P. Pietro Bovati jezsuita, a Pápai Biblikus Bizottság titkára tartja Ferenc pápa és a Római Kúria tagjai számára az idei nagyböjti lelkigyakorlatot Aricciában március elsején, vasárnap délutántól péntek délig. Az elmélkedések alapgondolata: „Az égő csipkebokor - Találkozás Isten és ember közt a Kivonulás könyve, a Máté evangélium és a Zsoltárok fényénél”.
Pietro Bovati 1940-ben született Olaszországban, 19 évesen lépett a Jézus Társaságába. Tanulmányai során a biblikus tudományokra, jelesen az Ószövetségre szakosodott és a Szentírás professzora lett a Pápai Biblikus Intézetben. 2014-től a Pápai Biblikus Bizottság titkára.
A Vatikáni Rádiónak adott interjújában így mutatja be a lelkigyakorlat témáját:
„A lelkigyakorlat témája az Isten megtapasztalása, melyet Mózes találkozása jelképez az égő csipkebokorral, valamint a belőle tűzként áradó Isten Szava, mely megvilágosítja az emberek életét és elmondja nekik a követendő utat. A lelkigyakorlat alapvetően segítség az Istennel való személyes találkozás számára. A lelkigyakorlatot adó feladata abban áll, hogy elősegítse ezt a találkozást Istennel, mely csendben történik, mindenkinél személyes módon. Csak maga az Isten Szava tud személyes eligazítást adni, melyek irányadóak és meghatározóak.
Milyen módszert követ a lelkigyakorlat során?
Az imádság és a prófécia témája vezeti a lelkigyakorlatot, melyet a Kivonulás könyve, a Máté evangélium és a Zsoltárok bizonyos szövegeinek az olvasásával követünk, ami valójában jól kifejezi a nagyböjti időszak dinamizmusát. Ekkor ugyanis arra hívatunk, hogy lelkileg járjuk újra a választott nép útját a pusztában, mely Isten hegye, vagyis a húsvéti tapasztalás felé vezet.
Tehát egyfajta menetelésről van szó Isten Szava fényénél?
Igen, ezt szeretnénk csinálni, átelmélkedve olyan témákat, mint a meghívás, az Isten kegyelmével szemben tanúsított ellenállás, aztán az emberre bízott feladatok a közösségben és így ebből adódóan a felelősség kérdése. Ez vezet Isten jelenlétének vigasztaló megtapasztalásához, aki az emberhez közel lép, vezeti és átalakítja őt olyan emberré, aki képes lesz Isten fényét kisugározni.
A hallgatás szerepe…
Úgy látom, hogy imádságon sokszor beszélgetést értenek, melyben elmondjuk az Istennek a lelkiállapotunkat. Ez az imádság egyik vonása, de annak egy mélyebb dimenziója, amikor az ember azt mondja: „Szólj Uram, hallja a te szolgád!”. Ez az a pillanat, amikor Mózes belép a találkozás sátrába és ott beszél hozzá az Isten úgy, ahogy egy ember szól a barátjához. Istennek ilyen családias jellegű meghallgatása egy prófétai tapasztalat. Ebben a tapasztalatban az ember megismeri az Isten akaratát, meghallja azt, amit Ő mond és ami jó. Ebben a hallgatásban az ember készségessé válik az engedelmességben, hűségben és hitben, ami valóságos hittapasztalat. Az lelkigyakorlatos imádság során ezt kell keresni az embernek. Nem egyszerűen csak az értelmezéséről van szó, hanem mindenekelőtt hallgatásról, ahogy a zsoltár mondja: „Hallgassatok ma az Úr szavára, meg ne keményítsétek szíveteket, mint atyáitok tették a pusztában”.
Az Isten hogyan szól hozzánk?
Úgy, hogy befogadjuk a prófétai Szót, vagyis magát az Isten Szavát, melyet átadott nekünk az Írásokban és arra törekszünk, hogy hasonlóvá váljunk hozzá, mert Isten a próféták által szól hozzánk. Egy ilyen Szó tele van Szentlélekkel. Ez a Szó elér bennünket a mában, hiszen minden sugalmazott szó alkalmas annak közvetítésére, amit az Isten akar velünk az életben. Segít megérteni a történelem értelmét, hiszen Isten Szava nem csak elméleti és általános látomás. Abban segít, hogy lássuk a most megvalósuló történelmet. Arra mozgósít minket, hogy ne csak megfelelően éljünk a szándéka szerint, hanem legyünk az ő fényének, vezetésének és bátorításának az eszköze. Vagyis tegyünk tanúságot róla a testvéreinknek, mint egy lámpás, mint kovász, amit az Úr akar az Egyháza számára. Ez különösen is vonatkozik azokra, akik az egyházban felelősséget hordoznak.
A pápa és a Kúrai jelenléte ösztönző lesz…?
Van egy bizonyos alávettség érzésem ebben a helyzetben. Alázatos testvérként az a feladatom, hogy átadjak nekik egy olyan vallásos tapasztalatot, melyet Isten Szava hallgatásából merítettem és néhány olyan szempontot az imádsághoz, mely segít felfedezni Isten Szava szépségét, mélységét és igazságát. Ez a Szó ugyanis mélyen és személyesen megérint.
Megvilágosító szavak, megújult szívek? Ez a legfontosabb kötelék?
Isten Szavának a feladata bizonyos értelemben az, hogy megérintse és megindítsa a szívet, hogy belülről megújítsa, hogy újra képessé tegye arra, hogy a szív ismét tudjon lelki mélységgel, gyengédséggel, irgalommal és együttérzéssel eltelni. Vagyis tudjunk a kinyilatkoztatás szíve lenni, ahogy Isten az emberekhez szól. Menjünk végül mi is feléjük, hogy segítsük őket, tegyük őket képessé arra, hogy befogadják az élet titkát annak egészen végső eszkatológikus teljességéig – válaszolt a Vatikáni Rádió kérdéseire P. Pietro Bovati jezsuita, a Pápai Biblikus Bizottság titkára, aki vasárnap este kezdi meg lelkigyakorlatos elmélkedéseit Aricciában Ferenc pápa és a Római Kúria tagjai számára.
P. Vértesaljai László SJ – Vatikán
Forrás és fotó: www.vaticannews.va