Átadták és megáldották november 14-én az Árpád-házi Szent Margit Óvoda, Általános Iskola, Gimnázium és Kollégium új tornacsarnokát Kőszegen. A domonkos nővérek beszámolóját olvashatjuk itt.
Mit tesz egy négyszázötven fős iskola, ha egy évig tornaterem nélkül kell működnie? Nos, a kreativitást, a jó kapcsolatokat és a türelmet segítségül hívva próbálja átvészelni a helyzetet. Vár és figyel. Figyeli, ahogy a régi, leromlott állapotú tornaterem eltűnik a munkagépek vasfogai között, ahogy óriási lyuk keletkezik a földben, majd betonoszlopok nőnek ki belőle, s lassan falai, ablakai lesznek. Sokévnyi álmodozás, tervezgetés és tizenhárom hónapnyi építkezés után az Árpád-házi Szent Margitról nevezett Szent Domonkos Rendi Nővérek Apostoli Kongregációjának fenntartásában működő kőszegi Árpád-házi Szent Margit Óvoda, Általános Iskola, Gimnázium és Kollégium végre birtokba vehette új tornatermét.
November 14-én délelőtt érkezett el a várva várt pillanat. A tornateremben sportruhába öltözött diákok, a bejárata előtt vendégek gyülekeztek. Kakucs Petra nővér, az intézmény igazgatónője és Deák Hedvig nővér, a Domonkos Nővérek általános főnöknője – mint fenntartó - a kifeszített nemzeti színű szalag előtt üdvözölte Székely János szombathelyi megyéspüspököt, Soltész Miklós, a Miniszterelnökség egyházi és nemzetiségi kapcsolatokért felelős államtitkárát, Ágh Péter országgyűlési képviselőt, Básthy Béla alpolgármestert, Harangozó Vilmos esperes-plébánost, valamint Kőszeg város és a megye több oktatási intézményének képviselőit.
A szalagátvágás után bent a tornateremben folytatódott az ünnepség. A köszöntő beszédek közül nagy népszerűségnek örvendtek Hedvig nővér szavai a gyerekek között: ő – a tréfás kollégák építkezés-Star Wars videójától ihletve – a Csillagok háborújához hasonlította az életünk küzdelmeit, melyekhez sportolással, az új tornateremben szerezhetünk edzettséget és építhetjük a jellemünket is.
Soltész Miklós államtitkár a fiatalok elé idézte a fiatalon elhunyt olasz világi domonkos, Boldog Pier Giorgio Frassati alakját, arra bíztatva őket, hogy kövessék a példáját: Frassati egészen kis gyermek korától komolyan vette a keresztény hit követelményeit, és nem halogatta, hogy meg is valósítsa azt, amit keresztény hite kér: igyekezett jót tenni mindenkivel, erején felül is, és bátran kiállt a fasiszta diktatúra idején is hitéért.
Ezt követően Székely János megyéspüspök megáldotta, és a hegymászó és természetszerető boldog Pier Giorgio oltalmába helyezte az épületet.
Az iskola előző tornaterme még 1983-ban épült. Az épület állaga jelentősen leromlott az elmúlt évtizedekben, és közben az iskola tanulólétszáma is megnövekedett. Ez tette szükségessé olyan új tornacsarnok létesítését, amely alkalmas a testnevelési feladatokra és harmonikusan beleillik az idén 150 éves fennállását ünneplő iskola műemléki környezetébe. A létesítményt a Fejérdy és Bartók Építészeti Kft tervezte, a kivitelezést pedig a győri székhelyű Mikolasek Kft végezte. A beruházás magába foglalta az új, „B típusú” tornacsarnokot, és az ehhez tartozó kiszolgáló helységeket; helyet kapott ezen kívül két új tanterem is, a tornacsarnok mellett pedig új szabadtéri kézilabdapálya, valamint parkoló is létesült. A tornacsarnok olyan minőségben készült, hogy nem csak testnevelésre, sportolásra, hanem nagy létszámú rendezvények lebonyolítására is alkalmas. Az építkezést a Magyar Kormány 1,2 milliárd forinttal, a fenntartó pedig 100 millió forinttal támogatta.
Az ünnep további részeként különböző sportágak képviselőit láthattuk: a kötélugrókat, táncosokat, kézilabdázókat és focistákat, a legkisebb triatlonisták biciklis bemutatót tartottak, a negyedikesek látványos sorversenyt mutattak be. Zárásként a hetedik évfolyam készült egy meglepetéssel: a domonkos rend címerét rakták ki óriási fekete-fehér lapokból. Ez a mozzanat kiválóan jelképezte a lényeget: a test és a lélek együtt alkotja az embert; a domonkos lelkiség, amit az iskola képvisel, nem marad a kápolna falai között. Magunkkal visszük a hétköznapi tevékenységekbe, a játékba, a versenyzésbe, így segít minden „árpád-házis” diákot és pedagógust Isten felé.
Forrás: domonkos nővérek/ Magyar Kurír
Fotó: Ágh Péter
A tornaterem boldog Pier Giorgio Frassati világi domonkos testvér oltalma alatt áll:
BOLDOG PIER GIORGIO FRASSATI (1901-1925)
Pier Giorgio, akit II. János Pál pápa a „nyolc boldogság férfijának” nevezett, az olaszországi Torinóban született 1901. április 6-án. Édesapja, jogász, később a La Stampa olasz napilap tulajdonosa és főszerkesztője, édesanyja a kor tehetséges festője volt.
A róla készült fotókon mindig mosolygós Pier Giorgionak nem volt könnyű, és áldozatoktól mentes élete. A látszólag harmonikus családi élet csak a külvilág számára megalkotott álca volt. Édesapja komoly terveket szőtt egyetlen fia számára, mindenekelőtt utódját látta benne a szerkesztői székben. Ezért nehezen viselte, hogy a fia nem mutatott kellő érdeklődést az újságírás iránt.
Húgával, Lucianaval rendkívül szoros kapcsolat fűzte őket egymáshoz. Kezdetben magántanulók voltak, de mikor mindketten megbuktak az év végi vizsgálókon, a szüleik iskolába íratták őket. Pier Giorgio, miután a helyi iskolában is megbukott, a jezsuitákhoz került. A tanulás mellett itt érlelődött meg hite, és kezdett el komolyabban a vallással foglalkozni. A szentmisehallgatás, szentáldozás és a rózsafüzér imádkozása napjainak szerves részét alkották. Istenkapcsolatából merített erőt ahhoz, hogy átlendüljön a mindennapok nehézségein, de ez lendítette őt előre a szeretetcselekedetek gyakorlásában is. Bár családja tehetős volt, neki szinte soha nem volt pénze. Egyrészt, mert a szüleitől csak ritkán kapott zsebpénzt, másrészt, mert amije volt, azt szétosztotta a nélkülözők között. Rendszeresen kijárt Torino szegénynegyedeibe, hogy gondoskodjon azokról, akiknek semmijük sem volt.
Fontosak voltak számára az emberi kapcsolatok. Barátaival gyakran tett hosszabb túrákat a hegyekbe. Minden erejével azon volt, hogy a hozzá közel állókat Istenhez is közelebb vigye. Mély, személyes imaéletének gyümölcseit megosztotta az általa alapított kis közösségek tagjaival.
Érettségi után úgy döntött, hogy nem a papi hivatást választja, bányamérnöknek kezdett tanulni. 1922-ben a domonkos harmadrend tagja lett, és Savonarola után a Girolamo nevet vette fel.
Fiatalon, 1925. július 4-én hunyt el gyermekbénulásban. Betegségéről családja csak az utolsó napokban szerzett tudomást. Pier Giorgio halálának híre mindenkit megdöbbentett, de még nagyobb volt a család döbbenete, mikor meglátták azt a több ezer, nagyrészt szegény és nincstelen embert, akik elmentek, hogy leróják végső tiszteletüket Pier Giorgio földi maradványai előtt. Ekkor jutott szülei tudomására fiuk karitatív tevékenysége.
Boldoggá avatására 1990-ben került sor. Emléknapja július 4. Életének üzenete minden fiatal számára követendő példa kell, hogy legyen:
„Mi, akik Isten kegyelme által katolikusok vagyunk, nem pazarolhatjuk el a legszebb éveinket, mint ahogy azt sok boldogtalan fiatal teszi, akik csupán azzal vannak elfoglalva, hogy kiélvezzék az életben a jó dolgokat. Ám ezek valójában nem hoznak nekik semmi jót, csak a mai erkölcstelenség gyümölcse terem számukra. Felkészülve kell várnunk, és tudnunk kell kezelni a küzdelmeket, melyeket el kell viselnünk, hogy beteljesítsük a célunkat. (…) Ehhez a következőkre van szükségünk: állandó imára, hogy elnyerjük Isten kegyelmét, mely nélkül minden erőfeszítésünk hiábavaló, továbbá fegyelemre, szervezettségre (…), végül pedig fel kell áldozni saját vágyainkat, mert enélkül nem fogjuk elérni célunkat.”
Forrás: domonkos nővérek