ANDRÁS ATTILA SJ
A Jézus Társasága minden egyes tartományának a világon apostoli küldetése van. Arra vagyunk meghíva, mi, jezsuiták, hogy ezt a küldetést megéljük és aprópénzre váltsuk. A fogadalma maradink keresünk bennünket, hogy őrizzük szívünket, elménk és szabadságunk, hogy nyitottak tudjunk a küldetésre. Ha a bírvágyunk erős, akkor egyre több mindenre mondjuk azt, hogy az enyém.
Tudok-e úgy élni és használni a javakat, hogy mindaz a jezsuita rend tulajdona, vagyis nem az enyém, mégis használom felelősséggel, transzparensen, azért, hogy a küldetés célt érjen? A Jézus Társasága minden egyes tartományának a világon apostoli küldetése van. Arra vagyunk meghíva, mi, jezsuiták, hogy ezt a küldetést megéljük és aprópénzre váltsuk.
A fogadalma maradink keresünk bennünket, hogy őrizzük szívünket, elménk és szabadságunk, hogy nyitottak tudjunk a küldetésre. Ha a bírvágyunk erős, akkor egyre több mindenre mondjuk azt, hogy az enyém. Tudok-e úgy élni és használni a javakat, hogy mindaz a jezsuita rend tulajdona, vagyis nem az enyém, mégis használom felelősséggel, transzparensen, azért, hogy a küldetés célt érjen?
HOFHER JÓZSEF SJ
Erős szembesítő kérdés.
Szegénynek lenni evangéliumi értelemben annyit jelent, hogy nincs semmi, csak Isten. Nincs semmilyen személyes tulajdonom. Mindenem a közösségé. Beleértve magamat is. A másik valóság, hogy még sohasem éreztem magam szegénynek, sem fizikai, sem szellemi értelemben. Komfortos rendházakban éltem, könyvtárakkal és technikai eszközökkel körülvéve.
Mustó Péter egyszer megkérdezte tőlem: van-e igazán jóbarátod a szegények között, akivel mélyen személyes barátságban élsz? Húsz év terepmunka után sok barátom volt a szegények között, de akivel igazán mély barátságba kerültem, egyetlenegy, Horvát Józsi csobánkai kőfaragó. Sajnos már elment! Ott lehettem vele az út végén.
Ami talán zavar, hogy itt, egy jóléti társadalomban nem vagyunk igazán a Szegények Egyháza. Fogadalmaim ide kötnek, de ezzel minden nap szembesülnöm kell. Néha könnyű elfogadni, néha viszont fáj!
HOLCZINGER FERENC SJ
A szegénység azt jelenti, hogy szabaddá teszem magam, s lelkileg úgy viszonyulok dolgokhoz, hogy nem ragaszkodom hozzájuk. Bármikor képes vagyok feladni azt, amivel éppen rendelkezem. Minden körülmények között annyira használom a rendelkezésemre álló javakat, amennyire az adott helyzetben a szolgálathoz, az egészséges élethez szükségesek. Ha úgy hozza az életet, bármikor új útra tudok lépni, bármikor tudom tenni a dolgaimat, és annak megfelelően használom az új lehetőségeket, hogy az adott körülmények között mire van szükség.
KISS FERENC SJ
Emberként vágyódunk az élvezetre, a hatalomra és az értelemre. A szegénységi fogadalmam azt jelenti, hogy vállalom a jezsuita rend eljárásmódja szerinti önkorlátozást. Ez arra szolgál, hogy anyagi javakat, amit ránk hagytak az elődök vagy ránk bíznak az adományozók, támogatók, arra fordítsuk, aminek az élet értelmességéhez van köze. A hatalomra való vágyakozás megmérgezi a lelket. Az élvezet? Ha köszönettel elfogadom, amire a szeretteim meghívnak, amivel megajándékoznak, az épp elég.
PAKOT GÉZA SJ
Nincs ember, akinek nem hiányozna valami az életéből. Ezért ha a szegénységet úgy fogjuk fel, mint életünkben megélt hiányt, akkor mindenki szegénynek megfelelő. Ha ellenben egy másik szempontot veszünk figyelembe, és ez az, amiről a szerzetesség mint közösség tanít minket, ha a kapcsolatunkra vetül a figyelmünkre. A szegénység itt már nem hiányként megélt tapasztalat, hanem az egymás iránti szolidaritásban felépített életmódban. Visszacseng a bibliai üzenet: egyikük sem tekintette magáénak azt, amije volt… A szegénység itt azt jelenti, hogy nem akarok kivételezést, hanem, ahogyan Szent Ignác is tanít, elfogadom a szerény körülményeket. Nem akarok semmit csak magamnak. Ismerjük az anekdotát a szőlőfürtről is, amely körbejár a szerzetesek között, amíg csak vissza nem ér ahhoz, aki először megvált tőle. Und so weiter and sofort…
BARNA TAMÁS SJ
Olyan ember vagyok, aki szereti a biztonságot. Tudatosan és tudat alatt mindenben a biztonságot keresem. Ezért nem egyszerű nekem, hogy ne biztosítsam be magam javakkal, helyzetekkel, gondolatokkal. A szegénység így egészen jó kihívás. Éles kihívás, fölhívás a megtérésre, és arra késztet, hogy Jézusra tekintsek, benne bízzak, és ne azokban a dolgokban, amelyeket előkészítettem. Ismerem ennek a szabadságnak az ízét, hogy milyen az, amikor oda tudom adni magam a szegénységnek, a szegény Jézusnak. Ez nagy vigasz és felszabadultság forrása.
TŐKÉS GYÖRGY SJ
Ha a legszélesebb körbe tartozóan akarom megválaszolni a kérdést, akkor a szegénység az embernek a természetfölöttihez való tartozás, tartozni akarás kifejeződését jelenti. Így ez egyben az ember igazi természetéhez való ragaszkodásának megnyilvánulása. Ezért ez minden embernek a szerzetesi létben való használata igaz, s ha az egy emberi állapotot jelent, amiből való ki nem maradás örömét jelenti. A buddhista vagy a hindu szerzetes is ehhez az állapothoz való ragaszkodástól függõen teljesíti be életállapotát. Ez az első szerzetesi fogadalom, szó csírájában megtalálható a másik kettő is. A Szent Ignác-i lelkigyakorlatos könyv fogalmait használva, a szegénységi fogadalom a dolgok iránti rendetlen ragaszkodástól megszabadulva és a kívánatos közömbössége túl a Szent Ignác által felfedezésre szánt titkot, a rendezett ragaszkodást jelenti.
VÉRTESALJAI LÁSZLÓ SJ
Tiszta forrásvizet, csupasz szelet kenyeret, tisztára mosott, sohasem szakadt ruhát. Fedelet asztalom, székem és ágyam fölé. Polcomra pár könyvet, és ha megengedi az Úr, netán az ablakomba szerény útszéli virágot!
Nekem a szegénység tisztesség, igényesség és méltóság, mert elég kell, hogy beérjem: Isten gyermeke vagyok. Így a megmért tágasságban születik meg a boldogság, mely nem érti a szót: sok!
Ebben a gazdagságban születtem, egy szál pendelyben, néha lyukas cipővel, de az élet finom ízeivel a számban. Máig vonz a becsületes „egygerlepáros”, mosolygó szemű názáreti szegénység.
Forrás és fotó: jezsuita.hu