Az International Safeguarding Conference (ISC) iroda mint létrehozó és a Gregoriana Egyetem mint befogadó által szervezett konferencia ebben az évben a sérült emberekkel foglalkozott. A magyar küldöttséget Kele Mária, a Emberi Méltóság-projekt koordinátora, Dobszay Benedek OFM, a projekt szakmai vezetője, valamint Formanek Tamás szociális szakmai tanácsadó alkotta.
Amikor Magyarországon az egyházban emberi méltóságról beszélünk, hangsúlyozzuk az ember teremtettségéből fakadó méltóságát, amely nem pusztán a gyermekvédelemre vonatkozik, annál sokkal tágabb érték. A gyermek védelembe vétele jogi kategória, az állam közigazgatási rendszerében gyermek és fiatal felnőtt esetében a gyermekvédelmi törvény alá tartozó fogalom.
Az elmúlt években nagyon sok munka folyt a gyermekvédelem területén a katolikus egyházban, így a szerzetesi irodán belül működő Emberi Méltóság-projekt keretében is. A Sapientia Szerzetesi Hittudományi Főiskola pedig a Gergely Egyetemmel együttműködve képzést hozott létre ezen a területen, amely a nemzetközi gyakorlathoz hasonlóan tágabb értelmezést kíván adni a védelem (safeguarding) témájának. A konferencián is használt safeguarding kifejezésnek nincs igazán pontos magyar megfelelője: az emberi méltóság ennél tágabb, a gyermekvédelem viszont szűkebb területet fed le. Emellett a magyar egyházi és a közbeszéd mást ért a gyermekvédelem kifejezés alatt is. Az utóbbi a magyar jogi gyakorlat, amely a közigazgatás rendszerén belül a gyámügyi osztályok és a családsegítő szervezetek keretén belül működik, szűkebb és speciálisabb fogalom; míg az egyházban a gyermekvédelem kifejezésen elsősorban az abúzus-ügyek kezelését vagy megelőzését értik.
A katolikus egyház csak az utóbbi években kapcsolódott be a probléma tudatosabb kezelésébe. Maguk a szerzetesi közösségek is látják, hogy – részben az őket ért támadások miatt, részben az általuk fenntartott oktatási intézményekben jelentkező családi vagy gyermekek közötti problémák miatt – fontos kialakítani saját védelmi rendszerüket, illetve elengedhetetlen, hogy a veszélyeztetett gyermekeknek és családjaiknak segíteni tudjanak. A területen nemcsak az intervenció, hanem a prevenció is fontos, ennek pedig része a szerzetesek és a világi kollégák tájékoztatása.
Az ISC-iroda célja együttesen segíteni a gyermekek és a sérülékeny emberek védelmét.
A konferenciára a világ minden tájáról érkeztek a szakemberek: öt földrész számos országát képviselték a védelemmel, abúzus-esetekkel – vagy ezek megelőzésével –, az egyházon belüli emberi méltóság védelmével foglalkozó szerzetesek, papok, püspökök és világi szakemberek. A találkozón 234 szakember vett részt személyesen, de a jó technikai háttér segítségével rengetegen követték az eseményt az interneten keresztül, amelyet helyben és online is akadálymentesítettek a jelnyelvi tolmácsolás által.
A 2024-es konferencia a biztonság és a fogyatékosság témájára összpontosított, és olyan megközelítést kívánt alkalmazni, amely a fogyatékossággal élő embereket állítja a viták középpontjába, az ő sajátos nézőpontjukból foglalkozva a biztonsággal, védelemmel kapcsolatos kérdésekkel.
A találkozó felhívta a figyelmet fogyatékossággal élő gyermekek és felnőttek az átlagosnál nagyobb sérülékenységére és veszélyeztetettségére. Egyes statisztikák szerint a fogyatékossággal élő gyermekek közel felét érhette komoly fizikai vagy szexuális abúzus. Sok szó esett a nagy társadalmi és tradicionális különbségekről, valamint a fogyatékossággal született gyermekek helyzetéről a családban, az Egyházban és a társadalomban. A konferencia több ponton is jelezte, hogy nagyon fontos a problémákról nyíltan beszélni és segítséget nyújtani az érintetteknek. Elengedhetetlen az Egyházon belül a helyi közösségek felkészítése és a nehéz helyzetbe került családok megsegítése. A fogyatékosságokkal szemben még ma is nagyon sok az előítélet, gyakran a családon belül keresik azt, aki felelős a helyzetért, valamint máig elterjedt az a régi tévhiten alapuló szemlélet, hogy a fogyatékos gyermek Isten büntetése. Hangsúlyozták a prevenció jelentőségét, nagyon fontos a következő generációk tanítása az elfogadásra.
A konferencián önálló szekció foglalkozott a siketek közösségeivel, akik nagy számban képviseltették magukat a konferencián. Számukra két nyelven is folyt folyamatosan az előadások tolmácsolása, hiszen a siket közösségek nyelve nemzetenként, sőt akár szűkebb körben is eltérő. Felhívták a figyelmet arra, hogy a sérülékeny fiatalok esetében a kommunikációs problémák miatt hatványozottan ki vannak téve a veszélynek. Rendkívül magas számokról beszéltek az abúzus áldozatává váló siket fiatalokat érintő visszaélésekkel kapcsolatban, és arra is rámutattak, hogy milyen nehéz számukra jelzést tenni az őket ért bántalmazásról. A fogyatékkal élő emberek hangsúlyozták, mennyire fontos számukra a „semmit rólunk nélkülünk” elve. Lényeges és kiemelten fontos az inkluzív társadalom, a velünk és nem nekünk gondolata.
A konferencia részletesen foglalkozott a különböző sérülések, fizikai, mentális, pszichés és pszichiátriai diagnózisok, valamint a halmozottan sérült gyermekek és felnőttek rendkívül sokrétű és bonyolult eseteivel, mindvégig hangsúlyozva: ezekben a helyzetekben a védelembe vétel és a jelzéstétel a megszokottnál is nagyobb nehézségekbe ütközhet.
A konferencia három szekciója a következő témákra összpontosított:
A fogyatékosság kulturális megközelítése (a különböző földrajzi és társadalmi kontextusoknak megfelelően);
az Egyházhoz tartozás (a fogyatékossággal élő emberek elfogadása és részvétele az egyházi életben);
a bejelentés és kommunikáció (a fogyatékossággal élő emberek által az esetleges visszaélések felismerése és bejelentése során tapasztalt nehézségek).
A konferenciát a 2023-as alkalomhoz hasonlóan egy tudományos nap zárta, amelynek fő célja az volt, hogy megteremtse a kutatók és a szakemberek közötti tapasztalat- és véleménycsere platformját.
A rendkívül intenzív programban június 18-án és 19-én este helyet kapott a Pardon című színházi előadás is. Laurent Martinez író és színész önéletrajzi ihletésű darabja egyedülálló lehetőséget biztosított egy túlélő számára, hogy a művészeten keresztül megossza szenvedéstörténetét.
Írta és fotózta: Formanek Tamás/MSZKI
