134. zsoltár – I.: A zarándokok áldása - CÉL
A csodákat tevő Isten dicsérete
Dicsérjétek az Úr nevét, * ti, az Úr szolgái, dicsérjétek őt, ti, akik az Úr házában álltok, * Istenünk házának udvarán.
Dicsérjétek az Urat, mert jó az Úr, * zsoltárt zengjetek fölséges nevének, mert Jákob házát magának választotta az Úr, * tulajdonába vette Izraelt.
Én megismertem, hogy mily nagy a mi Urunk, * a mi Istenünk, minden pogány istennél nagyobb. Amit akar az Úr, mindent végbevisz, † az égben és a földön, * a tengeren és a vizek mélyén. Felhőket küld a föld széléről, † villámokat szór, ha esik az eső, * csűreikből a szeleket ő indítja útra.
Egyiptom elsőszülötteire lesújtott, * emberre és jószágra egyaránt. Sok jelet és csodát tett benned, Egyiptom, * a fáraó és szolgái ellen! Megvert sok pogány nemzetet, * hatalmas királyokat leterített. Szichon amorita királyt és Básán királyát, Ogot, * és minden fejedelmet Kánaán földjén.
És országukat örökségül adta, * örökségül népének, Izraelnek.
II. Neved, Uram, fennmarad örökre, * nemzedékről nemzedékre él a te emléked, Uram. Igazságot szolgáltat népének az Úr, * és megkönyörül szolgáin.
A nemzetek bálványai ezüst és arany, * emberi kéz alkotásai. Van szájuk, de nem beszélnek, * szemük is, de mégsem látnak; van fülük, de nem hallanak, * és szájukban nincsen lehelet. Hozzájuk hasonlók lesznek készítőik, * és mindazok, akik bennük bíznak.
Izrael háza, áldjad az Urat, * Áron papi háza, áldjad az Urat! Lévi háza, áldjad az Urat, * összes istenfélők, áldjátok az Urat!
Áldott legyen az Úr a Sionon, * ő, aki Jeruzsálemben lakik.
Ez a nép arra hivatott, hogy megőrizze „zarándokszívét” egy teljesen másfajta életstílus körülményei között is. (John testvér, Taize)