A Magyar Katolikus Püspöki Konferencia tagjai november 20. és 24. között ad limina látogatáson vettek részt Rómában. A küldöttség tagjával, Szocska A. Ábel nyíregyházi görögkatolikus apostoli kormányzóval Vértesaljai László SJ készített interjút a Vatikáni Rádióban.
Szeretettel köszöntöm, mint a püspöki kar legfiatalabb tagját. Milyen tapasztalatokat szerzett az ad limina látogatásról?
Nagy szeretettel köszöntöm a Vatikáni Rádió hallgatóit. Számomra több szempontból is különleges ez az ad limina látogatás. Ahogy említette, a püspöki konferencia legfiatalabb tagja vagyok, nem szenteltek püspökké, a kinevezésemnél fogva mégis a püspöki kar tagjai közé tartozom mint apostoli kormányzó, ezért részt vehetek az ad limina látogatáson. Ez a látogatás többszörösen is megható élmény, és megérint engem. Már az is nagyon pozitív élmény volt számomra, amikor a püspöki kar tagjai közé kerültem, és szeretettel fogadtak – mint papot s egy új egyházmegye főpásztorát. Ezt a fogadtatást az ad limina látogatás csak erősíti.
Elöljáróként a hivatal betöltésével járó feladatok közepette sokszor az Egyháznak a csak a világi arcát látjuk, a mindennapos intéznivalókat helyezzük lelki szemeink elé. Ez a római látogatás megmutatta számomra az Egyház lelki arcát is. A Szentatyával való találkozás, azok a közvetlen szavak, amelyeket hozzánk intézett, az a fajta nyitottság, amellyel bennünket fogadott, mind abban erősített meg, hogy mindannyiunknak, akik az Egyházban vagyunk és sokszor belefeledkezünk a napi teendőinkbe, szép üzenet lehet, hogy az Egyház nemcsak a sok feladat, intéznivaló és teendő, hanem ott van az Úristen is az ő jelenléte által, és ezt nagyon jó megtapasztalni. Megerősít engem.
Görögkatolikusként és bazilita szerzetesként hogyan látja, mit tud adni a szerzetesi lelkiség az Egyháznak, és mit tud adni a görögkatolikus lelki örökség a magyar katolikus Egyháznak? Különböző a rítus, de tulajdonképpen közös a hitünk, és egymást gazdagítjuk…
Feladataink végzése közben óhatatlanul belevisszük a mi sajátos görögkatolikus hagyományainkat, liturgikus örökségünket, lelkiségünket a katolikus Egyházba, gazdagítva azt. Szerzetesként mindazt a pluszt tudom adni, amit az évek során, főként a máriapócsi rendházunkban, nemzeti kegyhelyünkön megtapasztaltam, és ezzel tudom szolgálni az Egyházat.
Kárpátaljáról, Nagyszőlősről származik, mit jelent ez az Ön számára?
Mi Kárpátalján sohasem éreztük azt, hogy nem tartozunk Magyarországhoz. Gyerekkoromtól fogva úgy nevelkedtem, hogy magyar vagyok; teljesen természetes volt, hogy a környezetemben oroszul, ukránul beszéltek, de a szülőfalumban, a családi házban csak magyarul. Időről időre előfordul, hogy találkozunk személyekkel, akik az Erdélyben, vagy Kárpátalján élő magyarokat ukránoknak vagy románoknak nevezik, de mi, akik onnan származunk, s akik ott élnek, azért ezt egészen másként éljük meg.
A Kárpátalján működő görögkatolikus Egyházzal milyen a kapcsolata a magyar görögkatolikusságnak?
Kárpátalján saját helynöksége van a kárpátaljai magyar görögkatolikus Egyháznak, és a munkácsi egyházmegyéhez tartozik. Többnyire csak a pozitív és jó dolgokkal van kapcsolatunk; közös programokban, örömökben osztozunk; ezek kerülnek előtérbe. De azt mindannyian tudjuk, hogy egyre többen költöznek át Kárpátaljáról Magyarországra, és közöttük a görögkatolikusok is egyre többen veszik fel itt velünk Magyarországon a kapcsolatot: azok, akik itt szeretnék görögkatolikus hagyományaikat megélni.
Lassan véget ér az ad limina látogatás, mi az, amit hordoz a szívében erről az alkalomról?
Szerintem mindannyiunkra a Szentatyával való találkozás tette a legmélyebb benyomást. Egy életre szóló találkozás volt, de ahogy az egyéb kongregációkban is fogadtak bennünket, a segítő szándékot láttam. Azt éreztem, hogy jó katolikusnak lenni, kereszténynek lenni, szerzetesnek lenni, hogy odafigyelnek ránk, gondoskodó figyelemmel vannak irántunk, fontosnak tartják a helyzetünket, ügyeinket.
A katolikus szó „egész szerint valót” jelent, egy nagy családot. Volt ilyen „családélménye”?
Minden egyes alkalommal, amikor főpásztorként vagyok egy rendezvényen, amikor a római katolikus rítus, hagyományok, ünnepélyek szerint vagyunk együtt. De ez nem idegen tőlem, hiszen Máriapócson is nagyon sok római katolikus rendezvény valósul meg görögkatolikus környezetben, tehát ez oda-vissza működik. Azt hiszem, nagyon szép a mi együttműködésünk itt, Magyarországon a katolikus Egyházon belül, és szép, ahogyan befogadnak, ahogy szeretnek minket, ahogy jelen vagyunk a Magyar Katolikus Egyház életében.
Köszönöm a beszélgetést, dicsőség Jézusnak!
Én köszönöm. Dicsőség mindörökké!
Forrás és fotó: Vatikáni Rádió