Milyen az epochális oktatás a miskolci jezsuita gimnáziumban?
Miközben rendre hangoztatjuk, hogy a természettudományokban van a jövő, a középiskolában egyre kevesebben választják szakirányként. A miskolci Fényi Gyula Jezsuita Gimnázium pedagógiai innovációja megfordította a trendet, és mára megduplázódott a természettudományt továbbtanulási szándékkal választók száma. Hogyan épül fel a jezsuita program? Erről kérdezte Polák Péter oktatási igazgatóhelyettest Trauttwein Éva.
A jezsuita rend mindig is híres volt innovációiról. Hogyan jellemezné összefoglalóan a jezsuita pedagógiát?
Valóban. A jezsuita pedagógia mindig híres volt arról, hogy a kihívásokat tapasztalva mihamarabb keresi a megoldásokat. Jelenkorunk pedagógiájának sok kihívással kell szembenéznie, mi is keressük a válaszokat. A célunk ma is a teljes ember nevelése. A jezsuita pedagógia olyan 18 éveseket szeretne adni a magyar társadalomnak, akik tudnak gondolkodni, otthon vannak a természettudomány alapjaiban akkor is, ha bölcsészek lesznek. De ha az orvosi vagy mérnöki pályát választják, akkor is meg tudja őket szólítani egy vers, szívesen mennek színházba, hangversenyre. Ötödikben és kilencedikben kaput nyitunk minden tanulónak minden területre. Ezek a kapunyitások megtörténnek a művészetekben, a természettudományokban, a nyelvekben és a bölcseletben. A diák mindenhonnan apró szikrákat kap, és ezeket valamelyik területen később, hetedik osztályban lángra tudja lobbantani. Néhány impulzus szikra marad, de megmarad. S később akár lángra tud lobbanni.
Milyen újításokat vezetettek be Miskolcon?
A Fényi nyolc- és négyosztályos gimnáziumi rendszerben működik. A beérkező ötödikes tanulók matematika és a nyelvi képességfejlesztésével kezdődik a pedagógiai programunk, mely egyszerre fejleszti a matematikai gondolkodást, s hozzá kapcsolódva a nyelvhasználat, általában a gondolkodás fejlesztését. Ez tantárgyba ágyazottan történik, de plusz órában. Nem tárgyi ismereteket tanítottunk, hanem a gondolkodás fejlesztése volt a cél. Hogyan lehet a megszerzett ismereteket felhasználni, a gyakorlatban hasznosítani – erre fókuszáltunk. Ez a programunk ötödik és hatodik osztályban sikeres volt. De hetedikben nem követte más, hirtelen megszűnt. Elindult a gondolkodás, hogyan tudjuk továbbvinni.
Így jött létre az epochális rendszer?
Igen. Láttuk, hogy a hetedikben négy új tantárgy érkezik a természettudományok szétválásával- biológia, fizika, kémia, földrajz, ami még a jó képességű tanulókat is meg tudja viselni. Van, aki a négyből kettőt visz könnyen, van, aki mind a négyet egyszerre szeretné, de mindegyikből erősen tornázni kell, hogy elérje azt a szintet, amit a szülő elvár, vagy amit a tanár a természettudományok terén szükségesnek tart. Ezért gondoltuk, hogy epochális oktatásban szétválasztjuk a négy tárgyat, blokkosítva fél éven át emelt óraszámban két tárgyat tanítunk, miközben az osztályt csoportokra bontjuk, majd a következő félévben a másik két tárgyat vesszük elő.
Milyen megfontolások kísérték a folyamatot?
Tartottunk attól, vajon jó-e az, ha a diák egy fél éven át nem hall az adott tantárgyról, mennyire hátráltatja, ha kihagy egy félévet? Féltünk a hiányzástól. Ha két hét kimarad, azzal szinte egy egész témakör kiesik. Számos problémát kellett megoldanunk, de mostanra, a diákok, tanárok és szülők véleményét kikérve sikerült kifejlesztenünk a programot, kidolgoznunk egy tematikát, tekintettel tudunk lenni a hiányzások pótlására is. Figyeltünk arra is, hogy egy-egy tananyagot ne tanítsunk kétszer. Megtartva a tantervi előírásokat találtunk erre is megoldást.
Mit értékelnek eredményként?
Az adott félévben a tanulók két tantárggyal tudnak foglalkozni, az idegrendszerük nincs szétosztva. A természettudományok rákfenéje, hogy a tananyag megtaníttatása mellett nincs idő kísérletezni. A heti négy óra a csoportbontásban lehetőséget ad elmélyülni. Nemcsak a száraz tananyagot adunk át, van lehetőség kísérletezni, és oda tudunk figyelni arra, hogy megszerettessük az adott tárgyat. Csoportbontásban – 35 fős osztályokat két csoportban tanítunk – könnyebb és jobb munkát végezni. Négy órából kettőn a fél osztály, két másikon együtt van az egész osztály. Ez ró anyagi terhet az iskolára, hiszen a pedagógusnak így hat órája van az adott osztályban, de úgy látjuk, megtérül, mert a gyerekek nyolcadikra nem elfordulnak a természettudományos tárgyaktól, hanem úgy lépnek át a gimnáziumba, hogy szívesen választják továbbtanulási tárgyként is a természettudományokat. Ez volt ugyanis a másik kihívás. Korábban egyáltalán nem tudtak elmélyülni hetedik, nyolcadikban a tananyagban, aztán a kilencedikes tananyag annyira megterhelően érte őket, hogy a többség a túlélésre törekedett, és 11-re a többség elidegenedett, inkább nem választották a természettudományokat, míg a közgazdaságtani és jogi pályák telítve voltak. Ezt próbáltuk megváltoztatni. Mára hathatósan megjelent a továbbtanulásban a természettudományok felé való fordulás. Közelít a 40%-hoz, míg előtte alig 20% volt. A diákok jobban felvállalják ezt a megmérettetést, és mind az egészségügyben, mind kutatások terén megállják a helyüket. Ezzel a rendszerrel nagyobb lehetőséget tudtunk biztosítani azon diákoknak, akik természettudományokat választották. Érzékelhetően megnövekedett a motivációjuk. Már hetedikben egyre többen jelentkeznek versenyekre. Semmi kényszer nincs ebben, egyszerűen bennük van ez igény, hogy lemérjék annak a tudásnak a versenyképességét, amit kapnak. Könnyebb őket kihívások elé állítani.
Mi a folytatás?
Az elmúlt tanévben bevezettük kilencedik osztálytól az orientációs rendszert. Így próbáljuk továbbvinni a gondolkodásfejlesztéssel, majd az epochális rendszerben fejlesztett oktatást. A nyolcadikos diák orientációt választhat. A teljes évfolyam hat, egyenként 24 fős, azonos érdeklődési körbe tartozó csoportban tanul orientációt választva. Természettudományos területen lehetőség van a mérnöki szakokra felkészítő matematika-fizika szakirányra, az egészségügy területére készítő kémia-biológia szakpárra. Akik társadalom- vagy bölcsészettudományok irányába mennének tovább, számukra is van két bölcsészettudományi csoport. A középszintű elvárásoknak megfelelően ők is végigveszik a természettudományos tananyagot, de nem végeznek például annyi számolási feladatot, mint a matematika szakirányt választók. Megtörténhet, hogy később, fakultációnak mégis az orientáció kívül eső tantárgyat választ valaki. Ilyen esetben tagadhatatlan, hogy hátrányból indul, de az erős motiváció segítségével be tudja hozni a lemaradást. Azok pedig, akik az orientációban a természettudományokat választották, a fakultáció öt-öt órájában könnyen veszik az akadályt az emelt szintű érettségi vizsgán.
A fakultáció erre hogyan épül rá?
Az orientáció lehetővé teszi, hogy kilencedik-tizedik osztályban megtanítsuk a természettudományokban a középszintű érettségire szükséges tartalmakat. A fakultációban 11. és 12. osztályban így nem történhet az meg, hogy mondjuk kémiából az osztály alapóráján 12 érdeklődő mellett 20 olyan tanuló ül, akik biztosan nem választják érettségi tárgyul a kémiát. Ebben az esetben ugyanis a tanár nem tud haladni a 12 érdeklődő tanításában. Ezért 10. osztályban lezárjuk ezen tárgyak oktatását, és csak fakultációk keretében biztosítjuk tanításukat. A tanulmányok vizsgával zárulnak kémiából, fizikából, biológiából, s aki magyart vagy történelmet tanul fakultációban, annak ezeket a tárgyakat nem kell tanulnia.
Milyen súllyal jelennek meg a társadalomtudományok és a művészetek?
A jezsuita gimnáziumokra mindig nagyon jellemző volt a bölcselet és a művészetek szeretete. Ezért oktatásunkban kiemelt hangsúlyt kap történelem. Kilencedik osztályban történelemből tanárválasztás lehetősége elé állítjuk a diákokat. Ez azt jelenti, mind a hat történelemtanár bemegy az osztályokba, és elmondja, ő 12. osztályig milyen módszerrel fogja tanítani a történelmet. Van, aki a projektmunkára esküszik. Van, aki a hagyományos frontális oktatás híve. A gyerekek saját érdeklődésüknek megfelelően tudnak tanárt választani. Az a tapasztalat, hogy a 24 fős csoportban 18 nagyon jól együtt tud működni a választott tanárral. Sikeres a kezdeményezés, a Fényi történelem érettségi eredményei országosan a legjobbak között vannak a rangsorban.
Hogyan fogadták a tanárok a megmérettetést?
Az elején nagyon féltünk, mennyire fognak konfrontálódni a tanárok, hiszen valóban, ez megmérettetés számukra. Presztízskérdés, kit hányan választanak. De a történelmi munkacsoporton belül megszületett az egyetértés, mondván, ha szeretnénk fejlődni, akkor vállalnunk, hogy kiállunk. Ez ugyanis feltételezi, hogy a tanár felméri, mik az erősségei, és mikben kell fejlődnie. Mit tudok kínálni a diákoknak, hol vannak berögzüléseim. Azt tapasztalom, a magyar pedagógus-társadalomra nagyon rárakódnak a letanított évek tapasztalatai, a meggyőződés, hogy „én tudom, hogyan kell tanítani, nekem már nem tudnak újat mondani”. Ez a rendszer pedig elősegítette a fejlődést. A munkacsoport tagjai partnerek voltak. Az igazgató atya álma, hogy ezt több tantárgyból is meg tudjuk valósítani. Azon vagyunk, hogy ezeknek a kihívásoknak megfeleljünk, és próbáljunk mindig valamilyen újítást behozni az életünkbe.
Az idegennyelvi képzésük hogyan épül fel?
Ötödiktől 5 órában tanítjuk az első nyelvet, ami az angol vagy a német. Kilencedik osztálytól jön be jelenleg a második idegennyelv, az angol, német mellett lehetőség van franciát vagy spanyolt választani. Most gondolkodunk egy újabb innovációban. A gyerekeink nagyon jó képességűek, a szülők is versenyképes tudást várnak el az iskolától. Így összetalálkozott az a gondolat, hogy talán már hetediktől el tudnánk indítani a második idegennyelvet. Ennek kidolgozása folyamatban van. A tervek szerint heti kettő vagy három órában tennénk lehetővé a második nyelv tanulását.
Mennyire segíti ebben a gimnáziumot, hogy a részei egy világméretű iskolahálózatnak?
A jezsuita iskolák hálózatában főképpen az európai iskolákkal vagyunk szoros kapcsolatban. Az iskolavezetés tagja az európai jezsuita iskolavezetési csoportnak. A diákjaink projekteken számos iskolában megfordulnak, megélik, hogy meg tudnak szólalni nemzetközi környezetben. Azt is megtapasztalják, hogy érték az a tudás, amit itt kapnak, és látják, semmiben sem rosszabbak mint európai társaik. Amerikával kevesebb a kapcsolatunk van, kapcsolatunk van, de ott is meg fordulhatnak diákjaink. Írországba és Németországba rendszeresen kijutnak. Az iskolavezetés törekszik arra, hogy a jezsuita szakmai újításokat megismerjük, ezért a tanárok is rendszeresen látogatják a külföldi intézményeket.
Mit tanulunk mi tőlük, és mit értékelnek ők bennünk?
Mi leginkább módszereket ismerünk meg, és megerősödünk idegennyelvtudásunkban. Tőlünk ők az erős keresztény szemléletet, az általunk élt vallásosságot irigylik. Nálunk a jezsuiták valóban jelen vannak az oktatásban, míg a nyugati iskolákban, ahogyan a társadalomban háttérbe szorul a kereszténység, úgy az iskolák is ennek következményeit kénytelenek viselni. Nekünk hittanóráink vannak, van Parázs csoportunk, melyben diákokat be tudjuk vonni a hitéletbe. Közöttünk élő jezsuitáink, akik példát adnak az életükkel, ott pedig 10 iskolára van egy jezsuita.
Milyen a kapcsolat a szülőkkel?
Felismertük, úgy tudunk jól működni, ha közösen végezzük a nevelés feladatát. Ezért nagyon fontos, hogy megtaláljuk a hangot a szülőkkel. Akkor működünk jól, ha a diák, a tanár, a szülő össze tudja egyeztetni úgy az érdekeit, hogy egyfelé tudnak húzni. A kapcsolatot a lelkészséggel közösen építjük. Szülői ankétokat, akadémiát szervezünk. Segítünk nekik tapasztalatainkkal megérteni a saját gyerekeiket, a kihívásokat, belelátni abba, hogy mi milyen nevelési problémákkal szembesülünk az iskolában, és közös gondolkodást kialakítani. Nem kioktatni akarjuk a szülőket, hanem a közös hangot igyekszünk megtalálni, hogy mindannyian olyan példákat tudjunk mutatni a diákoknak, ami sikeressé teszi oktató-nevelő munkánkat.
Forrás és fotó: gaudeamus.hu