Szent Domonkos örök életre születésének és a „Sacra praedicatio” magyarországi kezdetének 800. évfordulóját ünnepelte a domonkos család. Michael August Blume SVD apostoli nuncius, a domonkos rend generálisa és több elöljárója az egész magyar domonkos család részvételével mutatott be szentmisét június 13-án a Mátyás-templomban, majd rendtörténeti kamarakiállítás nyílt a közeli dominikánus udvarban. A Magyar Kurír beszámolóját olvashatják.
Körbevesszük az oltárt a budavári Nagyboldogasszony - (Mátyás-) templomban. A tekintetek a középpontra irányulnak, s mintha egy láthatatlan lánc fogna össze mindannyiunkat, miközben az Eucharisztia ünneplésére készülünk. A szentélyben a domonkos testvérek és nővérek fehér habitusukban, a padokban a hívek, köztük a világi domonkos közösségek tagjai, középen az oltár.
A rend kettős jubileumot ünnepelt. Szent Domonkos halálának és a rend magyarországi története kezdetének 800. évfordulóját. Az ünnepre Magyarországra érkezett Gerard Timoner OP, a rend generálisa, Peter Kreuzwald OP, a Teutonia Domonkos Rendtartomány – ide tartozik a magyar vikariátus – provinciálisa, Alain Arnould OP, európai socius. A szentmise főcelebránsa Michael August Blume SVD, Magyarország apostoli nunciusa volt.
Az egybegyűlteket Andrzej Kostecki OP tartományi vikárius köszöntötte. Kifejezte örömét, hogy együtt adhatnak hálát azért, hogy a „rend 800 éve tanúja lehet a világ- és magyar egyház örömének és bánatának, részese lehet életének. Egy pillanatra megállunk megköszönni ezt az időt, a testvéreket és mindazokat, akiknek hirdetjük az evangéliumot.”
A szentmise szónoka, Gerard Timoner feltette a kérdést: Mi teszi ezt a jubileumot annyira sajátossá? A 800 év önmagában elég ok, hogy ünnepeljünk? Válaszában azt fogalmazta meg, nem minden számít, ami megszámlálható, s nem minden számolható meg, ami számít”.
Kifejezhető számokban, hány domonkos testvér, nővér és világi domonkos él Magyarországon, de a szeretet, az elköteleződés és a hivatás, ami a domonkos család tagjait itt összegyűjti, nem megszámolható. Isten országa az ő kicsi, emberi, törékeny valóságuk – olyan személyeké, akik nem saját erejükre, hatalmukra hagyatkoznak, hanem Isten hatalmas szeretetére és irgalmára.
„Így az én átváltozik, és mi lesz belőle, és az egyén identitása kitágul” – mondta a rendi mester. „Saját erőnk ugyanis egyértelműen kevés a világ problémáival szembesülve, ám ha Isten szolgálatába állítjuk, hasznossá válik és értelmet nyer. Isten szeretetének csodája az, aminek köszönhetően az elvetett mag kicsírázik és szárba szökken.” Ahogy Ferenc pápa Bolognában Szent Domonkos sírja előtt imádkozott – idézett a rendnek címzett Praedicator gratiae című leveléből –, Gerard Timoner, a generális is imádkozott homíliájában a magyar domonkos családért. Amikor ugyanis valakiért imádkozunk, ott vagyunk Jézus imádságának szívében, a középpontjában – mondta.
„Táplálj bennünket, Urunk, engedj betelni Szentlélekkel, hogy új pünkösdöt tapasztalhassunk, Isten hatalmas erejének és cselekedeteinek megújult hirdetését, és újra fellángoló elköteleződést küldetésünk, a lelkek üdvösségén való fáradozás mellett. Áldd meg, Urunk, itt, Magyarországon a testvéreket, nővéreket és az egész domonkos családot, s ajándékozd meg őket egészséggel, boldogsággal és életszentséggel!”
A jubileum alkalmából kamarakiállítással emlékeznek meg a rend magyarországi történetéről. Az egykori budai Szent Miklós domonkos kolostor romjainál, a dominikánus udvarban helyeztek el tablókat. Itt fogott ugyanis az 1241–42. évi tatárjárás pusztításai után Béla király uralkodói rezidencia és főváros építésébe, s itt kapott helyet „a király kedvenc szerzetesrendje”, a domonkos rend is. A plébániatemplom szomszédságában 1254-re készülhetett el a Szent Miklós-templom és a hozzá kapcsolódó kolostorépület, mely először 1541-ben, a török megszállás előtti ostromok idején, majd Buda 1686-os felszabadítása során, végül 1945-ben, Budapest ostromakor is romba dőlt.
Hosszan elnyúló helyreállítás és újjáépítés eredményeként ma a Budapest Hilton magába foglalja a középkori kolostor leglátványosabb maradványait, az úgynevezett dominikánus udvart. A kamarakiállítás tablói a turisták figyelmét hívják fel a rend magyarországi történetére, mai jelenlétére. A domonkos közösség célja az volt, hogy megnyissák a nagyvilág felé a hely, a rend és híres nagyjaik történetét.
A tárlaton V. Németh Zsolt mondott köszöntőt, kiemelte annak jelentőségét, hogy a domonkos rend jelen volt Magyarország történetének sorsfordító eseményein és ma is itt van, amikor „viharfelhők gyülekeznek”. A domonkosok hozzásegítenek, hogy a kereszténységben válasszunk jövőképet.
Szent Domonkos életpéldája arra figyelmeztet, soha nem szabad összetévesztenünk a célt és az eszközt, és az a hivatásunk, hogy magát a valóságot ismerjük meg, s cselekvő, tenni akaró, építkező Egyházzá váljunk.
A tárlatot Zágorhidi Czigány Balázs történész, a Vasvári Domonkos Rendtörténeti Gyűjtemény és Múzeum igazgatója nyitotta meg. Bemutatta a jubileumra készült, Domonkosok című kiadványt. „Romok mellett állunk, de a romok nemcsak a pusztulásról beszélnek, hanem a folyamatos megújulásról is. Hiszen ez jövőépítésünk alapja.” Juliánusz barát különleges jelkép számunkra. Ő volt, aki hírt hozott Magna Hungaria magyarságáról. Azért kereste fel pogányságban maradt testvéreit, hogy elvezesse őket Krisztushoz. Így gondoljunk rá! – biztatott a történész.
Ezután elhelyezték az emlékezés virágait Juliánusz barát, domonkos szerzetes szobránál. Végül vasvári finomságokkal, mézborral és domonkos süteménnyel vendégelték meg az ünneplőket.
Az ünnepi szentmisén részt vett V. Németh Zsolt, a kiemelkedő nemzeti értékek felügyeletéért felelős miniszteri biztos, Vasvár országgyűlési képviselője, valamint Tóth Balázs, Vasvár polgármestere is.
Szerző: Trautwein Éva
Forrás és fotó: magyarkurir.hu
