Az egyik legfiatalabb magyar szerzetesrend, a 27 éve alapított Szent Ferenc Kisnővérei közösség elköteleződési ünnepet tartott augusztus 4-én a Borsod-Abaúj-Zemplén megyei Bükkszentkereszten. A szentmisén fogadalomújításra és -tételre, az azt követő vesperáson beöltözésre került sor.
A mise főcelebránsa a helyi plébános, Pehm Ernő Ferenc testvér, a Szent Ferenc Kistestvérei közösség tagja volt, akivel Skublics Máté neokatekumen pap, a szertartás szónoka és a szervita Van Dael Philippe, azaz Fülöp testvér koncelebrált. Egy ideig Nádudvari Miklós piarista szerzetes is a nővérekkel ünnepelt.
A ferences kisnővérek életében a szemlélődés, az imádság és ebből fakadóan a körülöttük élő emberek szolgálata kiegyensúlyozottan van jelen, Assisi Szent Ferenc és a karizmatikus megújulás szellemében. A közösséget, amely 1991-ben kapta meg az egyházi jóváhagyást, egy magyar származású, de Ausztriában szolgáló keresztesnővér, Szőllősy Julianna alapította. Jelenleg három házuk van: Arlóban, Bükkszentkereszten és Miskolcon, ez utóbbi a központi ház.
A közösséget – a bükkszentkereszti szertartást követően– immár tizenhét nővér alkotja: nyolc örökfogadalmas, öt junior (ideiglenes fogadalmas), két novícia, illetve két jelölt. A szentmise keretében fogadalmat újítottak Rétháti Ildikó Bernadett, Nagy Emese Lilla Dóra, Szerző Rita Judit és Hidasi Viktória Veronika nővérek, fogadalmat tett Antal Alexa Krisztina nővér. A szentmisét követő szertartáson Fáy Eszter Veronika Franciska és Tóth Krisztina Teréz nővér öltözött be, illetve Nagy Kinga és Palazsnik Andrea váltak jelöltté.
A Rómában kidolgozott, egységes ferences liturgiának megfelelő szertartáson a szentbeszédet mondó Skublics Máté szokatlan gondolattal indított: a szentlecke, az evangélium történéseit és a szerzetesi ünnep eseményét egyaránt a normális szóval jellemezte. „Krisztus színeváltozása olyan ragyogó fényes volt, hogy a tanítványok életükben nem láttak ilyet, és én azt mondom rá, ez normális” – fogalmazott. Jézus, aki az Emberfia szóval magát az igazi emberként, a leginkább emberként határozta meg, a színeváltozásban valami teljesen emberit mutatott meg: azt, amit az Isten az embernek szán. A normálist mi gyakran összekeverjük az elterjedttel – tette hozzá a neokatekumen pap. Arra, amit nap mint nap látunk magunkban meg az embertársainkban, tapasztalva a bűn valóságát és annak a következményeit, azt hisszük, hogy normális, pedig csak elterjedt. Ezért jött el az Isten fia, hogy megmutassa, mi a normális, mi a mennyei.
A szerzetesi hivatás is erről szól: hogyan megyünk Krisztussal, hogyan visz magával ő a mennybe a szentségeken keresztül. Az a mennyei dicsőség, amelyet az Úr előkészített számunkra, egyáltalán nem emberfeletti, nem emberen túli, hanem az embernek a lényege, csak ezt most nehéz látnunk, mert a bűn bepiszkítja. Isten minket a saját képmására teremtett, arra teremtett, hogy ővele legyünk. Arra hív meg a keresztségben és a többi szentségben, hogy ezt megéljük egyfajta fátylon keresztül.
Az Úr emellett kiszemel magának néhányat, akiket meghív, hogy követei legyenek a mennyei valóságnak már itt, a földön. „Ők azok, akik lemondanak a házasságról az Isten országáért, ők azok a szerencsések, akiket az Úr meghív, és akik erre igent mondanak teljesen szabadon. Ők azok a mázlisták, akik tanúságtételképpen elkezdhetik megélni itt a földön azt, ami normális – mondta a szónok. – Mindez nem nehézségek nélkül történik, de azokat nem is elkerülni kell, hanem legyőzni.”
Skublics Máté arra is rámutatott, hogy Isten a házaspároknak is csodálatos normalitást ad: megélni a lehetetlent, a teljes önátadást, mégha nem is hiba nélkül. „Amikor pedig a szerzetesek a házasság szentségéről, erről az isteni jelről lemondanak, egyfajta követei lesznek a mennyországnak. A szerzetesi fogadalmakban ott van még a szegénység – ez is a mennyei elővételezése: minden az enyém és mégis, semmi sem az. A szerzetesi élet teljesen normális, a mennyország normalitása, ezt az ajándékot adja általatok az Úr az egész Egyháznak” – tette hozzá.
A Szent Ferenc Kisnővérei közösség tagjai először érdeklődőként, még nem a közösségben élve ismerik meg a rendet. Azután ha ők és a nővérek is úgy gondolják, hogy a közösséghez kívánnak tartozni, fél évtől két évig terjedő jelölti időszak következik, amikor már testközelből megtapasztalják a közösség életét, bekapcsolódnak a szolgálatba.
A sikeres jelölti időszak után két évnyi noviciátus következik, ekkor a leendő szerzetesnők imádságos, a világtól elvonult életet élve elsősorban teológiai tanulmányokat folytatnak és fizikai munkát végeznek. A noviciátus végén – saját kérésükre és a közösség elöljárójának döntése alapján – tehetik le első fogadalmaikat.
Az egyszerű fogadalmas idő (juniorátus) hossza az egyéntől és a közösségtől függően 3–6 évig terjedhet, és minden évben fogadalomújítással jár.
A szerzetesség utolsó lépcsőfoka az örökfogadalom, ekkor az engedelmesség, tisztaság és szegénység evangéliumi tanácsokat már nem egy évre fogadják meg a nővérek, hanem egész életükre.
Forrás és fotó: Magyar Kurír
