Jézus Szíve és az irgalom - beszélgetés Pető Éva nővérrel

- Hogyan kapta a Társaság Jézus Szívéről a nevét?

- Alapítónőnk, Barat Szent Magdolna Zsófia Franciaországban, Burgundiában született 1779-ben. Ezen a vidéken különösen erős volt a janzenizmus hatása, amit bár az egyház eretnekségnek nyilvánított és betiltott 1643-ban, mégis hosszú ideig erős negatív hatást gyakorolt ez a teológiai irányzat. Szigorú, bírói istenképet közvetített, és aggályos, Isten büntetésétől rettegő lelkiismeretet alakított ki az emberekben. Zsófia ilyen miliőben nevelkedett, erősen rányomta bélyegét lelki fejlődésére ez a szigorú, követelő istenkép. Nagy, felszabadító erejű váltás volt számára, amikor családjuk ajándékba kapott egy Jézus Szíve festményt, amely a konyhai tűzhely fölött, a falon kapott helyet. A család e kép előtt gyűlt össze esténként imádkozni. Különös intenzitást kaptak ezek a közös imádságok, amikor Zsófia bátyja, Louis - aki tanár és szeminarista volt - börtönbe került, a francia forradalom üldözöttjeként. Csodás módon, az Isten irgalmából megmenekült a guillotine elől. Erről a festményről szelíd, nyílt tekintetű Jézus néz a szemlélőre, és a mellkasán kirajzolódó szívére mutat. Az irgalmas, szeretetből önmagát odaadó és viszont szeretetre vágyó Istent mutatja meg. (Szinte könyörög, hogy ne utasítsd el a szeretetem…) Magdolna Zsófia lelki fejlődésében, istenképének alakulásában fontos szerepe volt ennek a festménynek, a Jézus Szíve tiszteletnek, ami az ő idejében, Franciaországban szintén jelen volt.

- Ezért, amikor később a közösséget Magdolna Zsófia megalapította, egyértelmű volt, hogy a Szent Szívről nevezi el?

- Mint mondtam, ezt a vonzódást kislánykorából hozta Jézus Szívéhez, aki nyitott, befogadó, irgalmas. Nagyon fiatal korától kezdve fontos volt számára Istennel való kapcsolata, már akkor megfogalmazódott benne, hogy szeretné Istennek, az imádságnak szentelni az életét. Kármelita akart lenni, de ebben a francia forradalom megakadályozta, mert akkor minden szerzetesrendet feloszlattak, sok szerzetest, papot kivégeztek. A Gondviselés kísérte az életét a bátyján keresztül, aki megismerkedett egy „földalatti” jezsuitával P. Varinnel. Ez a jó jezsuita azt a vágyat hordozta szívében, hogy egy női rendet alapít, amelyben a nővérek fiatal lányok nevelésével, tanításával foglalkoznak, és anyai szívvel vezetik az ifjúságot Jézus Szívéhez. Jézus irgalmas, emberhez lehajoló szeretetére alapuló szerzetesrendet akart, akik ezt tudják továbbadni a neveltjeiknek. Az ilyen szellemben nevelt lányok aztán férjükre és gyermekeikre hatva lehessenek eszközei a társadalom átalakításának, a hit újraélesztésének, mivel a francia forradalom lelki téren hatalmas pusztításokat okozott.  Louis felismerte, hogy húga alkalmas lenne erre. Így kezdődött a történet. Hosszú útja volt Zsófiának, amíg belső szabadságra jutott, mert a janzenizmus okozta sebeket ki kellett dolgoznia a szívéből. Azt hiszem, hogy talán pont azért, ahonnan indult, ebből a sebzettségből, sokkal inkább érzékeny volt, és sokkal inkább vágyhatott egy igazán szabadságot és elfogadó szeretetet adó Isten után. Ő végül is erre tette fel az életét, ezt az Istent találta meg. Ez az Istenbe szerelmesedés olyan tüzet gyújtott benne, hogy szerette volna tovább adni egyre több embernek. Rendünk alapítása 1800 – ban történt, amikor Zsófia és még három fiatal lány elkötelezték magukat Jézus Szívének, az Isten szolgálatára és Jézus Szívének megdicsőítésére. Bár még nem lehetett Jézus Szíve nővéreinek nevezni magukat, csak akkor (1815-től), amikor a politikai viszonyok megengedték, hogy használják ezt a szimbólumot. Ma is látjuk, hogy a vallás nevében hogy politizálnak vallási tartalmakat.

- Hogyan lehet a Szent Szív Társaság specialitását, ezt a lelkiséget átadni a ma élő fiataloknak? Mi az, ami ugyanaz, mint akkor, és mi változott?

-Ezzel kellett volna kezdenem: mert mit is jelent a Jézus Szíve tisztelet? Alapvetően krisztusközpontú lelkiség. A szív a Bibliában erős szimbólum. Nyilván nem csak egy hússzívet jelent, hanem a személyiség központját. Az akaratnak, értelemnek, érzelmi életnek, a léleknek, a személyiségnek a központját jelenti. A Jézus Szíve tiszteletnek igazából az a magja, hogy Isten irgalmas, hozzánk hajló szeretetének szimbóluma és forrása maga Jézus szíve. Ez a hús - vér szív erős szimbólum. Krisztus, aki a megtestesült Isten, akit azért küldött az Atya ebbe a világba, hogy megmutassa, elénk élje, hogy ki, és milyen az Isten. Hogy ne egy olyan istenképünk legyen, aki messze a felhőkön trónol és apatikusan nézegeti, hogy mi itt a földön hogyan senyvedünk. Isten emberré lett, egy lett közülünk, osztozott és a mai napig osztozik sorsunkban, szeretetének nincs feltétele, és nincsen határa. Az életét adja oda, belehal a szeretetébe ott a kereszten. Egészen addig elmegy, hogy Krisztus az Atyától való elhagyatottságot is elszenvedi. Annyira szeret, hogy azt akarja, ne legyen olyan mélysége, ne legyen olyan szenvedése az emberi életnek, amiben nincs ott velünk társként. Én azt hiszem, hogy valahol ennek a szimbóluma Jézus Szíve, az ő kereszten megnyitott, átdöfött szíve.  Ez a magja ennek a lelkiségnek.  Egy személyes, intim szeretetkapcsolatra hív Jézussal, aki Lelke által az Atyához vezet bennünket. Úgy is mondhatnám, hogy a Szentháromság izzó szeretetkohójába emel minket.

A Jézus Szíve képi ábrázolások nagyon változtak a történelem folyamán. A giccses, édeskés képek engem és szerintem a mai fiatalokat sem segítik közelebb Istenhez, inkább elriasztanak, ártanak. Nem szabad azonosítani ezekkel a Jézus Szíve tiszteletet.  

- A Társaság logója elég beszédes…

-Igen, és nagyon szeretem a logónkat. Jézus kereszten megnyitott szíve. Ez olyan képi ábrázolás, ami nagyon közel áll hozzám. Ebben a megnyitott szívben ott van az egész világ, mind az öt kontinens. Valahogy ez jelzi Krisztus egész megváltó művét, a mi reményünket, hivatásunkat. Azt, hogy mi „Sacré Coeur” nővérek mire vagyunk meghívva. De nem csak mi, hanem minden keresztény, aki ilyen halálig elmenő szeretetet megtapasztal, és azt, hogy ennyire értékesek vagyunk egyenként. Ő ezt teszi értünk, és akkor mi is próbáljuk valahogy követni őt. Mi is adjuk oda az életünket másokért. A rendünknek ez a karizmája, hogy az Isten szeretetét megtapasztaljuk, és továbbadjuk, kinyilvánítsuk, ott ahol vagyunk, azoknak az embereknek, azokban az életszituációkban, ahol éppen élünk. Mert annyira elbűvöl, átalakít az Isten szeretete. Nem maradhat bennünk, a szívünkbe zárva ez a kincs, hanem továbbadjuk a különböző szolgálatainkon keresztül. Igazából nagyon fontos dolog egy „Sacré Coeur” nővér életében, hogy ezt a szeretetet, minden nap újból és újból meg kell tapasztalnia csendben az Isten előtt, a jelenlétében való időzéssel, a szemlélődő imában. Ez nem olyan, hogy egyszer megkaptuk és kész. Minden nap meg kell merülni és minden nap a magunk számára kérni, és az egész világ számára is kérni szeretetet, hogy kiáradjon és éltessen bennünket.  

- Krisztus átszúrt szívéből az irgalom az egész világot elárasztja. A kettő összekapcsolódik. Jézus szívén, ezen az átszúrt szíven keresztül már megtapasztalta az irgalmat. Volt-e olyan, hogy egy másik ember irgalmas volt Önnel?

- Már gyermekkoromban az édesanyámon és a testvéreimen keresztül szólt hozzám a Jóisten. Az isteni irgalomban és az emberiben is, nagyon benne van az elfogadó szeretet, ami úgy fogad el téged, ahogy vagy, a hibáiddal, a púpjaiddal együtt.  És a megbocsátás, az új lappal indulás lehetősége, hogy nem hánytorgatják fel a ballépéseid. Ki tudunk engesztelődni és azzal el van temetve a bántás, vagy sértés. Ilyen szeretet kaptam a családomtól.  Édesapám nagyon korán meghalt, vele kapcsolatban nincsen emlékem. A mostani, szerzetesi életemben is nagyon fontos, mert egy közösségi élet nem megy anélkül, hogy irgalmasak ne lennénk egymással, különben pokol lenne az élet.
Még elsőfogadalmas voltam, - nagyon megmaradt bennem ez az emlék; de már harmincas éveim második felében jártam, mivel érett fejjel, kialakult személyiséggel léptem be a Társaságba. Társaim minimum tíz évvel fiatalabbak voltak nálam és bizony időnként nagyokat bosszankodtam miattuk… Akkor Jézustól erős hívás jött arra, hogy te jó ég, hát próbálj már meg irgalmasabb lenni! Emlékszem, hogy abban az időben nagyon kértem Őt, hogy segítsen ebben.  Most is igen rászorulok, hogy kérjem. A mai napig tudok igen kritikus lenni. A változást csak Isten adhatja meg, minden tőle jön, minden kegyelem. Őt nézzük, Őt szemléljük, hogyan élt, hogy viszonyult az emberekhez. Csakis Tőle tanulhatjuk az irgalmat, Ő alakítja lassan a szívünket, hogy az Ő szemével, Szívén keresztül nézzük embertársainkat, a világot. Ezek talán túl nagy szavaknak tűnnek, bizony én is nap, mint nap megtapasztalom, hogy milyen gyenge tanuló vagyok az én Uram Szívének iskolájában…
Próbálkozom, és mindig újra elesem. Az Ő irgalma, türelmes szeretete tart életben, hogy mindig újra kezdjek. Hiszem, hogy nemcsak nekem fontos az ügy, Ő is szeretné, hogy alakuljak, jobban hasonlítsak Rá. (Újból nagy szavak…) Bárcsak tudnék teljesen szabad kezet adni Neki!

Még egy dolgot szeretnék megosztani Isten irgalmának megtapasztalásával kapcsolatban. Az örökfogadalomra való készületemhez, az ún. probációhoz kötődik. Rendünk alapítása óta él ez a hagyomány, hogy örökfogadalom előtt álló rendtársaink Rómában, nemzetközi Sacré Coeur nővérközösségben fél évig spiritualitásunk, rendi irataink tanulmányozásával, tapasztalataink megosztásával, reflexióval és 30 napos lelkigyakorlattal készülnek a végső elköteleződésre. Része volt e képzési időmnek, hogy pár napra elmentünk Assisibe is. Szent Ferenc és Klára nyomdokait kutattuk, amikor a szegénység fogadalma volt a témánk. Ekkor elzarándokoltunk Assisiből gyalog a Carcere remeteségbe, ahová Ferenc és a testvérek is visszavonultak imádkozni a hegyek közé. Egy ferences kolostor áll ott, aminek egy kicsi kápolnájába csoportunk bemehetett közös imádságra. Annak a kápolnának az oltárképe egy kereszt, egy korpusszal, ami engem teljesen magával ragadott. Ki ez a Krisztus? Milyen Istent mutat nekünk Krisztus? Ez az ábrázolás valami nagyon lényegeset megragad. Ő a Krisztus, aki a kereszten magához ölel engem, téged - mindenki magát helyezheti abba a hordozott alakba… Lelkigyakorlaton fiatalokkal imádkoztam ezzel a kereszttel. Ezt csak szemlélni lehet, és a csendben hagyni, hogy hasson rád.

-Amikor meglátta az irgalmasság évének logóját, eszébe jutott ez a kereszt?

-Az irgalmasság éve logójában is benne van ez, nagyon hasonlítanak egymásra. És a logóban az is valami döbbenet, ahogy Jézus hordoz minket, és olyannyira belemegy a nyomorúságunkba, azonosul velünk, hogy eggyé lesz a szeme a miénkkel (a két alakon három szem ábrázolódik) Teljesen belemegy a valóságunkba és látja, hogy miben vagyunk. Onnan emel fel és szabadít meg.

-A logóban lehet látni, hogy ki visz kit. De ebben a felfedezett keresztben nem.  Ezen kívül még a vér erejét is látom, érzem benne.

- Igen. Vér és víz által mert, ahogy a katona megnyitja Jézus szívét, azon vér és víz távozik. János apostol az első levelében írja, megváltásunk vér, víz által és a Lélek által történik. 

„Isten felragyogtatta irgalmát és hűségét a bűntől sebzett világban. Elküldte szeretett Fiát, aki egy lett közülünk, és életét adta azért, hogy megszabadítson, új teremtményekké tegyen bennünket, és Önmagában gyűjtsön egybe mindent, az Atya dicsőségére.” Ez a Konstitúciónk második paragrafusa. Isten felragyogtatta irgalmát és hűségét azzal, hogy elküldte Krisztust. Életét adta azért, hogy szabaddá tegyen minket, hogy szabadságra vezessen. Igazi belső szabadságra, a hozzá való hasonlóságra, hogy testvérei lehessünk. Azt szeretem a Konstitúciónkban, hogy nem merev szabályok halmaza, hanem nagyon mély spirituális olvasmány.

- Csak kereteket ad, nem szabályokat. Ezért bárhol, bármikor meg lehet valósítani?

- Nagyon magas ideálok, amiket elénk állít, amik felé törekednünk kell, és mindig érzi az ember: igen, és én hol vagyok ettől? Egy olyan ideál, ami húz felfelé. Isten szeretetét megtapasztalni, kinyilvánítani és továbbadni. Hol vagyok én ettől? De törekszünk rá, szeretnénk Jézus Szívéhez alakulni egyre jobban.

- Júniusban van Jézus Szíve ünnepe. Hogyan ünnepli a közösség?

- Jézus Szíve ünnepe Társaságunk egyik legnagyobb ünnepe, de az egész hónap irgalmas szívének van szentelve. Kifejezve azt, hogy nekünk mennyire fontos, ezen a napon ünnepélyes szentmisében megújítjuk szerzetesi fogadalmunkat, hogy újból, teljes szívünkből igent mondjunk Istennek.  Az általános főnöknőnk, aki Rómában van, erre az ünnepre írni szokott egy nagyon szép levelet. Lelki táplálék ez, és segíti a készületet.  Ezzel a levéllel is imádkozva, közösen is megosztva, novénával - imakilenceddel - készülünk. Mivel ez az ünnep pénteken van, azaz munkanap, plébániánkon, a Zugligeti Szent Család templomban az este hatos szentmisén ünneplünk, és utána szeretetvendégségre hívjuk a jelenlevőket: plébániánk tagjait, társult tagjainkat, barátainkat, családtagjainkat, mindenkit, aki eljött, hogy osztozzon örömünkben. Kötetlen együttléttel, beszélgetéssel, agapéval folytatódik tehát az ünnep házunkban, sok kedves vendéggel. Tavaly is voltunk negyven-ötvenen.

-ma-

Csatolt képek: A Barat család otthoni Jézus Szíve képe, a felfedezett kereszt és a Társaság logója.