Április 8-án a Jézus Szíve Társasága testvéreiként különleges napra ébredtünk, bár ennek az évnek minden napja kiemelkedik a hétköznapok szürkeségéből a megszokott tevékenységeink végzése közben is.
Az idei év legelső napján közösségünk megalakulásának 100. évfordulójáért adhattunk hálát, most pedig egy újabb 100. jubileumhoz érkeztünk: legidősebb testvérünk, Maróti Margit SJC, éppen egy évszázada látta meg a napvilágot Forráskúton szülei második gyermekeként.
Vallásos neveltetése után 15 éves korától Társaságunkon keresztül Jézus Szívének és az Ő népének szentelte életét, mert nagyon vonzotta a közösség mozgalmas élete és az engesztelés gyakorlati módja.
Hosszú és kalandos életútján sokszínű apostoli küldetésünk minden területén tevékenykedett. Buzgó szíve, másokért való tenni akarása egészen Kanadáig vitte, ahonnan 40 évnyi missziós tevékenység után örömmel jött vissza Magyarországra.
Akik a rendszerváltás utáni években a Tahiban működni kezdő Lelkigyakorlatos házunkban megfordultak, bizonyára örömmel emlékeznek vissza azokra a finom falatokra, melyekkel a lelkük táplálása mellett a testüket kényeztették a konyha által, amit Margit testvér 20 éven át vezetett. 9 éve a fenntartásunkban lévő Péceli Idősek Otthonának lakója, ahol derűs, szeretetteljes lénye bearanyozza a lakók és munkatársak életét.
Mindig nagy örömmel, élvezetesen mesél kalandokban bővelkedő életéről, miközben az őt hallgatókra szinte kézzel foghatóan árad valamennyi abból a szeretetből, ami minden nehézségen, akadályon átlendítette, amelytől folytonosan ösztönözve sohasem fáradt bele a jótéteményekbe.
Testvéreiként mindannyian őrzünk vele kapcsolatban egy-egy olyan személyes élményt, melyre visszagondolva felmelegszik a szívünk, megelevenedik előttünk Istent szerető és szolgáló fáradhatatlan alakja, jóságos szíve, rendíthetetlen kitartása.
Hosszú életére rácsodálkozva már hetek óta naponta említette, hogy közeledik a 100. születésnapja, mi pedig akárhogyan próbáltuk előtte rejteni az ünnepi meglepetés készületeit, megérezte a körülötte zajló sürgés-forgásból.
A járványügyi előírásokat figyelembe véve az otthonban élő testvérekkel együtt csupán tucatnyian lehettünk együtt a Társaságból, de mindannyian nagy kegyelemnek tartjuk, hogy minderre nem csupán a Társaság születésének jubileumi évében, hanem a Szentatya által meghirdetett Szent József évben kerülhetett sor. Ő ugyanis kezdetektől fogva legkedvesebb szentjeink egyike, mindig kiemelkedő tisztelet övezte a testvérek között.
Emellett a húsvét nyolcada is emelte jeles ünnepünk fényét, mely a lakóközösség zárt körében szentmisével kezdődött Benke István atya celebrálásával. Bevezetőjében meghívott bennünket, hogy ünnepelt testvérünkkel együtt hálatelten köszönjük meg e hosszú földi élet örömeit és nehézségeit. A prédikációban pedig kitért arra, hogy egy ilyen hosszú életben nem minden nap örömünnep, de ha mindig Isten iránti bizalommal fogadjuk el a jelenünket, akkor a feltámadt Jézus boldog öröme hatja át a napjainkat, ez pedig kisugárzik a körülöttünk lévőkre, ami tanúságtétel a környezetünknek.
Szentmise után az ez alkalomból összeállt testvérkórus énekében gyönyörködhetett az ünnepelt, majd Suller Melinda SJC általános elöljárónk köszöntötte, és elhangzott az ő tiszteletére írott, sugárzó lényét bemutató vers, melyet egy fiatalkori fényképével kiegészítve, bekeretezve kapott a Tahiban növő virágokból összeállított kosárkával együtt.
Az ünnepi ebéd a munkatársak és lakók zárt közösségében zajlott, melyen tovább folytatódott a meglepetések sora köszöntők, ajándékok, a munkatársak által előadott személyes hangú zenei betétek, a Szent Erzsébet Iskola diákjainak pendrive-on elküldött köszöntője és születésnapi rajza formájában, s természetesen a születésnapi torta is asztalra került.
Ebéd előtt volt lehetőségünk egy kis derűs beszélgetésre, melynek során Margit testvér Alapító Atyánkkal kapcsolatos élményeiből is idézett. Ő az egyedüli testvérünk, aki még személyesen találkozott vele, sőt, a halálos ágyánál az utolsó áldásában is részesült. Ebből adott nekünk tovább most, amikor ő is Isten áldását kérte ránk. Margit testvérért, az Otthonban tevékenykedő minden munkatársért - akik nélkül nem ünnepelhette volna velünk ilyen jó egészségben ezt a napot - mindannyian hálatelt szívvel indultunk haza, jubiláló testvérünk útravalóul hozzánk intézett szavait bevésve szívünkbe: Legyetek hűek, szeressétek az Istent!
Jubileum
Kertünkben a fű, fa, virág
szépségét ne rejtse,
bomoljon ki minden szirom
téged ünnepelve!
Elérkezett az esztendő
eme neves napja,
lelkünket az öröm s hála
teljesen áthatja.
100 éves a Társaságunk,
te is az lettél ma,
ajkunk dalol, s nem maradhat a
szívünk sem néma.
Sok-sok éve közénk hívott
a jóságos Isten,
hogy általad mireánk is
bő kegyelmet hintsen.
Útjaidon Jézus nyomát
hűséggel követted,
Őt dicsérte minden munkád,
tiszta szíved, lelked.
Amerre csak megfordultál,
vitted szeretetét,
számodra a jótettekből
sohasem volt elég.
Képmását oly nagyszerűen
öltötted magadra,
Vele zajlott hosszú élted
számtalan kalandja.
Kívánjuk, az áldását rád
ezután is hintse,
s maradj a mi közösségünk
legragyogóbb kincse!
Kurczina Terézia SJC
Fotó: Pásztor Péter és Erdősné Horváth Mária
