A szeretet forrásaként őrizd meg bennünk gyermeki hozzátartozásunkat az Atyához. Segíts, hogy megéljük a találkozás evangéliumát: hogy humanizáljuk a földet, építsük a testvériséget, osztozzunk a megfáradtak, a keresést feladók fáradalmaiban és a várakozók, a keresők, a remény magvait őrzők örömeiben. (Ferenc pápa imája)
VII. 126. zsoltár: A zarándokok gyógyulása
Az Úr nélkül hiábavaló a munka
Hogyha az Úr nem építi a házat, * hasztalan fárad az építő. Hogyha az Úr nem őrzi a várost, * őrzője hasztalan virraszt.
Hiába keltek hajnal előtt, s feküsztök későn, † hiába esztek verejtékes kenyeret: * pihentében is megáldja az Úr, akit szeret.
Az Úr ajándéka a gyermek, * az anyaméh drága gyümölcse.
Mint nyílvesszők a harcos kezében, * erejük teljében a fiak olyanok.
Boldog, aki velük fegyverkezve indul a harcba; * amikor ellenségeivel pörbe száll, meg nem szégyenül.
VIII. 127. zsoltár: A zarándokok alárendeltsége
Családi békesség az Úrban
Boldog mindenki, aki féli az Urat, * aki az ő útjain jár.
Kezed munkájából élhetsz, * boldog leszel, és jól megy sorod. Feleséged olyan lesz házad belsejében, * mint a dúsan termő szőlőtő. Fiaid, mint olajfacsemeték, * olyanok asztalod körül.
Íme, ilyen áldásban részesül, * aki féli az Urat. Áldjon meg téged az Úr Sionból, * hogy lásd Jeruzsálem jólétét életed minden napján! Lásd meg fiaidnak fiait! * Békesség legyen Izraelnek!
Bár a zarándokélet az isteni ígéret sziklaszilárd alapjában gyökerezik, mégis megmarad – emberileg szólva – biztosítatlan és bizonytalan létezésnek. Isten továbbra is megmarad az ember számára a misztérium homályában, titkát csak múló pillanatokban nyilvánítja ki, azt is csak rövidke utalásokkal. (John testvér)