Hetedik alkalommal tartottak találkozót a közép- és kelet-európai országokban működő domonkos közösségek szerzetesnővérei. Július 12. és 17. között 11 országból 80 domonkos nővér gyűlt össze Kőszegen közös stúdiumra, kapcsolatépítésre. Betekinthettünk egyik napjukba.
Háromévente más-más ország rendezésében valósul meg a világ domonkos nővéreinek találkozója, melynek célja egyfelől a közös stúdium – a rend egyik alappillére –, másfelől a nővérek közötti kapcsolattartás és a tapasztalatcsere. A világ különböző országaiban működő kongregációkat a Dominican Sisters International (DSI) világszervezet fogja össze. Ez a jogi lehetőségeiben a rendi konföderációnál lazább kereteket biztosító együttműködés fogja össze az 110 országban működő 147 kongregációban élő 21 300 nővért.
A DSI élén a főkoordinátor áll, akit a kongregációk általános főnöknői választanak. A 2013-ban megválasztott, karibi származású Marie Therese Clement OP is megtisztelte jelenlétével a közép- és kelet-európai régió találkozóját. „Közösségeink nem élhetnek szigetként, együttműködést kell kialakítanunk, közös tevékenységet kell folytatnunk, amellett, hogy minden országban őrizzük a hagyományokat, támogatjuk az ott honos, a helyi igényekre válaszoló szolgálatot” – mutatta be a világszervezet célkitűzését Marie Therese nővér.
A világszervezet kontinensek szerinti egységekben működik. Az európai egység – közös nyelv hiányában – régiókra oszlik. A francia, spanyol és angol régió mellett önálló csoportot alkotnak Közép- és Kelet-Európa országai.
A volt kommunista országokat összefogó régió kiemelt jelentőségű. Ezt Petres Lúcia OP, a régió koordinátora így indokolta: a mi képzésünkre rányomta bélyegét a negyvenévnyi kommunizmus. A rendszerváltáskor a fiatal nővérek nem kaptak elmélyített domonkos képzést.
Lassan alakult ki képzésünk átfogó karaktere – tette hozzá Deák Hedvig OP, a magyar közösség általános főnöknője. – Nagy nyitottságot tapasztaltunk a világszervezet részéről arra, hogy megosszák a rend lelki kincseit az országainkban élő és születő közösségekkel. 2000-ben nálunk járt a DSI akkori főkoordinátora. Kezdeményezésére tartottuk meg 2001-ben Kőszegen az első régiós találkozót. Ez mérföldkőnek bizonyult.
Tizenhét évvel ezelőtt három ország kongregációja gyűlt össze kőszegi házunkban: cseh, szlovák és magyar nővérek. Örömmel fedeztük fel közös gyökereinket, hiszen a kőszegi házunkból nőtt ki a másik a két közösség. Az egység szép megtapasztalása volt ez mindenki számára. Nagyon jó volt újra egymásra találni, gyógyító élmény volt. Mély barátságok születtek, együttműködések indultak, melyek azóta is tartanak. A nemzeti ellentétek, ha volt is ilyen, nagyon gyorsan feloldódtak – mesélte Lúcia nővér a kezdetekről. – Az évek során a kapcsolódó országok köre kibővült, ma már tizenegy ország tagja a régiónak. Megértettük, mindenkinek szüksége van az együttműködésre, a kapcsolatra. A találkozásra való meghívás egész Európa felé nyitott.
* * *
Az első képzések a domonkos szentekről szóltak, domonkos lelkiségi alapozást nyújtottak a résztvevőknek. A mostani képzés középpontjában a Szentírás állt, Nők a Bibliában címmel foglalkoztak a szövegekkel. „Olyan volt, mint egy lelkigyakorlat. Imádsággal kísérve olvastuk a Szentírást” – mondta Hedvig nővér. A téma főelőadói a Svájcból érkezett Philippe Lefebvre OP, a fribourgi egyetemről, illetve az iraki Nazik Matty OP voltak.
Deák Hedvig, Petres Lúcia, Hernády Krisztina és Kortis Zsófia nővér osztotta meg velünk élményeit a téma feldolgozásával kapcsolatban. Hedvig nővér azt fogalmazta meg, kezdeti képzésük idején „reduktív történetkritikai exegézist” kaptak, mely a mű keletkezésére, egységeire és azok keletkezésére koncentrált. Ezúttal egészen más szemszögből közelítették meg a Szentírást, az Ó- és Újszövetség egységéből kiindulva mutattak rá összefüggésekre. A nők és az Isten kapcsolata a Szentíráson keresztül – ez állt a középpontban. Az előadók sokféle történetet elővettek, olyanokat is, melyeket magunktól nem biztos, hogy olvasnánk, „tizennyolcas karikás történeteket”.
Lúcia nővér a Magnificat kapcsán azt emelte ki, milyen érdekes volt a hatástörténetet ezúttal visszafele nézni. „Arról sokszor beszélünk, hogyan hat az Ószövetség az Újszövetségre, most megfordítottuk a sorrendet.” Közben az élet sokféle helyzete szóba került, az előadók ezzel a Szentírás életszerűségét igyekezték közvetíteni – tette hozzá Zsófia nővér.
„Úgy beszéltek a családtörténetekről, mintha a rokonságukról, a bibliai személyekről pedig mintha ismerőseikről mesélnének. Ezáltal a bibliai szereplőket nagyon közel tudták hozni hozzánk. Azt is megmutatták, hogy negatív alakokon keresztül, elfogadhatatlan, erkölcsi minőségében megkérdőjelezhető helyzeteken keresztül hogyan tud működni Isten.” Az előadók arra fókuszáltak, mit tudunk meg a nő – az ember – Istennel való kapcsolatáról, és kiemelték, hogyan tudtak nővé válni a bemutatott alakok az adott helyzetben, abban a környezetben, ahol éltek. „Hogyan viszonyultak Istenhez, hogyan tudtak ezáltal életet adni, hogyan vívták meg ők a saját harcaikat – izgalmas kérdéseket fejtegettünk.”
Feltették azt a kérdést is, mi a Szentírás alapján a nő feladata. Krisztina nővér szerint a nőnek a férfit kell segíteni abban, hogy férfi legyen. Együtt kell működnie Istennel. De sem a nő, sem a férfi nem definiálható Isten nélkül. Ha kihagyjuk Istent a definícióból, nem jutunk el az örök kérdések – Miért vagyunk? Miért így vagyunk? – igazi válaszainak megértésére.
Krisztina nővér megfogalmazta: a nő szerepében nagyon fontos a zsigeri kapcsolat Istennel, a ráhangolódás. A nő az élet forrása, a nőt ott van az élő vízforrás közelében. A férfi pedig arra vágyik, hogy befogadhassa. Kiegészítik egymást.
Az iraki Nazik Matty OP nővér országa jelenlegi helyzetéről beszélt a nővéreknek. A vele készített interjúnkban hamarosan olvashatják beszámolóját.
* * *
A képzés mellett a találkozó fontos része a kapcsolatépítés. A Pozsonyból érkezett Gabriela nővér a kialakult barátságokat dicsérte. Közösségük a hasonló tevékenység folytán is szoros kapcsolatban van Magyarországgal. Kassai gimnáziumuk és a magyar nővérek kőszegi intézménye több közös projektben is együttműködik. Szlovákiában az oktatás mellett idősotthont tartanak fenn, közreműködtek egy ukrajnai missziós ház alapításában is, és néhány nővérük Kamerunban végez missziós munkát. „Nagyon jól érzem itt magam, már sok baráti szál fűz ide” – fogalmazott.
Ugyanezt mondta el a cseh kongregációból érkezett Vojtecha nővér. Az ő közösségük 55 fős, fele részben a fiatal generációból kerülnek ki tagjaik. Csehországban is az oktatás a rend fő tevékenysége, óvodákat és iskolákat tartanak fenn.
A holland Marjolein Brunein OP a brüsszeli székhelyű UCESM, az európai rendi elöljárók konferenciájának titkára. A szervezet célja kapcsolattartás, az együttműködések támogatása, valamint a vallási élet erősítése Európában. Marjolein nővér megerősítette, amit Marie Therese főkoordinátor is említett: a jóléti országokban alig van hivatás, a fejlődő országokban viszont, minél keletebbre megyünk, annál több a jelentkező. A holland közösségben Marjolein nővér a legfiatalabb, holott már ő is benne van a korban. „Számunkra, idős nővérek számára egy csoda látni az utánpótlást; és a fiatalok nagyon tettre készek, tudnak és akarnak dolgozni. Kelet-Európa országaiban sokszor megéltem a hit újjászületését, Kelet lesz a jövőben a rendi élet központja” – tette hozzá a holland nővér, a rigai közösség alapítója.
A magyar elöljáró, Deák Hedvig OP és Marie Therese Clement OP főkoordinátor is nagy jelentőségűnek nevezték a találkozót: „A személyes kapcsolatok jól kamatoztathatók az együttműködésekben, a közösen szervezett képzésekben, projektekben. Az életünkben felmerülő gondok, akár hasonlók, akár különbözők, úgy könnyebben orvosolhatók, ha több, más szemmel is ránézünk. Tudunk egymással beszélni, tudunk egymástól tanulni. Látunk magunk előtt egy perspektívát, tágul a látásmódunk. A domonkos rend nem mi vagyunk csak, mi csak egy pici pont vagyunk egy nagy egészben. Rendünk országonként önálló kongregációkból áll, ezért nagy szükségünk van a nemzetközi kapcsolatrendszerre.”
Forrás és fotó: Magyar Kurír
