Isten különleges módon ránk bízta az emberiséget

-Kérem mutatkozzon be, oly módon ahogy Önhöz közel áll.

-Szociális testvér vagyok, az embermentésben életét feláldozó boldog Salkaházi Sára „rendtársa”. Amikor 40 évvel ezelőtt, már közgazdászként megismertem a szociális testvéreket, az még az illegalitás ideje volt. Évekig sem a Társaság nevét nem ismertem, sem Salkaházi Sáráról nem hallottam, és azt sem tudtam, hogy a Társaságot Magyarország első női parlamenti képviselője, Slachta Margit alapította. Ebben az időben ilyesmiről nem volt célszerű beszélni, nem is ez volt a fontos, hanem az élet értelmének a keresése. Egyetemistaként a tudományos szocializmus segített megmaradni a hitben. Mindig fontos volt számomra az igazság. Ennek keresése során rájöttem, hogy semmivel sem hihetetlenebb az Evangélium tanítása arról, hogy „Kezdetben volt az Ige”, mint a „tudományos” szocializmusé arról, hogy „kezdetben volt az anyag”.  És az Ige személyesen is belépett az életembe, tegezhetővé vált és meghívott arra, hogy színe előtt éljek. Első fogadalmamkor ezért ez lett az életem mottója: Színed előtt Uram, mindörökké. Nagyon tevékeny ember vagyok, fiatal koromban gyakran gondoltam, hogy nekem kellene megváltani a világot. Apostoli élet társasága vagyunk, ahol a küldetésen, a szolgálaton van a legnagyobb hangsúly, de fontos, hogy az aktivitás és a kontempláció ne szakadjon el egymástól.  Mottóm mellett bencés lelkiségünk is segít abban, hogy ne elsősorban tenni akarjak Isten dicsőségére, hanem színe előtt élve azt kérjem, hogy mindenben, kudarcban és sikerben, szenvedésben és örömben, életben és halálban egyaránt megdicsőüljön Isten.

-Nemrégen lett a Szociális Testvérek Társaságának kerületi elöljárója. Milyen örömei és kihívásai vannak? 

-A közelmúlt legnagyobb öröme a XVI. általános káptalanunk volt. Csodákat éltünk meg és soha eddig nem tapasztalt egységet a világ különböző részeiről jött testvérek között. Ezt az egységet a Szentlélek teremti meg, de nem a mi erőfeszítéseink nélkül. A Szentlélek segít túllépni önmagunkon, szítja fel bennünk a karizma tűzét és gyengeségeink közepette Ő az, aki által nagy feladatokra is vállalkozhatunk. A kihívás persze az, hogy Jézus hívására képesek vagyunk-e a komfortzónánkból kilépni a vízre vagy önmagunk körül forgunk. Képesek vagyunk-e szerzetesként kontraszt társadalmat alkotni, szembe menni korunk destruktív tendenciáival és megerősíteni a jó törekvéseket.

Öröm látni saját kerületemben is a testvérek Istenben gyökerező életét, a fiatalok radikalitását, kreativitását, felelősségvállalását, a középgeneráció beérettségét, tehervállalását és az idősek életszentségét. Egy 80 fős társaság vezetése, a testvérek életszentségre történő meghívása persze önmagában is kihívás, különösen ha ott olyan erős egyéniségek vannak, mint amilyennek egy szociális testvért az alapító megálmodott.

-Mint a legnagyobb létszámú női közösség elöljárója, milyen szerzetesi együttműködésekben vesz, venne részt szívesen?

-A rendek újraindulás óta sokféle módon működtem, működtünk együtt a szerzetesrendekkel, kezdve az ún. reorganizációtól a közös képzések megszervezéséig vagy a szervezeti, gazdasági és jogi kérdésekben történő segítségnyújtásig. Ez utóbbi munkaköri feladatom is volt, akár a Püspöki Konferencia gazdasági főtanácsadójaként, akár miniszteri biztosként dolgoztam. Fontosnak tartom továbbra is a közös képzéseket, lelkigyakorlatokat, hivatáspasztorációt, közös programokat a gyermekvédelemtől az iskolaügyön át a szociális intézmények együttműködéséig, és még sorolhatnám. Persze ezeknek a kereteit és lehetőségeit érdemes időről-időre újragondolni.

- Mit gondol a női szerzetesrendek kihívásainak?

-Két nagy kihívást emelnék ki. Az egyik a rendek elöregedésével, a hivatások csökkenésével, a másik pedig talán a szerzetesnők egyházban és társadalomban betöltött szerepével kapcsolatos. Fontos volna, hogy a gender ideológia, azaz a férfi és női szerepek eltörlésére irányuló törekvések mellett is egyre inkább teret hódító feminizmus csapdáit elkerüljük. De fontos az is, hogy felkínáljuk az egyháznak és társadalomnak képességeinket, tudásunkat és amit leginkább nélkülöz ez a világ, Isten irgalmas, anyai szeretetét, gyengédségét, hiszen a nő az élet és a remény hordozója és ahogy Szent II. János Pál pápa fogalmazta meg Isten különleges módon ránk bízta az emberiséget.

-A rend hivatásának fényében (a Szociális Testvérek Társasága arra hivatott, hogy az Úristen Megszentelő Szeretetét tükrözze), az Ön személyes szociális testvér identitása mit tud hozzátenni a közös szerzetesi úthoz a jelenben és a jövőben?

-A Megszentelő Szeretet, azaz a Szentlélek Úristen áll életünk középpontjában. Tőle várunk mindent, az Ő ajándékait kérjük reggeli és déli társulati imáinkban, hogy az egy szükségesre irányítsuk tekintetünket és az Ő szeretetét vigyük mindenhova, ahova eljutunk. Célunk az is, hogy hivatásos és képzett munkásokat adjuk az egyháznak és a társadalomnak, és az Igazság Lelkére támaszkodva segítsünk minél többeket, hogy felismerjék Isten róluk való gondolatát. Nincsenek, nem lehetnek intézményeink, így teljesen mások, köztük más szerzetesek, szerzetesrendek szolgálata a feladatunk.  Én személyesen ezt a szeretetet, egységben látást, megkülönböztető képességet ajánlom fel a közös szerzetesi úthoz.

Mészáros Anett/MSZKI