Ferenc pápa levelet küldött a Prédikátorok rendjének főelöljárójához, az alapító halálának 800. évfordulójára: „Le kell küzdeni az igazságtalan gazdasági és politikai struktúrákat, minden egyes ember és nép átfogó fejlődéséért kell küzdeni”.
Guzmán Szent Domonkos, spanyol pap, a Prédikátor Testvérek rendjének alapítója halálának 800. évfordulóján Ferenc pápa felidézte az öt évvel ezelőtti, 2017. október 1-jei bolognai látogatását, amikor csendes imába merült a bárka, Szent Domonkos (aki Bolognában halt meg 1221. augusztus 6-án) síremléke előtt a róla elnevezett bazilikában: „Kiváltképpen imádkoztam a Prédikátorok rendjéért és könyörögtem a kegyelemért, hogy a domonkosok maradjanak hűségesek alapvető karizmájukhoz és ahhoz a csodás hagyományhoz, amelynek örökösei”- fogalmaz a pápa Gerard Francisco Timoner atyának, a domonkosok rendi elöljárójának írt levelében. Ferenc pápa hozzáteszi: „Különleges ajándékként kértem a papi és a szerzetesi hivatások jelentős növekedését”.
A Lateráni Szent János székesegyházban május 24-én aláírt levelében a pápa konkrét küldetést bíz a domonkosokra és egyben minden keresztényre: „Erősítsétek meg a társadalmi barátság kötelékeit, győzzétek le az igazságtalan gazdasági és politikai struktúrákat és munkálkodjatok minden egyes ember és nép szerves fejlődéséért”. A pápa szerint ez a mai egyház számára kihívást jelent, amelyet „Isten gyermekeiként és az egyetlen emberi család tagjaiként elidegeníthetetlen emberi méltóságunk evangéliumi üzenete” ösztönöz.
Ferenc pápa hálával tekint a domonkosok „nagy családjára”, amely magában foglalja a szemlélődő életet és az apostoli műveket, a papi és világi fraternitásokat, a világi intézményeket és az ifjúsági mozgalmakat. Mindezekben jelen van Guzmán Szent Domonkos lelkisége, kezdve azzal a vággyal, hogy visszatérjen az őskeresztény közösségek „szegénységéhez és egyszerűségéhez”, ami arra késztette őt, mint palenciai diákot egy súlyos éhínség közepette, hogy eladja „drága könyveit” és hogy „példaértékű kedvességgel” létrehozzon egy „alamizsnaosztó helyet, ahol élelmet adhatott a szegényeknek”.
„Tanúságtétele Krisztus irgalmasságáról és vágya, hogy elhozza a balzsamot, amely meggyógyítja az anyagi és szellemi szegénységben élőket, ösztönözte később Szent Domonkost, hogy megalapítsa rendjét és formálja számos korban és helyen sok domonkos életét és apostolkodását” – mutat rá levelében a pápa. „Korunkban, amelyet korszakos változások és új kihívások jellemeznek az egyház evangelizáló missziója terén, Domonkos ösztönző erőként szolgálhat minden megkeresztelt számára, akik missziós tanítványként arra kaptak meghívást, hogy jussanak el a világ minden „perifériájára” az Evangélium világosságával és Krisztus irgalmas szeretetével”. Ma, mint annak idején, a Prédikátorok rendje arra kap meghívást, hogy „az Evangélium megújult hirdetésének élére álljon és képes legyen szólni korunk emberének szívéhez, és felébreszteni benne újra a szomjúságot Krisztus országának eljövetele iránt, amely az életszentség, az igazságosság és a békesség országa”.
A domonkosokra bízott másik küldetés a testvériség, amely mindig követi Szent Domonkos vágyát, aki hangsúlyozta „a közösségi élet fontosságát”, és aki éppen ezért a rend megalapításakor azt kérte, hogy ne nevezzék alperjelnek, hanem Domonkos testvérnek. „A testvériség ideálja ez”, amely konkrét formát öltött egy „szinódusi folyamatban”, vagyis „egy befogadó vezetési formában, amelyben mindenki részt vett a megkülönböztetés és a döntéshozatal folyamatában saját szerepének és beosztásának megfelelően, a káptalanok rendszerén keresztül minden szinten”.
Ferenc pápa levelében megemlékezik azokról a domonkosokról is, „akiknek a vértanú halála önmagában is a hithirdetés erőteljes megnyilvánulása volt”, valamint arról a számtalan világi hívőről, aki „elvitte az Evangélium örömhírét a társadalom és világunk perifériáira”. Itt a pápa azokra a domonkos harmadrendű hívekre és a Domonkos Ifjúsági Mozgalom sok ezer tagjára utalt, akik tükrözik a világi hívek fontos és valójában nélkülözhetetlen szerepét az evangelizáció tevékenységében.
A pápa végül a domonkos rend alapítója halálának 800. évfordulójára írt levelében háláját fejezi ki azoknak az első domonkos testvéreknek is, akik a kialakulóban lévő európai egyetemeken végeztek szolgálatot: „A rend szellemi apostolkodása, számos iskolája és felsőoktatási intézménye, a szent tudományok művelése és jelenléte a kultúra világában ösztönözte a hit és az értelem találkozását, táplálta a keresztény hit életerejét és elősegítette az egyház küldetését, hogy az elméket és a szíveket Krisztushoz vonzza”.
Guzmán Szent Domonkos középkori prédikátor, a Domonkos-rend alapítója és névadója volt. 1170-ben született Kasztíliában, Spanyolország területén és Bolognában halt meg 1221-ben. IX. Gergely pápa avatta szentté 1234-ben. A domonkos rendet 1215-ben alapította Tolouse-ban. Az első nagy központi közösségeik (Párizs, Róma, Bologna) megalakulását gyors terjeszkedés követte, a rend 1303-ban elérte a tízezer fős taglétszámot tizennyolc tartományban. A domonkosok Magyarországon 1221-ben telepedtek le.
Forrás és fotó: www.vaticannews.va