2018. június 22-én Palánki Ferenc debrecen-nyíregyházi megyéspüspök felszentelte a kisvárdai Szent Orsolya rendházat.
A szentelésen jelen volt Törő András püspöki titkár, Linzenbold József címzetes kanonok, plébános, Kálmán József iskolalelkész, Kerezsi Béla a kisvárdai Szent László Katolikus Középiskola, Általános Iskola, Kollégium és Óvoda vezetője, Samuela Anya, az orsolyita rend tartományfőnöknője:, valamint a rend tíz nővére.
A Rendet jelenleg Ignácia és Františka nővér képviseli az egyházmegye fenntartásában működő kisvárdai római katolikus közoktatási intézményben, A nővérek jelen vannak az iskola életében, megszólíthatóak, örömmel válaszolnak a diákok kérdéseire is.
Ignácia és Františka nővér akik meghatározó élményként elevenítették fel a házszentelés felemelően meghitt perceit. Szeretettel emlékeznek arra a pillanatra, amikor Palánki Ferenc püspök atya az evangéliumból András és Péter apostol példájának felidézésével szentelte meg a kápolnát és a jelenlévőket. Hangsúlyozták, mennyire mély és igaz hitből táplálkozó az a szeretet, ami képessé teszi a testvéreket, hogy egymást Jézushoz vezessék. A nővérek életében is ez a szép példa munkálkodik, s teszi mindennapjaikat hitelessé, példaadóvá.
„Abban az időben (Keresztelő) János ott állt két tanítványával, és mihelyt meglátta Jézust, amint közeledett, így szólt: „Nézzétek, az Isten Báránya!” Két tanítványa hallotta, hogy (János) ezt mondta, és követni kezdte Jézust. Amikor Jézus megfordult, s látta, hogy követik, megkérdezte: „Mit kívántok?” Azok ezt felelték: „Rabbi – ami annyit jelent, hogy Mester – hol laksz?” „Jöjjetek, nézzétek meg!” – mondta nekik. Elmentek tehát vele, megnézték, hogy hol lakik, és aznap nála maradtak. Ez a tizedik óra körül volt. A kettő közül, akik hallották ezt Jánostól és követték (Jézust), az egyik András volt, Simon Péter testvére. Ő először testvérével, Simonnal találkozott, és szólt neki: „Megtaláltuk a Messiást, vagy más szóval a Fölkentet”, és elvitte Jézushoz. Jézus rátekintett, és így szólt hozzá: „Te Simon vagy, János fia, de Kéfásnak, azaz Péternek fognak hívni” (Jn 1,35-42).
100 évvel ezelőtt 1918. április 18-án én érkeztek az Orsolyita Rend nővéreinek első csoportja Kisvárdára, hogy elemi iskolájuk megnyitásával több évtizedre meghatározzák a leánynevelés ügyét. 1918 szeptemberében az elemi leányiskolával elkezdődött tehát az oktató nevelő munka. A II. világháború után Magyarországra „új korszak” köszöntött. 1948. június 24-én államosították a kisvárdai Szent Orsolya-rendi Leánylíceumot és Tanítóképzőt. Az intézmény összes ingó-és ingatlanvagyona az állam tulajdonává vált. Az iskola épületének város felé eső részében óvónőképző, a másik szárnyában tanítóképző működött. Az apácákat 1948 után teljesen elszigetelte az akkori község vezetősége, a rendház köré kerítést húztak. 1950-ben pedig az orsolyita nővéreket is „elszállították” az intézetből, és vállalniuk kellett a több évtizedes száműzetést.
A középfokú tanítóképző kiegészült középfokú óvónőképzővel, majd 1954-től gimnáziumi osztályokat is indítottak. 1965-től 1992-ig Császy László nevét viselte az intézmény, majd 1991-ben, egy törvény adta lehetőség értelmében visszaigényelte azt a Szent Orsolya Rend, így az iskola fenntartója a Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye lett.
Forrás és fotó: Takácsné Makrai Éva Katalin/dnyem.hu