Az ünnepség idei díszvendége és a szentmise főcelebránsa dr. Martos Levente Balázs püspök atya volt, aki közösen mutatta be a legszentebb áldozatot Benke István atyával, az otthon lakóit évek óta hűségesen szolgáló nyugdíjas címzetes apáttal, Berta László plébánossal, valamint Molnár Miklós plébániai kormányzóval, aki rokona az egyik alapító testvérnek. A szentmisén Ács Dávid orgonaművész szolgált, és Kiss Zsuzsanna karnagy vezetésével a Coelestis Regina Énekkar énekelt.
A püspök atya homíliájában kiemelte, hogy Jézus Szívében Isten szeretetét ünnepli az egyház, mégpedig úgy, ahogy ez a szeretet Jézus Krisztusban megmutatkozott. Az ünnep szentírási szakaszai erről az isteni szeretetről szóltak. Ózeás próféta bemutatta, amint Isten kiválasztott egy népet, hogy szövetséget kössön vele. „Gyermek volt még Izrael, amikor megszerettem… Olyan voltam hozzá, mint aki arcához emeli a csecsemőt…” Isten gyöngéden, szelíden és kitartóan szeret. Szinte érezhető az a puha ölelés, mellyel - akár egy anya a gyermekét - Isten karjaiban tartja és táplálja az ő népét.
Az efezusi levélben Pál apostol arról beszélt, hogyan tudunk egyre mélyebbre hatolni napról napra ennek a szeretetnek a megértésében. „Akkor majd fel tudjátok fogni… mi a szélesség és a hosszúság, mi a magasság és a mélység, és beteltek Isten szeretetének teljességével.” Mintha belépnénk Isten szívébe... Feltárul Jézus Szíve, és befogad minket. Aranyszájú Szent János azt mondja, hogy akik szeretik egymást, az olyan, mintha ki- és beléphetnének egymás szívébe. Jézus Szíve nekünk is megnyílik, amikor szeretünk. Balázs atya arra biztatta a jelenlévőket, hogy Jézus feltárt Szívének példájára mi is nyissuk meg szívünket Isten és egymás felé, hogy ez az isteni szeretet akadálytalanul áramolhasson a világban.
János evangéliuma bemutatja, hogy Jézus kereszthalálakor a katona lándzsával átszúrta az oldalát, megnyitva a szívét, melyből vér és víz folyt ki. A Jézus oldalából kifolyó vér és víz már az egyházatyák számára is az eucharisztia és a keresztség jelképei voltak. A Jézus Szíve azt jelképezi, hogy Isten közel van hozzánk, bár ezt nem mindig érzékeljük. Amikor azonban rátekintünk egy keresztre, egy szentképre, amikor gyöngéden megérint egy családtag vagy egy ápoló, úgy tekinthetünk ezekre, mint Isten szeretetének jelére. Áldja meg Isten mindazokat, akik szeretetének jeleit keresik, és áldja meg mindazokat, akik gyengéden odaállnak felebarátaik mellé, megnyitják nekik a szívüket, hogy enyhülést adjanak. Áldja meg kegyelmével az egész egyházat, hogy egyre teljesebben lehessen Jézus szerető Szívének képmása és eszköze! – zárta ünnepi beszédét dr. Martos Levente Balázs püspök atya.
Szentáldozás után a Jézus Szíve Társasága tagjai az Oltáriszentség jelenlétében megerősítették elköteleződésüket, életfelajánlásukat Jézus Szerető Szívének. A jelenlévők közül többen megrendülten köszönték meg, hogy részesei lehettek ennek az ünnepélyes pillanatnak.
A szentmisét követően Gergely Katalin általános elöljáró megköszönte az Otthon munkatársainak az ünnepség megszervezését. Felidézte a Társágot alapító Bíró Ferenc jezsuita atya alakját, aki a kert platánfáit szemlélve reális krisztuskövetésre buzdította leányait. Végül néhány rövid gondolatot olvasott fel a nemrég elhunyt Simon András képzőművész írásaiból. Horváth Tibor, Pécel város polgármesterének köszöntése után a helyi Szent Erzsébet Katolikus Általános Iskola tanulói nagy sikert arató énekes-táncos műsort mutattak be az egybegyűlteknek. Végül finom ünnepi ebédre invitáltak mindenkit, mely alatt kedves köszöntésekre, jó hangulatú baráti beszélgetésekre is sor kerülhetett.
Forrás és fotó: Jézus Szíve Társasága
