Szentlélek, lángoló tűz, világosítsd meg utunkat az egyházban és a világban. Önts belénk bátorságot az evangélium hirdetésére, és segíts, hogy örömünket leljük a mindennapi szolgálatban. (Ferenc pápa imája)
128. zsoltár: A zarándokok családi élete
A lesújtott nép újraéledő bizalma
Mennyit sanyargattak ifjúkorom óta, * elmondhatja most Izrael. Mennyit sanyargattak ifjúkorom óta, * mégsem bírtak velem. Hátamon szántók szántottak, * sok hosszú barázdát hasítottak. Az Úr azonban igazságos, * megtörte a bűnösök nyakát.
Megszégyenültek, és meghátráltak mind, * akik gyűlölik Siont. Legyenek, mint a fű a háztetőn, * amely elszárad, mielőtt kitépnék; amely nem tölti meg markát annak, aki learatja, * sem ölét annak, aki a kévét összegyűjti.
Nem mondják az arra járók: † „Az Úr áldása legyen rajtatok! * Megáldunk titeket az Úr nevében!”
129. zsoltár: A zarándokok szüksége
A mélységből kiáltok
A mélységből kiáltok, Uram, hozzád, * Istenem, figyelj a szómra!
Fordulj felém, és hallgass figyelmesen * könyörgésem hangos szavára!
Ha bűneinket, Uram, felrovod, * Uram, ki az, aki előtted megállhat? De nálad bocsánatot nyer a vétek, * ezért félve tisztelünk téged.
Remélek az Úrban, benne remél a lelkem, * és bízom ígéretében.
Lelkem várja az Urat, * jobban, mint éji őr a hajnalt. Bizony, jobban, mint éji őr a hajnalt, * várja Izrael az Urat, mert az Úrnál van az irgalom, * és bőséges a megváltás nála. Választott népét ő váltja meg * minden bűnétől.
Igazából nem az ember mögött levő múlt keresése a döntő, hanem inkább az előtte álló vég. Az ember ily módon a cél fölfedezése által ismeri meg a múltat, amit elhagyott… Az úton levés tudatával saját zarándokutunkat járjuk a végcél felé. Ezáltal mind jobban megértjük eredetünket is, hiszen Ő a kezdet és a vég. (John testvér)