Az irgalmasság szentévéhez kapcsolódva az V. Keresztény Film- és Könyvnapokon elsőként „Páli Szent Vince – Az irgalmasság szentje” című filmet nézhette meg a közönség november 4-én. A vetítés előtt beszélgetés keretében bemutatkozott a magyarországi vincés család.
A beszélgetésen a magyarországi vincés család országos moderátora, Lipinski Michal CM mutatta be Páli Szent Vince lelkiségét és a közösségeket, amelyek e szellemiségben gyökereznek.
2017-ben ünneplik a vincés karizma 400. születésnapját. 1617 volt ugyanis az az év, amikor Vince elvállalta a lyoni egyházmegyében lévő Chatillon-les-Dombes plébánia vezetését, és itt alapította az első testvérületet, amelynek feladata a szegények és betegek gondozása volt.
Maga Szent Vince három közösséget alapított. Az első, Misszióstársaság nevű férfi szerzetesrendnek 1632-től a párizsi Szent Lázár priorátusban (szerzetesház) volt az otthona, és erről kapták később a lazaristák elnevezést. A második közösség a különböző településekhez, plébániákhoz kötődő karitatív és missziós munkát végző Szeretet Testvérületek hálózata. A harmadik pedig a Szeretet Leányai Társulat, azaz az irgalmasnővérek rendje, amit Marillac Szent Lujzával közösen alapított. Az évszázadok során aztán több egyházi és világi ember hozott létre Páli Szent Vince lelkiségén alapuló szervezetet, közösséget. Ilyen például a Frederic Ozanam által 1833-ban életre hívott Páli Szent Vince Társaság, amely hazánkban is működik.
A vincés lelkiség két alapon nyugszik – foglalta össze Lipinski Michal. – Az egyik a missziós szolgálat, az evangelizáció. Szent Vince azonban felismerte: legszebb prédikáció sem ér semmit, ha az emberek hiányt szenvednek a legalapvetőbb szükségletekből. Ezért a másik alappillér a szeretetszolgálat. Ez a kettő mindig együtt jár a vincés szellemiségben működő közösségekben.
Magyar földre lazarista először Szobieszky János lengyel csapataival érkezett. A Misszióstársaság tagjai viszont csak Mária Terézia idején maradtak hazánkban, bár akkor sem végleg. 1898-ban alakult meg az osztrák-magyar tartomány, amelynek Grazban volt a központja. Az első ház Piliscsabán volt, majd a 20. század elején Budapesten is letelepedtek a lazaristák. Az önálló magyar rendtartomány 1926-ban jött létre. A Misszióstársaság küldetése akkoriban elsősorban népmissziók, lelkigyakorlatok vezetésével valósult meg.
Jelenleg három helyen szolgálnak lazaristák hazánkban. Budapesten, a Ménesi úton lévő rendházban, amely a magyar tartomány központja. Piliscsabán, ahol a régi rendházból kialakították a Pázmány Péter Katolikus Egyetemhez tartozó Szent Vince Kollégiumot. Szobon, ahol a Szent László Gimnázium Szakgimnázium, Szakközépiskola és Kollégium működik a fenntartásukban. Emellett a közelmúltban visszatértek Nagyváradra, a Katalin-telepen lévő plébániára, ahol korábban is lazaristák szolgáltak – mondta el Lipinski Michal.
„Az Úr elküldött engem, hogy örömhírt vigyek a szegényeknek” (Lk 4,18) – szól a Misszióstársaság jelmondata. A 17. században Páli Szent Vince kora problémáira, a nyomorra és a hitetlenségre keresett megoldást. Az ő és missziós társai küldetése a szegények evangelizációjára és nevelésére szólt, és szól ma is, mindig az idők jeleit figyelve.
A beszélgetés során Lipinski Michal felelevenített egy kérdést, ami egy vincés konferencia központi témája volt: hogyan ne konzerváljuk a szegénységet? A karitatív munkával foglalkozók gyakran tapasztalják, hogy ugyanazok az emberek jönnek vissza segítséget, támogatást kérni. A vincés család nagy kihívása a mai világban, hogy úgy segítsenek, hogy az emberek hosszú távon a saját kezükbe vegyék életük irányítását, fenn tudják tartani magukat. Sok segítő szervezet van, ami anyagi szempontból nagyobb támogatást tud adni a rászorulóknak, de a vincés család számára különösen fontos a lelki segítségnyújtás – tette hozzá Lipinski Michal.
Az irgalmasnővérek magyarországi életét Márta és Danuta nővér mutatta be a beszélgetés során. Amikor a rendeket 1950-ben feloszlatták, körülbelül ezernégyszáz nővér élt csaknem száz rendházban szerte az országban. Jelenleg két háza van a közösségnek. Budapesten, ahol a fő tevékenység az idősgondozás és Tapolcán, ahol beteg, idős és hajléktalan emberek ellátásával foglalkoznak a nővérek. A Veszprém megyei városban még egy óvodát is fenntart a rend, de ott már csak világi munkatársak dolgoznak.
Danuta nővér, aki Tapolcán szolgál hozzátette: munkájuk során fontos, hogy a lélekről is gondoskodjanak. Volt egy hölgy, aki negyven év után elment gyónni, miután beszélgetett vele. Másban is segített neki, mégis ez volt a legfontosabb eredménye a találkozásuknak.
Marillac Szent Lujza élete:
Házasságon kívül született 1591-ben, s bár nem tudjuk, kik voltak a szülei, a francia arisztokráciához tartozó de Marillac család tagjaként nevelkedett. A domonkos nővéreknél tanult Poissyban. Mély istenkapcsolatban kezdett kifejlődni misztikus lelkisége. Akkoriban azonban a terjedő tévtanítások miatt a misztikát gyanúsnak tartották, főleg egy nő esetében. Tizenhárom éves korában gyámja, Michel de Marillac kivette a kolostorból, és bevezette a párizsi udvari életbe. Bár felvételét kérte a kapucinus apácákhoz, gyóntatója és a család nyomására 1613 februárjában férjhez ment Antoine Le Graz-hoz.
Egyetlen gyermekük koraszülött lett, károsodást szenvedett, és speciális gondozásra volt szüksége. Kilenc év házasság után a férje is megbetegedett. Lujzát súlyos hitbeli kétségek gyötörték, depresszióba esett. Úgy érezte, Isten bünteti, amiért annak idején engedett a nyomásnak, és nem lett apáca. Már a válást fontolgatta, amikor 1624-ben látomása volt. „Rádöbbentem, hogy a férjem mellett kell maradnom – írta később –, de eljön az idő, amikor szegénységi, tisztasági és engedelmességi fogadalmat tehetek. Egy menhelyen láttam magamat, s nem tudtam megérteni, miként lehetséges, hogy nővérek jártak ott ki-be.” Ez utóbbi azért volt furcsa, mert akkoriban minden női szerzetesközösség a világtól elzárva, szigorú klauzúrában élt.
Nem sokkal később Lujza megismerkedett Páli Vincével, és barátságuk során kirajzolódott előtte, milyen szolgálatra hívja Isten. 1625 decemberében megözvegyült. Egy kis lakásba költözött és maga köré gyűjtötte azokat a nőket, akik hozzá hasonlóan a szegények, betegek, árvák segítésének kívánták szentelni életüket, és megalapította a Szeretet Leányai Társulatot.
Eleinte a saját társadalmi köréből valók csatlakoztak Lujzához, ám hamar kiderült, hogy a rászorulók könnyebben fogadják el a hozzájuk hasonlók segítségét. Ezért a közösségbe szegény lányokat is meghívott, rendi öltözetük pedig olyan volt, amilyen ruhát a breton parasztasszonyok viseltek.
Lujza a maga korában egészen szokatlan rendi életet alakított ki. Szerzetesi házban éltek, de napközben kijártak a kórházakba, árvaházakba, szükségszállásokra dolgozni. „Számotokra a kolostor a betegek háza, s aki az ágyban fekszik, az a főnöknőtök. Cellátok a lakószobátok, kápolnátok a plébániatemplom, kolostorotok a város utcái, klauzúrátok az engedelmesség, beszélőrácsotok az istenfélelem, fátylatok a szent szelídség" – mondta Lujza. Halálakor, 1660-ban a közösségnek már több mint negyven háza volt Franciaországban.
A vincés család hazánkban működő harmadik ágát, a Páli Szent Vince Társaság Magyarországi Szeretetszolgálatát Nagy Katalin elnök mutatta be. Az önkéntesekből álló, Szent Vince lelkisége szerint működő szolgálat 1864-ben alakult meg hazánkban, Sopronban. A történelem vihara azonban a világi karitatív szervezeteket is elsodorta. 1992-ben a párizsi központ segítségével alakult újjá a Páli Szent Vince Társaság hazánkban, Miskolcon.
Jelenleg nonprofit szervezetként működik a szeretetszolgálat, amelynek 12 helyen van csoportja az országban. Az önkéntesek a szegény, betegek, idősek, rászorulók, nagycsaládosok, megváltozott munkaképességű emberek, mozgássérült gyermekek életkörülményeinek javítása érdekében tevékenykednek.
2014-ben a Páli Szent Vince Társaság Magyarországi Szeretetszolgálata lett az év civil szervezete Miskolcon, ahol hetven, nyolcvan embert segítenek rendszeresen – mondta el Nagy Katalin. – Élelmiszert, ruhát, gyógyszert, tartós fogyasztási cikkeket, villamosjegyet adnak a rászorulóknak, de jogi és lelki tanácsadást is nyújtanak. Személyre szabottan segítenek, hogy előmozdítsák a „tisztán látást” a pártfogoltaknál, és hosszú távon tudjanak megoldást nyújtani a problémáikra.
Minden évben kiemelt program a Gyermekek a gyermekért nevet viselő jótékonysági koncert a miskolci Szent Anna-templomban, amelyet súlyosan beteg és mozgássérült gyermekek javára rendeznek meg.
A magyarországi vincés család bemutatkozása után került sor Maurice Cloche Páli Szent Vince – Az irgalmasság szentje című filmjének vetítésére. Az 1947-ben készült, többszörösen díjnyertes alkotásról itt olvashatnak.
Az Etalon Film Kiadó szervezésében megvalósult Keresztény Film- és Könyvnapokon a filmek és beszélgetések mellett egy kiállítás is várta a közönséget az Uránia Nemzeti Filmszínházban „Megesett rajtuk a szíve...”címmel, amit a Katolikus Karitász alapításának 85. és újraindulásának 25. évfordulója alkalmából rendeztek.
Imádság a szenvedőkért
Uram, könyörülj azokon,
akik fájdalmukat nem tudják legyőzni,
akik szenvedésükben nem tudnak fölegyenesedni,
akik a csapásoktól sújtva,
mint vakok kénytelenek tovább botorkálni.
Uram, segítsd őket,
hogy ki tudjanak egyenesedni,
állj mellettük, mint legközelebbi barát,
aki tud velük hallgatni, vigasztalni és keresztet viselni,
hogy újból fényt lássanak,
a te fényedet. Ámen
(Páli Szent Vincének tulajdonított imádság.)
Fotó: Bókay László
Forrás: Szalontai Anikó/Magyar Kurír