Burbela Gergely tartományfőnök köszöntőjében arra emlékeztetett, hogy nehéz időkben, az I. világháború alatt született az Isteni Ige Társasága, majd később is nehézségeket, üldöztetéseket kellett túlélnie a rendnek. „Ha mi nem adjuk fel, Isten meg fogja áldani a munkánkat” – vonta le a következtetést, és rövid helyzetjelentést adott a verbiták mai működéséről. Világszerte mintegy hatezer-ötszázan élnek a rend kötelékében, Magyarországon harmincketten szolgálnak, valamint hat kispap készül hivatására, akik közül egy magyar származású. Indiai, indonéz, lengyel, brazil, kongói, ghánai, fülöp-szigeteki származású rendtagok egyaránt működnek Magyarországon – ez a sokszínűség, mint később többször is elhangzott, és a nap folyamán meg is tapasztalhatták a résztvevők, egyike a rend erősségének. II. János Pál mondta: Jézus nélkül nem képes önmagát teljesen megérteni az ember. Ezért fontos, hogy higgyük (ahogyan a nap mottója is hirdeti): „Küldetése a mi küldetésünk.” Higgyük, hogy bármit teszünk is az irgalmasság nevében, az nem hiábavaló. Sem egy család, sem egy közösség, sem egy társadalom nem létezhet irgalom, megbocsátás nélkül, ezért éljük az irgalmasságot, és biztosan meglesznek a gyümölcsei – biztatta hallgatóságát a tartományfőnök.
A köszöntő után felolvasták Karsay Ferenc, Budafok-Tétény polgármesterének levelét, majd a rend tagja, Tóth Zoltán bemutatta a verbiták magyarországi történetéről Révész Évával írt könyvét, kiemelve, hogy az 1916-os magyarországi megtelepedés előzményeként tekintehető a Szentlélek Szolgálói Missziós Nővérek (SSpS) kórházi szolgálata. Kitért a II. világháború megpróbáltatásaira és a verbiták zsidómentő hősiességére, majd röviden érintette azt is, hogyan élték túl az itt maradt atyák a Kádár-rendszert, és milyen trükkel (egy antropológuskonferencia résztvevőjeként) tudta őket meglátogatni a generális 1960-ban.
A nap további részében tanúságtételeket hallgathattak meg az ünneplők. Zygar Malgorzata SSpS a verbita atyákkal közös nyolc magyarországi évükért adott hálát (a nővérek 2008-ban az ő hívásukra jöttek Magyarországra). Az indonéziai Ghie Marcell atya arról a legfőbb törekvésükről beszélt, hogy missziós tudatra akarják ébreszteni az embereket, és hogy szolgálatuk központi része a szegényekkel, rászorultakkal való foglalkozás, amelynek meggyőződésük szerint nem szabad alkalomszerű jótékonykodásnak maradnia.
A következő laudáló Alberto Bottari de Castello apostoli nuncius volt, aki arra hívta fel a figyelmet, hogy az Isteni Ige Társasága a katolikus egyház legnagyobb missziós rendje, méltatva a verbiták „életvidám energiáját” és „buzgó elkötelezettségét”; lelkesedésüket, amellyel az egyháznak, küldetésüknek odaadják magukat, és a szegényekért, kizsákmányoltakért dolgoznak szerte a világon. A nunciust Gregory Pinto, a generális tanács tagja követte a szónoki emelvényen. Ma már több magyar verbita szolgál külföldön, Magyarországra pedig külföldi társaik jöttek misszióba – hangsúlyozta. Az, hogy a verbiták interkulturális közösség, reményt ad a megosztott világban, hogy lehetséges minden származási, kulturális különbség ellenére Isten családjaként, szeretetben együtt élni – vonta le a következtetést. Az utolsó beszédet Szabolcs Attila országgyűlési képviselő, Budafok-Tétény korábbi polgármestere mondta, aki evangélikus hitére utalt. „Erős vár a mi Istenünk” – fogalmazott beszédének elején. Arról szólt, mennyire szükséges az a munka, amit a rend végez, és hogy mennyi örvendetes változással járt a verbiták újbóli megtelepedése a kerületben a kilencvenes évek végén.
A tanúságtételek után a rend által támogatott-oktatott körömi romák, főként gyerekek által előadott zenés játékot tekintették meg a jelenlévők, majd nyolc – különböző nyelveken előadott – dalból álló koncert volt a program a nemzeteik népviseletébe beöltözött rendtagok előadásában. Mindkét előadás elvarázsolta a közönséget, amely a sokféleségben megélt gazdagság tapasztalatát vitte közel a nézőkhöz.
A nap zárásaként Kiss-Rigó László, szeged-csanádi megyéspüspök mutatott be szentmisét a szerzetesrend tagjainak koncelebrálásával. Kiss-Rigó László a mise prédikációjában – Szűz Mária, Magyarok Nagyasszonya ünnepére tekintettel – Mária példájára hívta fel a figyelmet, amellyel Isten akaratát kereste az életében. Isten a történelem ura – tette hozzá –, és fordulatos módon irányítja az életünket. Így volt ezzel Szent Gellért is, aki a Szentföldre indult, de hajótörést szenvedett, így végül Magyarországra került. És így voltak a sokféle hányattatást megélő verbiták is, akiket az Úr hosszú évtizedek után újra Magyarországra hívott. Ők pedig meghallották a hívását, és elfogadták az akaratát.
Fotó: Lambert Attila
Kiss Péter/Magyar Kurír