Ábrahám, Izsák és Jákob Istene, Urunk, Jézus Krisztus Atyja és a mi Atyánk, fogadd el imánkat, amellyel hozzád fordulunk. Nézd kegyesen jóra való törekvésünket, és segíts szenvedéllyel megélni hivatásunk ajándékát. (Ferenc pápa imája a megszentelt élet évére)
I. 120. zsoltár: A zarándokok iránya - Népünk őrzője
Tekintetem a hegyek felé emelem, * honnét is jöhetne segítségem? Segítséget csak az Úrtól kaphatok, * aki az eget és a földet teremtette.
Ő nem hagyja, hogy meginogjon lábad, * nem szunnyad az, aki őriz téged. Bizony sosem szunnyad, sosem alszik, * aki őre Izraelnek.
Az Úr a te őrződ, † az Úr oltalmaz téged, * ő áll jobbod felől. Napközben a nap heve nem éget, * és a hold nem árt neked éjjel.
Megvéd az Úr minden bajtól, * és megőrzi lelkedet. Az Úr megőriz jártodban-keltedben, * mostantól fogva és mindörökké.
II. 121. zsoltár: A zarándokok pásztora- Jeruzsálem szent város
Örvendeztem, amikor azt mondták nekem: * „Az Úr házába fölmegyünk.” Íme, már itt is áll a lábunk * kapuidban, ó, Jeruzsálem.
Jeruzsálem jól megépült város, * részei szépen egybeillenek. Oda járnak föl a törzsek, az Úr népének törzsei, † Izrael törvénye szerint, * hogy ott az Úr nevének áldást mondjanak. Mert ott állnak az ítélőszékek, * Dávid házának székei.
Jeruzsálemre békét esdjetek! * Béke legyen azzal, aki szeret téged! Békesség lakozzék falaid között, * és biztonság bástyáid tövében.
Testvéreim és barátaim miatt így könyörgök: * „Békesség teveled!” Istenünk és Urunk háza miatt * áldást kívánok neked.
Az isteni ígéret és áldás elszakíthatatlanul összefonódik az elindulás tényével: aki meghívást kapott, annak el kell hagynia megszokott világát, az Istennel új, kockázatos, merész vállalkozásba kezd. A Zarándok – Isten első tette az övéhez hasonló úton levő, vándorló élet felajánlása. (John testvér)