Az 1993-ban Flores szigetén született Aloysius Gonzagának és az 1991-ben Timor szigetén világra jött Yuliusnak nagyon hasonlóan alakult a papi hivatása: mindketten egyházi középiskolába jártak, ki-ki a saját szigetén lévő kisszemináriumban – derült ki a szentmise előtti ismertetésből, amelyet P. Madassery Benvin Sebastian SVD, a Pápai Missziós Művek magyarországi igazgatója tartott. – 2011-ben léptek be az Isteni Ige Társaságába (ez a verbita rend hivatalos neve); első fogadalmukat követően, 2013 és 2015 között Flores szigetén kezdték meg filozófiai és teológiai tanulmányaikat.
2015 szeptemberében érkeztek Magyarországra, ahol másfél évnyi nyelvtanulás után a Pázmány Péter Katolikus Egyetemen folytatták filozófiai és teológiai képzésüket; idén fejezték be tanulmányaikat. 2021 szeptemberében Kőszegen tettek örökfogadalmat. 2022 februárjában rendtársuk, Német László SVD nagybecskereki megyéspüspök szentelte őket diakónussá Bicskén, az ottani plébánián egy ideje ugyanis a szerzetesrend látja el a lelkipásztori szolgálatot. Sudarman Aloysius Gonzaga Nagytétényben és Bicskén, Klau Yulius a Baross Gábor-telepen és a vasvári Szent Kereszt felmagasztalása plébánián látott el az elmúlt hónapokban diakónusi szolgálatot.
A városszéli plébániatemplom, amelynek hőfoka inkább az indonéziai, mint a magyar nyarat idézte, teljesen megtelt az ünneplő hívekkel – több tucat rendtárs, egykori professzor és más lelkipásztor ünnepelt együtt a két szentelendő verbitával. Számos hívő ki is szorult a templom előtti padokra.
A szertartás elején Tete Remis magyarországi tartományfőnök köszöntötte az egybegyűlteket, kiemelten is Cserháti Ferenc püspököt, aki a külföldi magyarok lelkipásztori ellátásával megbízott püspökként maga is jól tudja, mit jelent a különböző népek, kultúrák találkozása az Egyházban.
Jelen volt az ünnepen a verbita rend szlovákiai tartományfőnöke, Pavol Kruták SVD, és számos rendtag a környező országokból. Indonéziából a szentelésre ideutazott Sudarman Aloysius Gonzaga öccse és Klau Yulius nagybátyja. A további családtagok, ismerősök – akár Indonéziából, akár Magyarországról vagy máshonnan – az internetes közvetítés révén tudtak bekapcsolódni az ünnepbe.
Az evangélium után a Názáret Missziósház vezetője, Ghie Marcell atya kérte a két diakónus pappá szentelését Cserháti Ferenctől.
A püspök, miután elfogadta a két jelöltet, szentbeszédében két üzenetet fogalmazott meg a szerzetességgel és a papsággal kapcsolatban: beszélt arról, hogy a közös krisztusi küldetés egységét kell átadniuk az Egyházban, valamint hogy Krisztus urunk nyáját a Jó Pásztor szívével kell szeretniük.
A szinoptikus hagyomány bizonyítja, hogy Péter társai nevében is felszólalt, egyfajta elsősége volt közöttük. János evangéliumából ugyanakkor mintha az rajzolódna ki, hogy a szeretett tanítvány hűségben és szeretetben túltett Péteren. A szónok rámutatott, hogy a két apostol karizmája különbözőségével kiegészíti egymást, együtt munkálkodásukban sem Péter elsősége, sem a szeretett tanítvány kiválósága nem szenved csorbát. Ezt az is bizonyítja, hogy a jánosi közösség, amelynek saját tradíciói lehettek, elismerte Péter primátusát.
Cserháti Ferenc rámutatott, hogy az Egyháznak és a megszentelt élet közösségeinek is hasonló módon szükségük van egymásra. Ehhez III. Ince pápa történetét hozta fel példaként, aki álmában azt látta, hogy egy jelentéktelen szerzetes menti meg az összedőléstől a lateráni bazilikát, a pápa legfőbb székesegyházát. Később aztán Assisi Szent Ferencben felismerte ezt a szerzetest, a ferences rendben pedig azt a közösséget, amely megszilárdíthatja az Egyházat. A szerzetesrendeknek szükségük van létrejöttükhöz az Egyház alapjaira, az Egyháznak pedig szüksége van a rendekre, hogy gyakorolni tudja hivatását. A szerzetesrendek karizmái nélkül az Egyház fogyatékos lenne – hangsúlyozta a püspök.
A papi hivatás szépsége az egység, az összetartozás; szeretetközösségben, testvérként követjük az Urat – tette hozzá a szónok. Cserháti Ferenc elismerte, hogy a manapság meghatározó szubjektivizmus az egyént dicsőíti, és az egyéni hiúságok is sokszor az összefogás ellen hatnak, de a Krisztussal való közösséget igazán a papsággal együtt, a püspök körében lehet megélni.
A papok és szerzetesek másik fő tulajdonsága kell hogy legyen, hogy a Jó Pásztorhoz hasonlóan még az életüket is hajlandók feláldozni nyájukért – mutatott rá a szentelő püspök. – Nem az ad jogcímet egy papnak, hogy szereti-e a rábízott nyájat, hanem hogy szereti-e Jézust, ahogy Péter apostol meghívásánál is látjuk. Cserháti Ferenc hangsúlyozta, hogy a nyáj, az egyházközösség nem lesz mindig szeretetreméltó, nem is várhat tőle a pásztor mindig viszonzást. Az, hogy Jézus mint jó pásztor a mérce azoknak, akik valamilyen tisztséget viselnek az Egyházban, azt jelenti, hogy Jézus szívével kell szeretni.
Az Úr azt a feladatot adta, hogy a gyerekeket, öregeket, betegeket, mindenkit az ő szívével szeressünk – világított rá a szónok. XVI. Benedek pápát idézve felsorolta, mi minden feladata lehet egy jó lelkipásztornak, amely a verbita szerzetesekhez is illő szolgálat. Végül az arsi plébános, Vianney Szent János szavait idézte fel a szentelendőknek: „Az Isten szíve szerinti jó pásztor a legjobb ajándék, amit Isten adhat a plébániának.”
A homíliát követően a jelöltek ígéreteivel folytatódott a szentmise, majd engedelmességük és saját akaratukról való lemondásuk jeleként a püspök kezébe helyezték kezüket, így tették le az ünnepélyes papi fogadalmat.
Ezután a két szentelendő arcra borulva, a többi jelenlévő térdelve énekelte el a Mindenszentek litániáját.
Majd következett maga a felszentelés, amikor a püspök kézrátétellel továbbadta az apostoloktól kapott lelki hatalmat a két fiatalnak.
A püspök után a rendfőnök és valamennyi jelen lévő pap is megismételte a kézrátételt.
Ezután következett a pappá szenteltek beöltöztetése a liturgikus ruhákba, majd a krizmával való megkenés.
A püspöktől megkapták az áldozati adományt, miközben ő azt mondta nekik: „Alakítsd az életed az Úr keresztjének titka szerint!”
A jelen lévő lelkipásztorok is köszöntötték az új paptársakat.
Innentől az újonnan szenteltek is részt vettek a szentmisén a koncelebrálásban. Az áldozás után gitáros énekek hangoztak el, köztük egy indonéz népének is felcsendült.
A szentmise végén az újonnan szenteltek a Baross Gábor-telepi templomban jelenlévőknek és az interneten bekapcsolódóknak is megköszönték a részvételüket, különösen is megköszönték tanáraik támogatását, hiszen az utóbbi években nem indonézul vagy angolul, hanem magyar nyelven végezték a teológiát.
A szertartás lezárása, a pápai és a magyar himnusz előtt a szentelő püspököt, paptestvéreiket és a ministránsokat részesítették újmisés áldásban. A többiek már a Názáret Missziós Házban kaphatták meg ezt a különleges áldást, ahol agapéval is készültek a nagyszámú ünneplőnek.
Szerző: Agonás Szonja
Forrás és fotó: magyarkurir.hu
