök életre utal. Bár gyász idején azt éljük meg, hogy többé nincs lehetőségünk kapcsolatba lépni a szeretteinkkel, az áttört felületű, vésett etióp áldókeresztek azt üzenik az embernek, hogy van átjárás a két világ között. Nagyon gazdag a képzőművészeti örökségünk, értő szemlélésével valóban táplálhatjuk a feltámadásba vetett hitünket.
A nagy értékű ezüst- és bronztárgyak mellett egyszerűbb reprodukciós technikával előállított, cink ötvözetből való másolatok is készülnek a bronzműves műhelyben. Ezek olcsóbb, mégis nemes formájú keresztény szimbólumok, melyeket a diákok is meg tudnak vásárolni.
A monostorban előállított fémtárgyak látványa megszólítja a szemlélőt, gondolatokat indít el benne, figyelmét az ábrázoltra irányítja, és összeköti a láthatót a láthatatlannal. Szépségükben gyönyörködve imádkozunk.
Szerző: Trauttwein Éva
Fotó: Lambert Attila
Forrás: magyarkurir.hu